Harry Holét, a norvég rendőrség legellentmondásosabb figuráját Thaiföldre küldik, hogy végére járjon egy kínos gyilkossági ügynek. Az áldozat a norvég nagykövet, akit azelőtt szúrtak le, hogy a prostituált, akit a motelszobájába rendelt, megérkezett volna hozzá. Ráadásul kisfiúkat ábrázoló pornográf képeket találnak a holmija között. A meggyilkolt férfi nem egyszerű diplomata, jó barátja a norvég miniszterelnöknek. Nem meglepő tehát, hogy Harrytól és bangkoki segítőitől gyors és diszkrét munkát várnak. Szerencsejáték-adósság, korrupció, helyi gengszterek és kigyúrt csatlósaik, szexuális perverziók, ráadásul a trópusi hőség, a kultúrsokk, no meg az örökös harc az alkohol ellen adja azt a méregerős koktélt, amelyet Harrynak fenékig kell ürítenie.

Sonny, a rejtélyes, visszahúzódó, kábítószerfüggő fiú tizennyolc éves kora óta börtönben ül, mert beismert két gyilkosságot, amelyeket nem ő követett el. Nem ingyen tette. Cserébe megkapja az egyetlen dolgot, amire szüksége van: heroint. Mivel ügye a korrupt hatalmi rendszer minden szereplőjét érinti, a rendőrségnek és az alvilágnak egyaránt az a célja, hogy folyamatosan bódult állapotban és rácsok mögött tartsák. És Sonnynak ez meg is felel, eszében sincs változtatni a helyzeten. A rabtársai egyfajta gyóntatóként tekintenek a különös fiúra, s gyakran öntik ki neki a lelküket. Így esik, hogy egy napon Sonny megdöbbentő dolgot tud meg az egyik társától: rendőr édesapja, akiről ő úgy tudta, önkezével vetett véget az életének, valójában gyilkosság áldozata lett. Sonny világa alapjaiban megrendül. Megszökik a szigorúan őrzött börtönből, és megkezdi vadászatát azok után, akik vétettek ellene.

A nők a világ minden táján felfedezik, hogy különös erővel rendelkeznek. Ujjuk egyetlen érintésével képesek szörnyű fájdalmat okozni, sőt: gyilkolni is.

A férfiak pedig rájönnek, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás...

Elérkezett a Lányok Napja, de vajon hogyan fog véget érni?

A hatalom az elmúlt évek legnagyobb könyvsikereinek egyike, megjelenése óta megtalálható a legfontosabb sikerlistákon, 15 héten át szerepelt a New York Times mérvadó listáján.

Már több, mit két tucat nyelvre lefordították, rendkívüli aktualitásával, melyben egy új, nők irányította jövőt vizionál, jelentős visszhangot váltott ki az irodalmi életben, a közéletben, a sajtóban és a politikában.

Sorra kapja a fontos elismeréseket, a New York Times az év tíz legjobb könyve közé választotta, ahogyan Barack Obama is ajánlotta, mint az év egyik legfontosabb könyvét.

"Provokatív, korszak-meghatározó thriller" - Guardian

"Az éhezők viadala és A szolgálólány meséje - vegyítve." - Cosmopolitan

"Tökéletes. Okos, ijesztő, mulatságos." - Daily Telegraph

"Magával ragadó. Minden nőnek el kellene olvasni." - The Times

"Dermesztő. Egy irodalmi bomba." - Financial Times

"Sokkoló." - Observer

"Felvillanyoz, sokkol, bámulatba ejt! És mélyen elgondolkoztat." - Margaret Atwood

"Dermesztő mestermű." - Sarah Perry

"A szolgálólány meséje a Holtodiglan generációjához." - Grazia

Iglódi Csaba a Dreher család négy generációjának sorsáról mesél kétszáz évet átölelő családregényében. És még mennyi mindenről szól ez a road movie, ami egy olyan korból indul, amikortól még éppen száz évet kellett várni az első filmszínház megnyitására, de szinte a jelenünkig nyújtózik... "Ami rajtam múlik, az rajtam nem múlhat." - Dreher Anton hitvallása állhatna akár a családi címeren is, annyira végigkíséri utódait. A fő szálat ugyan négy férfi sorsa szövi és köti a jelenig. A tehetség, a kitartás és a szerencse mágikus háromszögének a felejtés ellen íródott regénye ez, tradícióról és innovációról. Meg persze asszonyokról, egy férfiak uralta régi világban, akik nevét ugyan kisebb betűvel jegyzik fel az évkönyvek, de hatásuk maghatározóbb, mint a vérzivataros évszázadok összes kataklizmája. A családregény mesél arról is, hogy miként építette fel - egymás után uralkodva, de az elődök gazdag hagyatékára támaszkodva - különleges világát az Alapítót követő Sörkirály, az örökébe lépő Innovátor, és az önhibáján kívül vesztessé lett Egyesítő. Iglódi Csaba gondosan gyűjtötte és gyúrta regényébe az olyan, eddig talán kevésbé ismert tényeket, mint hogy a család nevéhez fűződik a bécsi láger sör kifejlesztése, az első közép-európai gőzgép üzembe helyezése, ugyanitt az automobilizmus felvirágoztatása, az angol mintán alapuló versenylótenyésztés meghonosítása otthon, majd a martonvásári Brunszvik-kastély felújítása, és természetesen a kőbányai Dreher Sörgyár alapítása már itthon. Főszereplőink főzdéből gyárat fejlesztettek, és a termelés mellett az alapanyaggal szolgáló mezőgazdaságban és a fogyasztókat maguk mellé állító kereskedelemben is terjeszkedni tudtak. Négy mai országban is jelen voltak, hiszen Bécs mellett Triesztben, a csehországi Michelobban és a Pest melletti Steinbruchban, azaz Kőbányán is megvetették a lábukat. A tények azonban csak a kiindulópontként szolgálnak a Dreher-szimfóniában. Az üzletet átszövi az élet, az írói fantázia további színeket és ízeket csempész az amúgy is kalandos sorsokba. Iglódi Csaba értő tolmácsolásában megelevenedik a napóleoni háborúk utáni Bécs belvárosa, inasként követve egyik hősünket elutazunk Európa fontos központjaiba, és eljutunk Angliába is, ahol az ipari kémkedéstől sem riadunk vissza. Utunk során feltűnnek a kor hírességei: zeneszerzők, színésznők, különféle hercegek és grófok, valamint úri- és névtelen lányok a félvilágból. Eldönthetetlen, hogy melyik valós alak közülük, s ki csupán az alkotó képzelet szüleménye. Bár történelmi utazáson veszünk részt, a családi kötelékek örömei és keresztjei, a gyász, a szerelem és a hűség ma is, mindannyiunknak a zsigereiben ismert érzelmek, ezért is tudunk a szereplők igazi útitársai lenni olvasóként.

Miután oslói élete darabokra hullik, Harry Hole Los Angelesbe utazik, hogy halálra igya magát. Majdnem sikerrel is jár, ám ekkor a sors összehozza egy idősebb színésznővel, Lucille-lel, aki a segítségét kéri, ugyanis hatalmas összeggel tartozik egy drogkartellnek...
Eközben Oslóban holtan találnak két eltűnt lányt, és a gyilkosságokkal egy ismert ingatlanmágnást gyanúsít a rendőrség. Katrine Bratt be szeretné vonni a nyomozásba Harryt - mint az ország első számú sorozatgyilkosság-szakértőjét -, de a rendőrfőnök erről hallani sem akar. A gyanúba keveredett ingatlanmágnás ugyancsak Harryhoz fordul: fel akarja bérelni magánnyomozónak, hogy tisztázhassa magát a vádak alól. Harry először visszautasítja a felkérést, ám amikor Lucille-t túszul ejti a drogkartell, belátja, hogy ezt a helyzetet csak pénzzel lehet megoldani, és igent mond.
Oslóba utazik, és hevenyészett csapatával, amely egy kokainnal seftelő gyerekkori barátból, egy korrupt rendőrből és egy rákbeteg pszichológusból áll, nekilát felgöngyölíteni az ügyet. A kartell tíz napot ad nekik, az óra pedig ketyeg.

A Harry Hole-sorozat 13. kötete.

,,Régóta foglalkoztat a kérdés, vajon miért gondolják az emberek, hogy a tudatlanság a boldogság, és aki igyekszik felelősen szemlélve megérteni a világot, csak pesszimista lehet. Holott valamennyien szeretnénk egyszerre boldogok, okosak, sikeresek és optimisták lenni, és ilyesmit kívánunk a gyerekeinknek is. Úgy döntöttem, saját (kísérleti terepemre), az életemre támaszkodva, a kultúrtörténet és a tudomány segítségével a végére járok, lehetséges-e ez egyáltalán."


Kepes András önironikus könyvében azt kutatja, lehetünk-e boldogok egy átalakuló és ellentmondásos világban. Csak a leegyszerűsítő magyarázatokban hiszünk, vagy képesek vagyunk - akár a kétellyel is megbarátkozva - kritikusan szemlélni önmagunkat és a jövőnket?

George Orwell (szül. Eric Arthur Blair, 1903-1950) a 20. század egyik legnagyobb hatású írója. Az Indiában született, majd Angliában nevelkedett szerző egyetemi ösztöndíj híján utazott vissza szülőföldjére, hogy a burmai rendőrségnél dolgozzon, ám 1927-re végleg megundorodva az angol gyarmati politikától, kilépett a szervezetből. Az itt szerzett tapasztalatai a hatalom működéséről és az elnyomottak helyzetéről, majd a szegénynegyedekben töltött keserű hónapok, és végül a második világháború tragédiája vezetett Orwell és a 20. század egyik legismertebb műve, az 1984 megírásához, amelyet megérdemelten emlegetnek a világirodalom klasszikusai között.
"Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából" - írja a naplójába Winston Smith, a lázadó, a gondolatbűnöző, aki nem hajlandó elismerni, hogy a 2 x 2 a Párt akarata szerint lehet három vagy öt. Az 1984 örök emlékeztető a 20. század totalitárius hatalmainak működéséről, ugyanakkor kegyetlen szatíra és figyelmeztetés is a jövőre vagy éppenséggel a jelenre nézve, hiszen ma is zsigereinkben érezhetjük a diktatúrák örökségét. A mai napig közszájon forgó kifejezések mellett ugyanakkor a regény által jobban érthető a 21. század különböző technológiákkal átszőtt terekben létező társadalmának működése is, a köztéri kameráktól kezdve a közösségi médián át az álhírekig.

A Párizs és Croydon között közlekedő Prometheus utasszállító repülőgép hátsó utasterében, a kilencedik ülésen Hercule Poirot várja, hogy mihamarabb megérkezzenek, és véget érjen a szenvedése. Utastársai - két francia régész, egy csinos fodrászlány, egy fogorvos, két arisztokrata hölgy, egy orvos, egy középkorú francia nő, egy üzletember és egy krimiíró - könnyed beszélgetéssel ütik el az időt, míg az egyik utaskísérő észre nem veszi, hogy a francia hölgy gyanúsan mozdulatlan. Megpróbálja felébreszteni, de nem jár sikerrel. Dr. Bryantet hívja, aki megállapítja: a nő legalább fél órája halott, és egy szúrásnyom van a nyakán - valószínűleg darázscsípés okozta a halálát. Poirot azonban a holttest lábánál észrevesz egy furcsa tárgyat, egy fúvócsőből származó tűlövedéket - ezzel ölték meg nőt... És a híres detektív szintén a gyanúsítottak között van.

"Csak nem azt várja el egy bűnügyi regénytől, hogy az életet tükrözze vissza?"

Roger Ackroyd túl sokat tudott.
Tudta, hogy a nő, akit szeret, megmérgezte az első férjét. Tudta, hogy valaki zsarolja az asszonyt, és azt is tudta, hogy ezért lett öngyilkos.
Az esti postából pedig azt is megtudta, ki a titokzatos zsaroló - ám még mielőtt végigolvashatta volna a levelet, valaki elvágta a torkát...

Hercule Poirot visszavonult. Úritököt termeszt a békés, álmos falucskában, King's Abbotban. Az Ackroyd-gyilkosság azonban ismét mozgásba hozza "a kis szürke agysejtjeit", és a legendás nyomozó a tettes nyomába ered...

Ez a történet a szörnyen ostoba csütörtökről és a rendkívüli következményeiről szól, és arról, hogy miért sokkal biztonságosabb a világegyetem, ha van nálunk egy törülköző. Ez a történet emellett egy könyvről is szól, melynek címe: GALAXIS Útikalauz stopposoknak. Ez nem földi könyv, sosem adták ki a Földön, és a szörnyű katasztrófát megelőzően egyetlen földlakó se látta vagy hallott róla. A könyv mindazonáltal szerfelett figyelemreméltó. Valószínűleg ez a legfigyelemreméltóbb könyv, ami csak napvilágot látott a Kisgöncöl óriási kiadóhivatalainak gondozásában - bár a földlakók ezekről se hallottak. Ez a könyv nem csupán hallatlanul figyelemreméltó, hanem elképesztően sikeres is. Népszerűbb, mint a Mennyei Házi Mindentudó, jobban fogy, mint a Hatvanhárom További Figura Súlytalanság Esetére című illusztrált kiadvány, és ellentmondásosabb, mint Oolon Coluphid filozófiai bombaként robbanó trilógiája: a Hol Tévedett Isten,a Még Néhány Isten Legsúlyosabb Tévedéseiből és a Végül Is Kicsoda Ez Az Isten Egyáltalán? A Galaxis Külső Peremének néhány liberálisabb civilizációja számára a GALAXIS Útikalauz már kiszorította a hatalmas Encyclopaedia Galacticát, s egydül tölti be az összes tudás és bölcsesség tárházának szerepét, mert noha sok benne a hézag, és tele van kétes, de legalábbis üvöltően pontatlan adattal, két fontos vonatkozásban felülmúlja kevésbé szárnyaló elődjét. Egyrészt némileg olcsóbb. Másrészt borítóján a következő szavak láthatók, szép nagy betűkkel szedve: NE ESS PÁNIKBA!

A családomban mindenki gyilkos. Néhányan - az eszelősebbek - többször is öltek már. Tudom, hogy ez így elég drámaian hangzik és előítéleteket szülhet, de hidd el, nem vagyunk rossz emberek. Vagy legalábbis nem mindannyian.

Engem Ernest Cunninghamnak hívnak, de nyugodtan szólíts Ernnek vagy Ernie-nek. És igen, bárcsak végezhettem volna azzal a nyomorulttal, aki kitalálta, hogy a nagy családi összejövetelünk egy síparadicsomban legyen, mert akkor most nem ragadtunk volna itt egy haláleset miatt, amihez esküszöm, semmi közöm nincs.

De ennél ez egy hosszabb történet. Remélem, van időd meghallgatni.

A családomban mindenki gyilkos Agatha Christie és Arthur Conan Doyle találkozása a Tőrbe ejtve-filmekkel és A csütörtöki nyomozóklubbal. Ördögien csavaros történet, ami a klasszikus krimik szabályrendszerét tiszteletben tartva nyújt valami felejthetetlenül újat. Az ausztrál Benjamin Stevenson rendkívül eredeti és humorban bővelkedő műve hazája egyik legnépszerűbb megjelenése volt tavaly: vezette az eladási listákat, és nem meglepő módon az HBO jelentkezett be a megfilmesítési jogokért.

Bármi is történt velünk a múltban, bármilyen nehéz helyzetben vagyunk is a jelenben, van esélyünk, hogy mi alakítsuk a jövőnket. Ehhez csupán mozgósítanunk kell a bennünk rejlő tartalékokat. David Goggins azt állítja, hogy a legtöbben képességeinknek alig 40 százalékát használjuk ki, tehát akaraterővel és kitartással bárhová eljuthatunk.

Ő már csak tudja: manapság az Egyesült Államok fegyveres erőinek ikonja, a világ egyik rekorder állóképességi sportolója, egy élő legenda. Pedig jövő nélküli, depressziós, túlsúlyos fiatalként indult. A gyerekkora valóságos rémálom volt: szegénység, előítéletek, testi és lelki bántalmazás vette körül. Az élete vakvágányra futott, kártevőirtóként dolgozott, amikor a fejébe vette, hogy jelentkezik a SEAL kiképzésre. Kemény munkával, rengeteg önfegyelemmel és mentális állóképessége fejlesztésével nagyot fordított a sorsán: három hónap alatt leadott 48 kilót, hogy bekerülhessen a programba, és azóta sem ismer lehetetlent.

Hihetetlenül inspiráló és olvasmányos könyvében most megosztja velünk elképesztő történetét, amely nekünk is segíthet túllépnünk a fájdalmakon, leküzdenünk a démonainkat és a félelmet, valamint teljes egészében kiaknáznunk a bennünk rejlő potenciált.





A Nincs hatalmad felettem letehetetlen könyv, megtanít arra a szemléletmódra, amely a különleges erők képzésének elengedhetetlen része: fejleszteni a mentális állóképességüket és szembenézni saját félelmeinkkel és korlátainkkal. Goggins tanácsai az üzleti életben is kiválóan alkalmazhatók. Megmutatják, hogy kitartással a személyes növekedés egy olyan útját választhatjuk, amelynek során tudatosan elfogadjuk, sőt keressük a kényelmetlenséget, ez pedig elvezet bennünket a sikerhez (bárhogyan definiáljuk is azt). A szerző személyes példája arra ösztönöz, hogy merjünk nagyot álmodni, harcoljunk a céljainkért és használjuk ki a nehézségekben rejlő lehetőségeket.

Porkoláb Imre, dandártábornok, védelmi innovációért felelős miniszteri biztos, a Szolgálj, hogy vezethess!, A stratégia művészete szerzője, és a Vállalati gerillák társszerzője

"David Goggins maga az akarat és inspiráció. Elég csak hallgatni, ahogy beszél, és az ember legszívesebben máris felszaladna egy hegyre. Határozottan úgy gondolom, hogy a hozzá hasonlók képesek megváltoztatni a világot: arra ösztönöznek, hogy bármit csinálunk is, abba még keményebben belevessük és még alaposabban beleássuk magunkat. Célja >>kivételesnek lenni a kivételesek között

Agatha Christie leghíresebb és legnépszerűbb krimijében, amely korábban Tíz kicsi néger címen jelent meg magyarul, nyolc ember kap meghívást egy kis szigetre - ahol aztán az időjárás szeszélye elvágja őket a külvilágtól, a szakácsnővel és az inassal együtt. Rejtélyes meghívójuk furcsa módon nem bukkan fel, de a vendégeket ez eleinte nem zavarja: a szakácsnő remekül főz, és a portói bor kiváló. A vacsora után azonban megszólal egy hang, amely mindannyiukat megvádolja. Éspedig azzal, hogy gyilkosságban vétkesek. Egyikük nem sokkal később meghal... és az ebédlőasztalon a tíz kicsi katonafigurából egy eltűnik.
Vajon igazak a vádak? Mindannyian bűnösök? És ki lehet az, aki úgy döntött, a szigetre csalja őket, és egyenként, művészi tökéllyel végrehajtja rajtuk a lehető legszigorúbb ítéletet?

Rendkívüli könyv egy mindig harcra kész művésztől, akinek rá kellett jönnie, hogy csak akkor hozhatja ki magából a legtöbbet, ha megtanul megbékélni saját magával.
Bono negyven U2-szám köré rendezte életét, de azért meghagyta rendetlennek. Történetei fesztelenek és töredezettek, őszinték és tanulságosak.
Dublin Northside nevű negyedében nőtt fel egy katolikus apa és egy protestáns anya gyermekeként - éppen azokban az időkben, amikor lángra lobbant az észak-írországi véres konfliktus. Tizennégy évesen elveszítette édesanyját, a hiánya miatt fiatal korától kezdve saját családra vágyott. Kamaszkorában átlagosnak érezte magát, ám végül arra tette fel az életét, hogy bebizonyítsa: senki sem átlagos. Kreativitása kaotikus, és kimeríthetetlen... stúdióban, színpadon, tüntetésen vagy épp az Egyesült Államok Kongresszusának folyosóin, de még a sarki kocsmában sem csillapodik.
Ír a dühkezelési nehézségeiről, amelyek tovább árnyalják a szeretetről és az erőszakmentességről szóló sorait, és nem titkolja, hogy az egója "sokkal nagyobb, mint a saját magába vetett hite".
A U2 hírnévre vágyó tizenévesek bandájából négy évtized alatt a világ egyik legismertebb rockegyüttese lett, Bono pedig félállású aktivistából a szegény országok hiteleinek eltörléséért küzdő, megkerülhetetlen tényezővé nőtte ki magát, aki kormányokat próbált rábírni - különösen az Egyesült Államok elnökeit -, hogy lépjenek fel határozottabban az egész világon tomboló AIDS ellen. Az olvasó Bonóval együtt jelen lehet Washingtonban az elnöki sürgősségi terv megszületésénél, amely a modern történelem addigi legnagyobb horderejű egészségügyi akciója volt egy konkrét betegség megfékezésére. Társalapítója a ONE nevű mozgalomnak, amelynek önkénteseit "factivistáknak" nevezi, testvérszervezetüket, a (RED)-et pedig "kapudrognak" tartja az emberi jogi aktivizmushoz.
A rajongók azt is megtudhatják, hogy Bono szerint miért maradt együtt a U2 az évtizedekre visszanyúló személyes ellentétek és alkotói viták ellenére, és a szerző segítségével fejthetik meg az együttes legnépszerűbb és legfontosabb számainak szövegét.
Betekinthetünk Bono legbensőbb vívódásaiba is: vissza-visszatérő témája a lehetőségek elszalasztása. Saját hitét "halk és szelíd hang"-ként írja le a sosem csituló zajban, amit legtisztábban a házasságában, a zenében és a szegénység elleni küzdelemben sikerült meghallania.
De a Surrender mindenekelőtt szerelmi vallomás, feleségének, Alinak, akit ugyanazon a héten hívott először randevúra, amikor a U2 megtartotta első próbáját. Alison Stewart a könyvben sorjázó valamennyi drámai helyzet meghatározó szereplője. Így van ez életük legújabb felvonásában

Későre jár, a fiadat várod.
Megpillantod: épp beszélget valakivel. Aztán nem hiszel a szemednek: szórakoztató és életvidám tini fiad váratlanul leszúrja az idegent.
Nem tudod, kit döfött le. Nem tudod, miért történt. Csak annyival vagy tisztában, hogy fiadat gyilkossággal vádolják. Jövője már az előtt véget ért, hogy elkezdődhetett volna.
Összetörten dőlsz az ágyba aznap éjszaka. Ám reggel, amikor kinyitod a szemed... más napra ébredsz. A gyilkosság előtti napra. És ez így megy tovább...
Valahol a múltban ott rejtőzik a válasz - a gyilkosság oka.
És kaptál egy esélyt, hogy megakadályozd...

Gillian McAllister lélegzetelállító könyve az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikere, amelyet kritikusok hada és olvasók százezrei választottak 2022 legjobb thrillerének.

"Okos, eredeti, és képtelenség letenni"
Alice Feeney, az Időnként hazudok szerzője