Olvasó férfiaknak

Harry Hole nincs jó bőrben. Élete minden szempontból kudarcba fulladt, ismét iszik, a főiskolai állásából is szélnek eresztették. Ugyan esélyt kapott az újrakezdésre az oslói rendőrség döglött aktákkal foglalkozó osztályán, de másra sem vágyik, mint hogy azokban az ügyekben nyomozzon, amelyek gyanúja szerint Svein Finnéhez, a sorozatos erőszaktevőhöz és gyilkoshoz köthetők, akit ő juttatott rács mögé.
Amikor Harry egy részeg éjszakán bekövetkezett filmszakadás után reggel felébred, a keze és a ruhája csupa vér. Ez jelenti a kezdetét annak a rémálomnak, ami még rá vár, és amihez foghatót elképzelni sem tudott volna.

Harry Holét, a norvég rendőrség legellentmondásosabb figuráját Thaiföldre küldik, hogy végére járjon egy kínos gyilkossági ügynek. Az áldozat a norvég nagykövet, akit azelőtt szúrtak le, hogy a prostituált, akit a motelszobájába rendelt, megérkezett volna hozzá. Ráadásul kisfiúkat ábrázoló pornográf képeket találnak a holmija között. A meggyilkolt férfi nem egyszerű diplomata, jó barátja a norvég miniszterelnöknek. Nem meglepő tehát, hogy Harrytól és bangkoki segítőitől gyors és diszkrét munkát várnak. Szerencsejáték-adósság, korrupció, helyi gengszterek és kigyúrt csatlósaik, szexuális perverziók, ráadásul a trópusi hőség, a kultúrsokk, no meg az örökös harc az alkohol ellen adja azt a méregerős koktélt, amelyet Harrynak fenékig kell ürítenie.

Sonny, a rejtélyes, visszahúzódó, kábítószerfüggő fiú tizennyolc éves kora óta börtönben ül, mert beismert két gyilkosságot, amelyeket nem ő követett el. Nem ingyen tette. Cserébe megkapja az egyetlen dolgot, amire szüksége van: heroint. Mivel ügye a korrupt hatalmi rendszer minden szereplőjét érinti, a rendőrségnek és az alvilágnak egyaránt az a célja, hogy folyamatosan bódult állapotban és rácsok mögött tartsák. És Sonnynak ez meg is felel, eszében sincs változtatni a helyzeten. A rabtársai egyfajta gyóntatóként tekintenek a különös fiúra, s gyakran öntik ki neki a lelküket. Így esik, hogy egy napon Sonny megdöbbentő dolgot tud meg az egyik társától: rendőr édesapja, akiről ő úgy tudta, önkezével vetett véget az életének, valójában gyilkosság áldozata lett. Sonny világa alapjaiban megrendül. Megszökik a szigorúan őrzött börtönből, és megkezdi vadászatát azok után, akik vétettek ellene.

,,Régóta foglalkoztat a kérdés, vajon miért gondolják az emberek, hogy a tudatlanság a boldogság, és aki igyekszik felelősen szemlélve megérteni a világot, csak pesszimista lehet. Holott valamennyien szeretnénk egyszerre boldogok, okosak, sikeresek és optimisták lenni, és ilyesmit kívánunk a gyerekeinknek is. Úgy döntöttem, saját (kísérleti terepemre), az életemre támaszkodva, a kultúrtörténet és a tudomány segítségével a végére járok, lehetséges-e ez egyáltalán."


Kepes András önironikus könyvében azt kutatja, lehetünk-e boldogok egy átalakuló és ellentmondásos világban. Csak a leegyszerűsítő magyarázatokban hiszünk, vagy képesek vagyunk - akár a kétellyel is megbarátkozva - kritikusan szemlélni önmagunkat és a jövőnket?

A Párizs és Croydon között közlekedő Prometheus utasszállító repülőgép hátsó utasterében, a kilencedik ülésen Hercule Poirot várja, hogy mihamarabb megérkezzenek, és véget érjen a szenvedése. Utastársai - két francia régész, egy csinos fodrászlány, egy fogorvos, két arisztokrata hölgy, egy orvos, egy középkorú francia nő, egy üzletember és egy krimiíró - könnyed beszélgetéssel ütik el az időt, míg az egyik utaskísérő észre nem veszi, hogy a francia hölgy gyanúsan mozdulatlan. Megpróbálja felébreszteni, de nem jár sikerrel. Dr. Bryantet hívja, aki megállapítja: a nő legalább fél órája halott, és egy szúrásnyom van a nyakán - valószínűleg darázscsípés okozta a halálát. Poirot azonban a holttest lábánál észrevesz egy furcsa tárgyat, egy fúvócsőből származó tűlövedéket - ezzel ölték meg nőt... És a híres detektív szintén a gyanúsítottak között van.

"Csak nem azt várja el egy bűnügyi regénytől, hogy az életet tükrözze vissza?"

A családomban mindenki gyilkos. Néhányan - az eszelősebbek - többször is öltek már. Tudom, hogy ez így elég drámaian hangzik és előítéleteket szülhet, de hidd el, nem vagyunk rossz emberek. Vagy legalábbis nem mindannyian.

Engem Ernest Cunninghamnak hívnak, de nyugodtan szólíts Ernnek vagy Ernie-nek. És igen, bárcsak végezhettem volna azzal a nyomorulttal, aki kitalálta, hogy a nagy családi összejövetelünk egy síparadicsomban legyen, mert akkor most nem ragadtunk volna itt egy haláleset miatt, amihez esküszöm, semmi közöm nincs.

De ennél ez egy hosszabb történet. Remélem, van időd meghallgatni.

A családomban mindenki gyilkos Agatha Christie és Arthur Conan Doyle találkozása a Tőrbe ejtve-filmekkel és A csütörtöki nyomozóklubbal. Ördögien csavaros történet, ami a klasszikus krimik szabályrendszerét tiszteletben tartva nyújt valami felejthetetlenül újat. Az ausztrál Benjamin Stevenson rendkívül eredeti és humorban bővelkedő műve hazája egyik legnépszerűbb megjelenése volt tavaly: vezette az eladási listákat, és nem meglepő módon az HBO jelentkezett be a megfilmesítési jogokért.

Agatha Christie leghíresebb és legnépszerűbb krimijében, amely korábban Tíz kicsi néger címen jelent meg magyarul, nyolc ember kap meghívást egy kis szigetre - ahol aztán az időjárás szeszélye elvágja őket a külvilágtól, a szakácsnővel és az inassal együtt. Rejtélyes meghívójuk furcsa módon nem bukkan fel, de a vendégeket ez eleinte nem zavarja: a szakácsnő remekül főz, és a portói bor kiváló. A vacsora után azonban megszólal egy hang, amely mindannyiukat megvádolja. Éspedig azzal, hogy gyilkosságban vétkesek. Egyikük nem sokkal később meghal... és az ebédlőasztalon a tíz kicsi katonafigurából egy eltűnik.
Vajon igazak a vádak? Mindannyian bűnösök? És ki lehet az, aki úgy döntött, a szigetre csalja őket, és egyenként, művészi tökéllyel végrehajtja rajtuk a lehető legszigorúbb ítéletet?

Későre jár, a fiadat várod.
Megpillantod: épp beszélget valakivel. Aztán nem hiszel a szemednek: szórakoztató és életvidám tini fiad váratlanul leszúrja az idegent.
Nem tudod, kit döfött le. Nem tudod, miért történt. Csak annyival vagy tisztában, hogy fiadat gyilkossággal vádolják. Jövője már az előtt véget ért, hogy elkezdődhetett volna.
Összetörten dőlsz az ágyba aznap éjszaka. Ám reggel, amikor kinyitod a szemed... más napra ébredsz. A gyilkosság előtti napra. És ez így megy tovább...
Valahol a múltban ott rejtőzik a válasz - a gyilkosság oka.
És kaptál egy esélyt, hogy megakadályozd...

Gillian McAllister lélegzetelállító könyve az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikere, amelyet kritikusok hada és olvasók százezrei választottak 2022 legjobb thrillerének.

"Okos, eredeti, és képtelenség letenni"
Alice Feeney, az Időnként hazudok szerzője

"Miután az első hazugság elhangzott, a legtöbben hisznek benne. Annak kell a legerősebbnek lennie. Az a legfontosabb. Az egyetlen, amit muszáj kimondani." Evie Porternek mindene megvan: fehér kerítéssel körülvett kertes ház, puccos baráti társaság és a tökéletes férfi. Csak egyetlen bökkenő van: Evie Porter nem létezik. A nő Mr. Smithtől, a titokzatos, ismeretlen kilétű főnökétől kapta ezt a személyazonosságot a legújabb megbízatáshoz, hogy kiderítsen mindent egy louisianai kisvárosról és az ott élő emberekről. Különösen a célszemélyről, Ryan Sumnerről. Ryan azonban idővel mélyen eltemetett érzéseket hoz felszínre Evie-ből, aki egy számára mindaddig elérhetetlennek hitt életről kezd fantáziálni. Csakhogy ezúttal nem hibázhat, különösen a legutóbbi munkája után. Evie-nek egy lépéssel a múltja előtt kell járnia a jövőjéért folytatott küzdelemben, hiszen most minden eddiginél nagyobb a tét: saját maga. Reese Witherspoon könyvklubjának ajánlásával.

"... az írás számomra azt jelenti, hogy meg kell hallanom a szöveget: amikor
írok, nem találok ki semmit, előre nem tervezek semmit, csak hallgatom
a hangokat és figyelek.
És itt egy metaforához folyamodnék, mert az írás nem más, mint
meghallani a hangokat.
Így az írás természetesen a zenére emlékeztet. Abban az időben, kamasz
éveimben, majdhogynem egyenes út vezetett a zenétöl az írásig. Én
gyakorlatilag teljesen abbahagytam a zenélést és a zenehallgatást, és írni
kezdtem, és az írásaimban megpróbáltam valamit leírni abból, amit zenész
koromban megéltem. Ezt tettem akkor - és ezt teszem ma is.
Van még valami, ami talán kicsit különös, mégpedig az, hogy írás közben néha
azt érzem, hogy már készen van a szöveg, valahol egy külső térben, nem
bennem, és akkor már csak le kell írni, mielőtt eltűnik a szöveg.
Néha változtatnom sem kell rajta, máskor fel kell kutatnom, úgy, hogy
átírom, húzok belőle; óvatosan megkeresem a már kész szöveget."

Részlet Jon Fosse Nobel-előadásából.
Elhangzott Stockholmban, a Svéd Akadémián 2023. október 6.-án

Felhőtlen nyaralásnak indult...

A nap hét ágra süt, az Adriai-tenger türkizkék vize szinte szikrázik a melegben, amikor a hattagú család hajóra száll, hogy méltóképpen ünnepeljék meg a családfő hatvanadik születésnapját. Váratlanul azonban vihar kerekedik, így kénytelenek kikötni egy lakatlan szigeten. Azt remélik, átvészelik valahogy az éjszakát, aztán reggel indulhatnak is tovább.

Esztert nem csak a vihar aggasztja, hanem az is, hogy az elutazásuk előtt valaki feltörte a Facebook profilját, és a nevében obszcén bejegyzéseket posztolt. Ki akarja befeketíteni az ismerősei előtt? Vajon a posztok tartalma szemenszedett hazugság vagy épp ellenkezőleg? És van ennek az egésznek bármi köze ahhoz, ami a szigeten történik?

Az elemek tombolása nem csitul, és amikor az egyik utas eltűnik a fedélzetről, Eszter úgy dönt, a kezébe veszi az irányítást, és megpróbál rájönni, ki és mi áll a háttérben.

Sietnie kell, mert az idő szorít, ők pedig egyre kevesebben vannak...


"...a sötétség odakint, a tengeren, egész mást jelent. Körbenézel, és áthatolhatatlan, egynemű
fekete függönynek látsz magad körül mindent, aztán rápillantasz a navigáción a térképre, és rájössz, hogy az a fekete valójában apró szigetekkel, zátonyokkal és magányos sziklákkal teliszórt, dühöngő tenger, és akkor - ha addig még nem tetted - rettegni kezdesz."

Gabriel García Márquez sosem publikált kisregénye a világpremierrel egy időben jelenik meg magyarul Scholz László fordításában. Az öt rövid történet egy Ana Magdalena nevű asszonyról szól, aki minden augusztusban elutazik édesanyja sírjához. A nő boldog házasságban él, ám a szigeten egyetlen éjszakára minden évben más emberré válik, idegen férfiak karjaiban. A Találkozunk augusztusban valódi irodalmi szenzáció, a vágy, a szabadság és az életöröm könyve. García Márquez 1999-ben kezdett el dolgozni rajta, és végül a 2004-es, ötödik változatot tekintette véglegesnek, ám úgy döntött, hogy a könyv nem elég jó, és "meg kell semmisíteni". Fiai, Rodrigo és Gonzalo most úgy határoztak, apjuk halálának tizedik évfordulójára mégis publikálják a kisregényt, amely szerintük annak a végső erőfeszítésnek a gyümölcse, hogy García Márquez minden nehézség ellenére sem hagyott fel az alkotással.

Embercsempészek hajója halad Líbiából Olaszország felé. A fedélzetén azonban az afrikai polgárháborúk elől menekülőkön kívül az emberéletnél sokkal értékesebb rakomány is található, amelyről csak a szállítmányt felügyelő nápolyi maffiafőnök tud.
Marco Boretti, a magyar származású firenzei régész gyanús megbízást kap egy német-amerikai fegyverkereskedőtől. A szálak egy olasz populista politikushoz vezetnek, aki semmitől sem riad vissza, hogy megszerezze magának a hatalmat. Boretti ekkor még nem sejti, hogy olyan ügybe keveredett, amelyben egész Európa sorsa forog kockán, sőt a saját élete is veszélybe kerül.

Frei Tamás nagy sikerű akcióthrillerei a hatalomról és a pénzről, a politikai és érzelmi játszmákról szólnak. A szerző mesteri módon keveri a fikciót a valósággal, miközben izgalmas történetbe csomagolva tárja elénk a világpolitika mindig aktuális kérdéseit, és egészen elképesztő összefüggésekre irányítja rá a figyelmet. Az események sodrában ráadásul bepillantást nyerhetünk a kulisszák mögé: megismerjük, miként köttetnek meg a tisztességtelen és korrupt politikai alkuk, hogyan gondolkodnak valójában a történelmet alakító kulcsszereplők.

Edgar Allan Poe, Emily Dickinson, Mark Twain, Henry James, Ernest Hemingway - a magyar olvasók által jól ismert Joyce Carol Oates az amerikai irodalom nagyjait idézi meg a Vad éjszakák-ban. A szerző az alkotók bőrébe bújva, nyelvezetüket, egyéni stílusukat finom árnyalatokkal utánozva életük utolsó heteit, hónapjait mutatja meg. Edgar Allan Poe halálának körülményeit posztumusz -a valóságban természetesen nem létező - naplójából ismerhetjük meg, amelyet egy csendes-óceáni sziget világítótornyának magányos őreként vezet, és talán nem meglepő, hogy számos hőséhez hasonlóan ő is tébolyultként távozik a világból. Mark Twain utolsó hónapjai azzal telnek, hogy szeretne minél közelebbi kapcsolatba kerülni az egyik legfiatalabb rajongójával, egy tizennégy év körüli kislánnyal. A novella közel felét kettejük levelezése teszi ki, de az író életének számos részletére is fény derül: szó esik kudarcokról, sikerekről, tragédiáról és boldogságról

Az év brit krimije/thrillere
Sunday Times Bestseller

"Még jobb, mint A színjáték" - Guardian

"A trükkös krimik királynője. Minden egyes oldal tömör gyönyör" - Sunday Times

"Tüneményes. Egyfelől beletörik az ember agya, másfelől szívmelengető" - Observer

Oldjuk meg az évszázad gyilkosságát!

Steven Smith negyven éve megtalált egy ismert gyerekkönyvet, aminek a margóján furcsa jelölések és bejegyzések voltak. A szerző a hírhedt Edith Twyford.

Kíváncsi lett, és elvitte a könyvet az irodalomtanárnőjéhez, Miss Lickethez - ezzel tudtán kívül beindítva egy eseménysort. A tanárnőnek meggyőződése szerint a könyv egy rejtély kulcsa, és ez a titkos kód Twyford összes alkotásán végigvonul. Miss Licketnek utána az osztálykirándulás során nyoma veszett, Stevennek fogalma sincs, mi történt vele ezt követően.
Sokáig börtönben ült, most szabadlábon van, és szeretné megfejteni a rejtélyt, ami évtizedeken keresztül nem hagyta nyugodni. Vajon Miss Licketet meggyilkolták? Vagy téveszmék rabja volt? Igaza lehetett-e a kóddal kapcsolatban? Ha igen, vajon ma is használatban van-e még a kód?

Feltett szándéka, hogy visszaidézi az emlékeit, és kideríti, mi történt Miss Lickettel, ezért meglátogatja gyerekkori ismerőseit és a régi helyszíneket. Hamarosan kiderül, hogy Edith Twyford egyáltalán nem csak egy jóformán elfeledett gyerekíró volt. A Twyford-kód mögött nagy erők rejlenek, és nem Steven az egyetlen, aki próbálja megoldani a rejtélyt.

"Bámulatos. Zseniális sztori, a végén pompás megoldással." - BRIAN MCGILLOWAY

"Engem kilóra megvett. Csavaros és teljesen elképesztő." - LISA HALL