Olvasó férfiaknak

A kötet 2021-ben Franciaország legrangosabb irodalmi elismerésében részesült, elnyerte a Goncourt-díjat.

2018-ban egy fiatal szenegáli író, Diégane Latyr Faye felfedez Párizsban egy legendás könyvet, az 1938-ban kiadott Az embertelenség labirintusát. A szerzőt úgy emlegették annak idején: a "néger Rimbaud", de a műve által keltett botrány miatt eltűnt.
Diégane nyomozni kezd a titokzatos T.C. Elimane után, és tragédiákkal szembesül. Közben Párizsban fiatal afrikai írók egy csoportjával jár össze; figyelik egymást, beszélgetnek, vitatkoznak, isznak, sokat szeretkeznek, és töprengenek a száműzetésbeli alkotás szükségességén.
Az emberek legtitkosabb emlékezete villódzóan ötletes, lebilincselő olvasmány, melyben ott a választás állandó kényszere: írni vagy élni? Szerelmi vallomás az irodalomhoz és az irodalom időtlen hatalmához.

"Szerelem, irodalom, száműzetés, múlt, jövő, az első világháború, Párizs, Buenos Aires, Dakar, Berlin, gyarmatosítás, második világháború, soa, lidércek, mágia, halál, gyász, a francia irodalom a 30-as években, látnokság. Miért írni? Miért olvasni? A válaszok mind megtalálhatók a könyvben."
Colombe Schneck, Le Figaro

Mohamed Mbougar Sarr 1990-ben született Szenegálban, Franciaországban él, eddig három regénye jelent meg. Magyarul ez az első könyve.

A háború nem változik. Talán ez a legfőbb üzenete Erich Maria Remarque lassan százéves regényének, amelyben saját és nemzedéke értelmetlen szenvedését örökítette meg. Az író tizennyolc éves korában, az iskolapadból került az első világháború vérszivattyújába, ahonnan súlyos sérülésekkel tért haza. A Nyugaton a helyzet változatlan azonban nem egyszerű életrajzi regény, hanem zsigerien érzékletes megjelenítése a modern háború embertelenségének. A frontról nincs visszaút, nincs boldog befejezés: még a túlélők is borzalmas testi és lelki sebeket cipelnek egészen halálukig. A lövészárkok sötétségében csak a bajtársiasság felvillanásai nyújtanak pillanatnyi menedéket.
Erich Maria Remarque regénye rendkívül időszerű volt első megjelenése idején, 1929-ben, amikor már gyülekezni kezdtek az elsőnél is pusztítóbb második világégés viharfelhői - nem véletlen, hogy a könyvet több országban is betiltották a rohamosan fasizálódó Európában -, és legalább ennyire aktuális ma is, amikor néhány száz kilométerre Magyarországtól városok lángolnak és ágyúk dörögnek. Az embertelenség idejében az irodalom minden korábbinál fontosabb.

Az időtlen klasszikusból a Netflix készített 2022-ben nagy hatású feldolgozást.

Copperfield Dávid kora gyermekévei békességben és boldogságban telnek. Bár édesapja nem érhette meg fia születését, édesanyja, Clara, és hűséges cselédjük, Pegotty szerető gondoskodással veszik körül. Mikor édesanyja feleségül megy a keményszívű Edward Murdsone-hoz, intézetbe küldik, majd anyja korai halála után Londonba kerül, hogy munkával keresse meg kenyerét. Jósorsa összehozza a kalandos életű, ám jólelkű Mr. Micawber-val és annak szerető feleségével. Csakhogy Mr. Micawber az adósok börtönébe kerül. A magára maradt Dávid nénjének, Betsey Trotwoodnak a házába menekül. Nénikéje jóvoltából megnyílik előtte a világ, és nélkülözésekkel teli élete ismét új fordulatot vesz. A hányattatott sorsú angol ifjú mára klasszikus történetében a XIX. századi angol realista regényirodalom legjelentősebb alakja, Charles Dickens számos személyes történetet elevenített meg, megmutatva, milyen élmények járultak hozzá a leendő író fejlődéséhez.

Szűcs Péter sodró regényfolyamának forrásvidéke a II. világháború traumájából éppen csak magához tért Biharnagybajom. Az ötvenes évek közepén itt kapja meg katonai behívóját Kamuti István, akit a messzi fővárosba vezényelnek. Az egyszerű paraszti sorból indult fiú kalandos utazásának azonban csak első állomása Budapest: a sors hamarosan egészen az óceánon túlra repíti, hogy az otthoniakat maga mögött hagyva New Yorkban, majd pedig Rio de Janeiróban keresse a boldogulást és a szerelmet.

Tamás és Andrea általános iskolásként a szocialista Magyarország utolsó óráiban szeretnek egymásba, hogy aztán együtt éljék meg a rendszerváltozás első évtizedeit, annak minden kihívásával és kudarcával. Tamás hiába menő reklámszakember, élete és Andreával való kapcsolata mégis válságba kerül, amivel Párizsban szembesülnek. Ezután Tamás Marokkóból indulva Iránon át szinte az egész világot beutazza, hogy választ találjon a kérdéseire.

Léna önfeledten éli az y generációs fiatalok látszólag gondtalan életét, és elismert táncművészként dolgozik. Egy születésnapi ajándék kapcsán azonban minden, amit önmagáról tudni vélt, megkérdőjeleződik számára.


Léteznek véletlenek? Valóban olyan kiszámíthatatlan a sors, mint gondolnánk? És vajon milyen misztikus kapcsok fonják össze István, Tamás és Léna életét? A válaszokért egészen Indiáig, pontosabban a világ legszentebb folyójának, a Gangesznek a partjáig kell utaznunk.

A Dharma érzelmekben gazdag, magával ragadó regény, amelyben olyan, valóban megtörtént személyes drámák és történetek elevenednek meg, amelyeket a szerző utazásai során vagy saját személyes családi örökségeként ismert meg.

SZŰCS PÉTER Berettyóújfaluban született 1976-ban. Eredeti szakmája kertész. A gyulai középiskolás évek után Budapesten, az ELTE-n tanult magyar nyelv és irodalom szakon, és többek között kulturális antropológiát, illetve latin-amerikai irodalmat is hallgatott. Újságírói pályafutását a Magyar Rádió műhelyében kezdte riporterként, majd szerkesztő-műsorvezetőként dolgozott.
2004-ben megnyerte a Litera.hu, a Goethe Intézet és a berlini Kafka folyóirat közös irodalmi pályázatának közönségdíját Kafka a fa alatt című írásával. A Magyar Rádió átalakulása után a Marie Claire magazin alapító csapatához került vezető szerkesztőként, majd évekig az InStyle főszerkesztője volt.

Ernest Hemingway klasszikussá vált műve arról az időszakról, amelyet az 1920-as években Párizsban töltött. A szerző egyik leginkább időtálló munkája, amely először 1964-ben, már Hemingway halála után jelent meg. Első pillantásra szilánkos pillanatképek sorának tűnik, de a látszat csal: a mű világa olyannyira egységes, hogy nem tudjuk nem regényként olvasni. A Vándorünnep mindenekelőtt lírai szerelmi vallomás az író első feleségéhez.

A korszak számos kulcsfiguráját megörökíti ez a kötet: többek között F. Scott és Zelda Fitzgeraldot, James Joyce-t, Gertrude Steint, John Dos Passost vagy Aleister Crowley-t. A Vándorünnepben említett helyek, párizsi bárok és vendéglők jónéhány ma is üzemel, felkereshető.

A szöveg alapjául szolgáló jegyzetfüzeteket egyéb iratok társaságában 1928 márciusában raktározták el a párizsi Ritz szálló alagsorában, és a két egyedi, Louis Vuitton által készített láda, valamint tartalmuk 1956-ban került vissza Hemigwayhez.

A Legyek Ura 1954-ben jelent meg először. Golding a második világháborúban szerzett tapasztalatait felhasználva a tudata, a lelke, a zsigerei mélyén megbújó ősi, vad ösztönökre ráébredő és az atomháború árnyékában élő ember félelmeit jeleníti meg példázatában, amelyet ma már nyugodtan nevezhetünk a 20. század egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású irodalmi alkotásának - ma éppoly időszerű, mint a megírása idején volt. A 21. század elején éppúgy megdöbbenti olvasóit az emberi lélek különös kegyetlenségével. A regény tizenéves szereplői egy repülőgép-szerencsétlenség következtében egy lakatlan szigetre kerülnek, s megpróbálnak maguknak új társadalmat kialakítani. Sokáig kellemes, szinte idilli játéknak tetszik az egész: a jól nevelt angol fiúk ragyogóan megbirkóznak a nehézségekkel. Ám a játék elfajul.

Az emberiség a pusztulás szélén álló világát elhagyva a Marsra költözik. Az új kezdet reménye hívja, csakhogy ő magával hozza a régi félelmeit és vágyait is. Azonban a különös, új világ az ősi, kihalófélben lévő marslakókkal és a hatalmas, vörös-arany sivatagokkal teljesen megbabonázza, beleszivárog az álmaiba, és örökre megváltoztatja.

Ray Bradbury 1950-ben megjelent műve a science fiction alapköve, ma is döbbenetesen friss és lenyűgöző. Az olvasó felújított kiadásban, új szerkesztésben tartja kezében a könyvet; a klasszikus történet mellett megtalálhatóak Bradbury további marsbéli krónikái is, melyek eredetileg folyóiratokban és más novelláskötetekben jelentek meg. Ezek közül számos most először olvasható magyarul.

Traduttore, traditore: A fordítás mindig egyben árulás is.

1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe - másnéven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka - a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység - a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították.

Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell...

Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó?

A családomban mindenki gyilkos. Néhányan - az eszelősebbek - többször is öltek már. Tudom, hogy ez így elég drámaian hangzik és előítéleteket szülhet, de hidd el, nem vagyunk rossz emberek. Vagy legalábbis nem mindannyian.

Engem Ernest Cunninghamnak hívnak, de nyugodtan szólíts Ernnek vagy Ernie-nek. És igen, bárcsak végezhettem volna azzal a nyomorulttal, aki kitalálta, hogy a nagy családi összejövetelünk egy síparadicsomban legyen, mert akkor most nem ragadtunk volna itt egy haláleset miatt, amihez esküszöm, semmi közöm nincs.

De ennél ez egy hosszabb történet. Remélem, van időd meghallgatni.

A családomban mindenki gyilkos Agatha Christie és Arthur Conan Doyle találkozása a Tőrbe ejtve-filmekkel és A csütörtöki nyomozóklubbal. Ördögien csavaros történet, ami a klasszikus krimik szabályrendszerét tiszteletben tartva nyújt valami felejthetetlenül újat. Az ausztrál Benjamin Stevenson rendkívül eredeti és humorban bővelkedő műve hazája egyik legnépszerűbb megjelenése volt tavaly: vezette az eladási listákat, és nem meglepő módon az HBO jelentkezett be a megfilmesítési jogokért.

Mi történik akkor, ha egy titkos szupergonosz elhalálozik, és szeretett, ám tudatlan unokaöccsére hagy mindent? Mi lehet sokkolóbb az örökös számára? Szembesülni a ténnyel, hogy az eredetileg parkolómágnásnak hitt nagybácsi valójában a világ egyik leghírhedtebb gonosztevője volt - az az igazi, régi vágású fajta, akit a Bond-filmekben látni, vulkánba vájt főhadiszállással meg mindennel -, vagy, hogy titkos birodalmát értelmes, emberi nyelvet és számítógépet használó macskák irányítják?

És képes-e megbírkózni a hirtelen minden irányból rá leselkedő veszéllyel? Elvégre a végtelen mennyiségű pénz mellé az egész biznisz is jár, amire nem egy üzleti partnernek fáj a foga.

John Scalzi legújabb regénye állati képtelenség, ami humorában sokszor Christopher Moore-t idézi, közben viszont meglehetősen józanul foglalkozik korunk világának legégetőbb problémáival.

A hetvenes években egy apa a családjával egy vidéki tanyára költözik abban a hitben, hogy maga mögött hagyhatja a diktatúrát, ám új élet helyett a saját poklát teremti újra.

Legidősebb fia, György, az apai nyomás és önkény elől menekülve a rendszerváltás idején visszatér Budapestre, ahol rendőrként a bűn és a tisztesség között ingadozva saját élete után is nyomoz. Választás elé kerül, mit kezdjen a múlt hazugságaival, amelyek a környezetében tönkretették a szülő-gyerek kapcsolatot, a szerelmet és a barátságot. Egy ponton azt a döntést hozza, hogy saját kezébe veszi a sorsát...

A Két macska voltam egy lélektani krimiket idéző sorsregény egy olyan korban, amelyben a történelmi és emberi traumák nyomán kiveszőben van a mindennapokból az erkölcs és az emberség.

Putyin napjai meg vannak számlálva. Vajon mire képes a hatalmához végsőkig ragaszkodó modern kori cár? És ki lesz az, aki megállítja?

Valahol Oroszországban, a közeljövőben. Teherszállító repülőgép közeledik Berlinből Moszkva felé, fedélzetén az oroszok számára létfontosságú alkatrészekkel. Azt azonban senki sem sejti, hogy a pilótafülkében valami egészen más is van, amit az amerikai titkosszolgálat rejtett oda. A következő pár óra megváltoztathatja a történelem menetét...

Mert valaminek változnia kell! A több éve húzódó ukrán háború holtpontra jutott, a lövészárkok sártengerében továbbra is ezrek pusztulnak el, de egyelőre még tűzszünetre sincs kilátás. Amerika kitart Ukrajna
mellett, Kína pedig Putyint támogatja. A háttérben azonban ennél jóval nagyobb hatalmi játszma zajlik: a kérdés az, marad-e a fennálló világrend, vagy a nagyhatalmak újraosztják egymás között Európa keleti felét? És vajon mi lesz Magyarországgal, fenyeget-e minket a perifériára sodródás
veszélye?

Miközben a világ aggódva figyeli a fejleményeket, minden jel arra utal, hogy az ukrán vérfürdőnek csak egyféleképpen lehet véget vetni, Putyint csak egyvalami képes megállítani: egy puccs Moszkvában.

Frei Tamás új regénye napjaink legkomorabb világpolitikai eseményeit és annak elképzelt következményeit állítja a középpontba. A fordulatos akcióthrillerben az olvasók újra találkozhatnak André Calvival.
Vele sok minden történt az elmúlt nyolc évben, amikor utoljára próbált ,,javítani az arányokon". Az élete gyökeres fordulatot vett. Most azonban minden eddiginél nagyobb kihívással kell szembenéznie...

A 19. század egyik legnagyobb hatású orvosa volt. Felfedezése anyák millióit mentette meg szerte a világon az értelmetlen haláltól. Élete és tragikus bukása mégis tele van titkokkal és ellentmondásokkal.
Karrierje legfontosabb pillanatában képtelen volt megszólalni. Amikor pedig végre küzdeni kezdett, maga ellen fordította Európa szinte teljes orvostársadalmát. Semmelweis dühe egyszerre bizonyult felszabadítónak és halálosnak.
Talán túl korán érkezett.
Talán túlontúl izgatottan, erőszakosan hirdette az igazát.
Sokan szerették volna semmissé tenni a felfedezését, és elpusztítani őt magát is. Végül ez utóbbi sikerült.
Mi ölte meg Semmelweist?
Ki ölte meg Semmelweist?
Gárdos Péter megrendítő regénye drámai választ kínál egy zseni életének máig megválaszolatlan kérdéseire.

Talán csak egyetlen külhoni szakember volt akkora hatással a magyar sportra, mint Marco Rossi, és az az egy, Italo Santelli, a magyar vívósport atyja is olasz volt, akárcsak labdarúgó-válogatottunk szövetségi kapitánya. Ilyen véletlenek nincsenek, az egybeesésben kénytelenek vagyunk sorsszerűséget felfedezni, léteznie kell egy olyan láthatatlan mágnesnek, amely egymáshoz vonzza a két nemzet legderekabb fiait.

Nem lehet véletlen, hogy Kossuth Lajos a bukott szabadságharc után Turinban (Torino néven Marco Rossi szülővárosában) talált menedéket, mint ahogy az is szinte törvényszerű volt, hogy Türr István, Tüköry Lajos és a többi magyar szabadsághős beálljon Giuseppe Garibaldi zászlaja alá.

Az olaszok leginkább a sportban viszonozták a magyarok történelmi segítségét, most még nehéz eldönteni, hogy a 2012-ben hazánkba érkezett, és a Budapesti Honvéd vezetőedzői posztját, majd a felvidéki "magyar" csapatot, a dunaszerdahelyi DAC 1904-et, s végül a magyar nemzeti válogatottat irányító Marco Rossi érdemei nagyobbak, vagy a huszadik század első felében a magyar vívósportot a világ élvonalába repítő Santelli mester tett-e többet hazánkért. Hiszen a magyar futball ez idő szerint (még) nem tért vissza a világ élvonalába, bár legelvakultabb fanatikusaink szerint jó úton halad efelé.

Egyelőre ezt nem is kell eldönteni. Könyvünk nem is erre vállalkozik, hanem arra, hogy bemutassa Marco Rossi tanulságos életpályáját és buktatóktól sem mentes magyarországi diadalmenetét.

Egy olyan (sport)ember életének első hatvan esztendejét, akinél az őszinteség, a szókimondás és a becsületesség egyenértékű erény a szakmai hozzáértéssel.

Sy Baumgartner jeles író, nyugdíj előtt álló filozófiaprofesszor. Egy életet töltött szerető házasságban Annával, feleségével, aki kilenc évvel ezelőtt beleveszett az óceánba. Hetvenegy éves, és emlékeivel hadakozik, miközben próbálja észben tartani napi teendőit. A regény spirális mozgásban vágja keresztül a múlt rétegeit, Sy és Anna diákkorát, New York-i megismerkedésüket, írást és pénztelenséget, a negyven évi házasságot és a még korábbi időket, Baumgartner fiatalságát, ahogyan felnőtt New Jersey-ben, apját, aki Lengyelországban született, és öltönykereskedő lett az Egyesült Államokban.

Paul Auster tizennyolcadik regénye bámulatos remeklés, asszociatív, együttérzéssel teli mű, amely a legapróbb hétköznapi mozzanatokat lényegíti át, hogy feltegye a kérdést: miért telítődik emlékek és érzések sokaságával az egyik pillanat, miközben a másik nyomtalanul feledésbe merül.