Eddie Jaku mindig és elsősorban németnek tartotta magát, és csak azután zsidónak. Büszke volt a hazájára. De ez egy csapásra megváltozott 1938 novemberében a kristályéjszakán, amikor megverték, letartóztatták, és koncentrációs táborba hurcolták.

Az ezt követő hét évben Eddie-nek nap mint nap elképzelhetetlen szörnyűségekkel kellett szembesülnie előbb Buchenwaldban, azután Auschwitzban, majd pedig a nácik halálos erőltetett menetében. Elveszítette a családját, a barátait, a hazáját.

De mivel túlélte, Eddie megesküdött, hogy ezentúl mindennap mosolyogni fog. Azzal tiszteleg az elveszítettek előtt, hogy elmondja történetét, közkinccsé teszi bölcsességét, és a lehető legjobb életet éli. És most már meggyőződése, hogy ő "a világ legboldogabb embere".

Ebben a megrázó, szívbemarkoló, de végső soron reményteli visszaemlékezésben a százéves Eddie - Edith Eva Egerhez és Viktor E. Franklhoz hasonlóan - arról ír, hogyan találhatunk rá a szabadságra és a boldogságra a legeslegsötétebb időkben is.

Eddie Jaku 1920-ban Németországban született Abraham Jakubowicz néven. A második világháborúban több koncentrációs táborban raboskodott, mígnem 1945-ben sikerült megszöknie a halálmenetből. 1950-ben a családjával Ausztráliába költözött. A Sydney-i Zsidó Múzeum 1992-es megalakulása óta önkéntes munkát végez az intézményben.
Hetvenhárom éve boldog házasságban él feleségével, Flore-ral. Két fiuk született, számos unokája és dédunokája van. A legmagasabb ausztrál állami elismerés, a Medal of the Order of Australia kitüntetettje.