Nők a hazai pályán

A családjától - akarata ellenére - messzire vetődött Adéllal a szabadulást jelentő, bonyolult játékot űz a sors. A ravasz feladványok az olvasót is önismereti utazásra hívják, ami közben óhatatlanul felmerül a kérdés: mitől otthon az otthon? Az által, hogy ott élnek a szeretteink, vagy attól, hogy pontosan oda illünk? A különös gonddal megalkotott, tökéletes külsőségek mögött a leggyakrabban riasztó erők munkálkodnak. A luxus olykor csak gazdagon hímzett lepel valami oltári nagy csúfságon, vagy épp feltétel nélküli bizalom - amit oly könnyű eltékozolni.
A nagy sikerű Aranykönyv után megérkezett A gyémántkalitka meghökkentő fordulatokban bővelkedő második része, az Orrery.
Major Gina regényének folytatása felkap, elvisz magával, és csak bízni lehet benne, hogy emlékezni fogsz mindarra, ami útközben történik.
A fojtogató hagyományai által elsötétített arab világban Adél maga a fény. De ugyan van-e ereje bevilágítani a haza vezető utat? A
perzselő napfényben feltűnő lenyűgöző arcél képes lesz elnyerni a szeretett nő szívét tisztességes módszerekkel? Avagy nem marad más, mint tisztességtelenül játszani?

"Adélt, a kreatív nőt, ragyogó feleséget és odaadó anyát a tenyerén hordozza az élet - olyan mindennapokat él, amiről más csak álmodik. De vajon ő is erről álmodott? Mit adhat számára az a hagyományaiban vadidegen világ, amiben egy napon felébred? A szerepeitől megfosztott európai nőből a szokatlan arab díszletek között koronázatlan királynő lesz. Távol az otthonától és saját kötöttségeitől Adél önmagává válik - nagyszabású utazás egy fényes villa négy fala között. Ez a fajta rabság, ami magában hordozza a teljes (fizikai és szellemi) szabadság ígéretét, időnként valamennyiünkre ráférne, hogy megvilágosodjunk: nem mi vagyunk bezárva, csak az ajtó.

Major Gina első regénye egyszerre fordulatos kalandregény - helyenként vérrel, pőre szexualitással, mindvégig megosztó karakterekkel - és megindító belső monológ arról, mi mindent bír el egy nő. Akár a szomszédban, akár a világ másik végén."

Tisza Kata ebben a rendhagyó kötetében egyszerre a szakember és az érintett szempontjából szedi darabjaira a kodependencia, vagyis a társ- és kapcsolati függőségek sokszor igen kaotikus és összetett fogalomrendszerét, motívumait, hogy a végén, szokás szerint, egy tiszta érzelmi térképet és hozzá szabadulólevelet is kaphassunk. Ezúttal a főhős férfi, Szakáll Péter, egy kapcsolatfüggőségekkel foglalkozó, maga is felépülő függő terapeuta, akinek egy teljes munkahetét s az ő igen sokféle, fiktív, mégis hasonló és életszerű eseteit mutatja be a regénytörténet. Minden helyzetben a szer maga az ember, miközben mindezt szakmai értelmező keretbe helyezi a szerző és hozza a megértést az olvasóhoz közel.

Benedek Ágota harmadik könyvében szó szerint a boncasztalra fekteti fel magát, hogy onnan vizsgálódva írjon a testéről. (Is.) Arról, milyen benne lenni. Akkurátus nyugalommal kezdi szétszálazni a tűpontos jelzőkkel ábrázolt testi folyamatok hátterében húzódó tudományos tényeket.

Mivel nem orvos (Sajnos vagy szerencsére?), így a mindenki számára elérhető és közérthető információkból tájékozódik. Józanul, sőt néha kijózanítóan figyeli önmagát. Nyavalyáink elemzéséből egyszerű következtetéseket von le, hogy az életről és halálról szóló felháborítóan humoros összegzések, váratlan képek és megrendítő megállapítások a segítségünkre legyenek.

Nem keresi a spiritualitást, a lélek dolgait ott, ahol gyógyszerre van szükség, de nem tagadja, hogy a búslakodásba igenis bele lehet pusztulni. Nem ebben a könyvben találunk gyógymódot, ha fizikailag gyengélkedünk, de abból, ahogyan Benedek Ágota leírja az emberi lét élményének furcsaságait: a hangulatingadozást, a fájdalmat, az éhséget, a cukor-mámort... hogy, mi köze van az igaz szerelemnek a bélügyekhez, már megint magunkra ismerhetünk.

És tényleg, mi köze van? Mi köze van a menstruációnak a teremtéstörténethez? Cupido miért nepo-baby? Hogy jön Pamela Anderson a lassú felszívódású szénhidrátokhoz? Mi az az anyagcsere-bíróság? Tényleg porból lettünk, és végül azzá leszünk? Hogy függ össze a kollégisták táplálkozási szokása az űrbéli ételek innovációival? Úgy, hogy minden mindennel összefügg - Ágota ezt állítja, és már megint nem hazudik.

Körösi Laura háromgyermekes, boldog házasságban élő ötvenes nő. Az élete ugyan izgalmaktól mentes, de talán éppen ezért gondolja úgy, hogy ennél többet nem is kívánhatna magának. Férje sikeres építész, a három fia közül az egyik egyetemre jár, a másik nősülni készül, a harmadik lázadó kamaszévei előtt áll. Laurának nincs más dolga, mint egyengetni a gyerekei útját, és segíteni férje munkáját. Nagy ritkán mégis rátör egy sosem élt élet utáni nosztalgikus vágy. Ilyenkor elmegy a nagyanyjához, és szétnéz a dédnagymama festményei között a padláson.
Laura gyermekkorát a dédnagymamája, nagymamája és édesanyja hármasában töltötte, a három nő hallgatással teli, feszült kapcsolata között egyensúlyozott, miközben fogalma sem volt, mi okozza az örvényt a felszín alatt. Legjobban a dédnagymamájához kötődött, a bohém, ifjúkorában színésznőnek készülő, később minden örömét a festésben kiélő asszonyhoz.
Hosszú évek teltek el, mire Laura teljesítette egykori ígéretét, és a dédnagymama festményeiből kiállítást szervezett. Arra azonban nem számított, hogy minden egyes kép a saját múltjának egy darabja, minden egyes szín egy emléktöredék, a képekhez tartozó elbeszélések pedig lassan kibontakozni engednek egy évtizedekre hallgatásba burkolódzott történetet.
Titkok, elhallgatás. Vajon mi okoz nagyobb lelki terhet: a kíméletes csend, vagy a kimondott, olykor kegyetlen valóság?
Bauer Barbara új regénye a négy asszony történetén keresztül egy generációkon átörökített, mélyen elzárt trauma útját követi végig a tragédia pillanatától a felismerés napjáig, a II. világháború végjátékától napjainkig.

Egyre többen élünk mozaikcsaládban, miközben gyakran nem vagyunk felkészülve az ebből fakadó kihívásokra.
A korábbi kapcsolatok felbomlása után gyerekek és felnőttek egyaránt új családi viszonyok között találják magukat, a mozaiktestvér és a mozaikszülő az új családi dinamika fontos szereplőjévé válik.
Ezek a helyzetek bonyolult viszonyokhoz vezetnek, amelyekhez rengeteg szeretetre és türelemre van szükség.
Ez a könyv ahhoz kíván segítséget nyújtani, hogy a sok különbözőség hogyan vezethet közös boldogsághoz.

Dr. Ságh Beáta Pakson nőtt fel, jelenleg is ott él.
Orvos és pszichológus, személyközpontú tanácsadó, családterapeuta-jelölt. Célja mindig a test és lélek egységének megismerése és segítése volt.
Jelenleg háziorvosi munkája mellett pszichológusként is dolgozik, érdeklődése az egyén legfontosabb közege, a család működése felé irányult.
Hobbija a kreatív írás. 2020 óta a Péterfy Akadémia hallgatója, írásai eddig a Felhő Cafén jelentek meg.
Egyedülálló, két nagyszerű fiatal felnőtt gyermeke van, akik már saját életüket élik.

Miért mindig a hasonló férfiak/nők vonzanak (pedig már sokszor megjártam ezzel a típussal)?
Miért nem tudom biztonságban érezni magam egy párkapcsolatban?
Miért szorongok mindig, hogy nem szeretnek eléggé, megcsalnak, elhagynak?
Miért menekülök az intimitás vagy az elköteleződés elől?
Miért érzek kényszert, hogy több vasat is tartsak a tűzben?
Miért vetem alá magam a partnerem akaratának, ha ez dühít és keserűvé tesz?
Miért vagyok vele sokszor olyan elutasító, undok vagy zsarnokoskodó, miközben tényleg szeretem?
Miért van az, hogy az eszemmel sokszor tudom, mit kellene tennem, de képtelen vagyok meglépni? Miért megyek bele mindig ugyanazokba a konfliktusokba, amikor már sokszor megtapasztaltam, hogy sehova sem vezetnek?

A fenti kérdések némelyike talán már bennünk is megfogalmazódott a saját párkapcsolati működésünkre vonatkozóan. Érzéseink és cselekedeteink néha ugyanolyan rejtélyt jelenthetnek számunkra, mint egy másik ember belső világa és reakciói. Hiszen sokszor akkor is ugyanazokat a mintázatokat ismételjük a párkapcsolatainkban, amikor azok fájdalmasak, és már sejtjük, hogy valószínűleg ismét kudarchoz vezetnek. Logikus volna, hogy változtassunk, valami belső kényszer mégis mindig ugyanarra az útra terel minket. Mi lehet ennek az oka? A kérdést másképp érdemes feltenni: a működésmódunknak és a visszatérő problémáinknak ugyanis nem okuk van, hanem történetük. Ha segíteni akarunk magunkon, először is ezt a történetet kell megértenünk.

Gyerekként kiszolgáltatottak vagyunk, és még jóval kevesebbet tudunk a világról, mint a felnőttek, de valahogy értelmeznünk kell a minket érő élményeket, és megbirkóznunk azokkal. Kicsiként tesszük ezt úgy, ahogy képesek vagyunk rá. A baj az, hogy a későbbiekben is automatikusan azokhoz a stratégiákhoz nyúlunk, amelyek hajdan sikeresnek bizonyultak. Ám ami adott körülmények között, gyerekként még segített nekünk, az más körülmények között, felnőttként már nem biztos, hogy hasznos lesz. Sőt, a múltunk így képes rátelepedni a jelen életünkre, és irányít minket anélkül, hogy észrevennénk. Amíg mindezt nem fedjük fel, és nem nyúlunk tudatosan más megoldásokhoz, addig működésünket egy olyan automatizmus vezérli, amely folyton ugyanazokat a csalódást és fájdalmat okozó élményeket ismételteti meg velünk.

E könyvben párválasztásunk és párkapcsolati működésünk rejtett mozgatórugóival ismerkedhetünk meg, melyek segítenek megérteni, mit miért érzünk, gondolunk és teszünk. A klinikai szakpszichológus, pár- és családterapeuta szerző elsősorban sémaelméleti megközelítésben, valamint a rendszerszemlélet és számos egyéb irányzat felé kitekintve segít ránézni arra, hogy múltbeli élményeink miként érhetők tetten vonzalmainkban, párkapcsolati játszmáinkban és konfliktusainkban, döntéseinkben és megoldásainkban. Hogy az összefüggésrendszer még világosabb legyen, a könyvben három férfi és három nő párkapcsolati történetén keresztül tanulmányozhatjuk a sémakémia működését.

A jövő útja, a város reménysége, a világörökség sugárútja - ezekkel a magasztos jelzőkkel illették egykor az Andrássy utat, fővárosunk legfontosabb látnivalóinak egyikét.
Morcsányi Elza sétavezető, podcast-műsorvezető nemcsak az épületekről mesél szakavatottan, hanem a díszes paloták egykori lakóinak életét övező legendákat, titkokat, szóbeszédeket is megosztja élménydús, szórakoztató sétája során, amelyet friss képanyag és archív felvételek tesznek színesebbé.
Ugorjunk vissza az időben, ismerjük meg a sugárút történetét a krumpliföldtől a luxus boulevard-ig, kukkantsunk be a fényűző paloták falai mögé.

Egy rég elfeledett átok, ami a család női ágán vonul végig, arra várva hogy egyszer feloldozást nyerjen.
1916 és 2022 Budapest.
Két nő, akik sosem ismerték egymást, sorsuk mégis összefonódik.
Száz év különbséggel ugyan, de Róza vidéki lányként Budapestre kerülve ugyanazt a hivatást választja, mint ükanyja, Katus. Azonban nemcsak a hivatásuk hasonló, hanem a sorsuk is, ugyanis száz évvel azelőtt, a múltban volt egy titok, aminek a jelenben, Róza életében is hatalmas ereje van.
Transzgenerációs traumaoldó önismereti regény, ami abban segít, hogy feltárhassuk azokat a múltbéli veszteségeket, csalódásokat, amik talán nem is a mieink, hogy ezután a gyógyulás útjára léphessünk.

Flóra fiatal, gyermektelen, egyedülálló nő, akit a társadalmi elvárások súlya nyom. Éva középkorú asszony, aki elvesztette önmagát, boldogtalan házasság béklyózza, és a régmúlt sötét árnya vetül rá. Az energikus, válófélben lévő Lívia pedig mintha a saját személyiségét és a bizonytalan jövőt cipelné magán súlyos hátizsákként. Nem is sejtik, mennyit segítenek egymásnak abban, hogy a terheiktől megszabaduljanak.
Az Akinek egyszer szárnya nő hármójuk egymásba fonódó, filmszerű története arról, hogyan élik meg személyes sorsuk kihívásait, az azok általi átalakulás folyamatát, és miként lelnek rá az elrugaszkodás pillanatára az életükben.
Pápay Eszter regénye a női sors összetettségének érzékenységgel teli lenyomata, amely félelmeken, belső vívódásokon és transzgenerációs traumán végigvezetve juttatja el hőseit a szárnybontás pillanatáig, azt üzenve, hogy a szárnyak kitárása nem bűn – hanem eredendő, igaz állapotunk.

Kojnok Ferenc, amióta csak az eszét tudja, pilóta akar lenni. Az ég ura. De úgy tűnik, álmát nem válthatja valóra, mert az első világháború után a trianoni békeszerződés értelmében Magyarországnak nem lehet légiereje, és nem képezhet pilótákat. Az elcsatolt kis csallóközi faluban, Vágfalván nevelkedő fiú azonban nem adja fel tervét, pedig sok más út áll nyitva előtte. Akár sakkbajnok is lehetne, nagymester, hiszen kivételes tehetsége van a játékhoz. A sors végül esélyt ad neki. Amikor 1938-ban az első bécsi döntéssel Magyarország visszakapja a Felvidék nagy részét, Kassán megnyitják a Magyar Királyi Honvéd Repülő Akadémiát, amelynek egyik legelső növendéke Kojnok Ferenc lehet. Repülős tiszti avatásán már ott van a felesége, a sudár, borostyánszemű Ágnes, akibe Ferenc annak idején első látásra beleszeretett, és a kisfia, Misi is. Ő nemcsak apja sakktehetségét, de a repülés iránti szenvedélyét is örökölte.
Ám a történelem ismét közbeszól. Apának és fiának el kell válnia egymástól, mert Ferencet 1942-ben a keleti frontra vezénylik. A fájdalmas búcsú napján egy kézzel faragott sakk-készletet ajándékoz Misinek. Rögtön bele is kezdenek egy játszmába, amelyet még hónapokig folytatnak, mindig levélben írva meg a következő lépést. Aztán nem érkezik több levél a frontról...
A doni katasztrófa után az otthon maradottak élete fenekestül felfordul. "Eltűnt" - olvassa Ágnes és Misi a hivatalos értesítőn. "Felszólítom, hogy hagyja el az otthonát!" - áll a kitelepítést elrendelő fehér lapon.

A háború után szinte minden remény elveszik. A történelem családokat szakít szét, az ország ismét csonka lesz. Elérkezik az idő, amikor csak a hit segít és a boldog múlt emléke. Amikor már nincs mibe kapaszkodni, pusztán egy elkezdett sakkjátszmába és egy ígéretbe. Az ígéretbe, hogy egy napon majd befejezik azt a partit...
Bauer Barbara új regényében a hősöket gyakran dobálja játékszerként a történelem, sorsukat nagyhatalmak harca irányítja, lelküket ezért csak a hit és a szeretet mentheti meg.

"Idő! Jelenvaló Létel: de Múlt s Jövő
csak Semmi. Hát van-é
kedves közöttök egy?"
(Katona József: Idő)

Két fiatal lány, akiket több mint száz év választ el egymástól, ám a sorsuk egy ütött-kopott naplónak hála, rövid időre mégis összekapcsolódik.
Zelma, a híres építész, Pártos Gyula árván maradt unokahúga, szinte mindennap ott ül Kecskemét főterén, és az épülő Városházát rajzolja. A Millennium évében egy véletlen folytán megismerkedik Ferenczy Idával, Sisi felolvasónőjével, aki vállalkozik rá, hogy modellt ül neki. Beszélgetéseiket a fiatal lány feljegyzi naplójába.
Az egyetemista Kinga, aki éppen a szakdolgozatát írja, és 2022 nyarán nap mint nap elhalad a felújítás alatt lévő Városháza mellett, ugyancsak egy rejtélyes véletlennek köszönhetően szert tesz a réges-régi naplóra, amelyből megismeri és megkedveli Zelmát és Idát. Azt először még nem sejti, hogy a kis könyvecske, valamint néhány szénrajz az ő életére is óriási hatással lesz.

Vajon milyen lehetett Kecskemét utcáin sétálva és Lechner Ödön készülő remekművét csodálva szembetalálkozni Ferenczy Idával? És vajon a huszonegyedik század elején még megtalálhatók az egykori kincsek, felidézhetők a régi kedves arcok és emlékek a "hírös városban"? A történetet olvasva fokozatosan tárulnak fel előttünk a régmúlt és a jelen titkai, a háttérben Kecskemét büszkeségével, a napjainkban megújuló gyönyörű Városházával.

"Csak házas emberek tudják igazán megérteni, hogy hogy lehet valaki egyszerre nyomorult és boldog is."
Chris Rock

Fiatal korunkban általában azért küzdünk, hogy megszerezzünk egy férfit, majd azért, hogy megtartsuk. Aztán sokak számára az válik fő kérdéssé, hogy hogy viselje el őt, ne adjisten hogyan szabaduljon meg ettől az egykor oly csodálatos férfitől. De miért lenne törvényszerű, hogy akiért eleinte ölni tudnánk, azt később meg tudnánk ölni? Valóban el kell veszítenünk a legjobb, legizgalmasabb, leginspirálóbb dolgokat, amiket egy párkapcsolat nyújtani képes? Miért ne őrizhetnénk meg hosszú évtizedeken át, és miért ne fedezhetnénk fel benne új dolgokat? Vagy új műsorhoz új férfi kell? Miért ne élhetnénk át a szenvedélyt, az intimitást, igen, a szerelmet csak azért, mert a bőrünk már csak egyre drágább krémeknek köszönhetően bársonyos? Miért lenne alacsonyabb az árunk a húspiacon, mert már nem fiatal pipik vagyunk, hanem öregedő tyúkok? Miért ne találhatnánk rá akár a B oldalon a másik felünkre, csak azért, mert az A oldal ezt nem pörgette ki nekünk? És egyáltalán: tényleg mindenkinek szüksége van egy állandó társra a boldogsághoz?

Jakupcsek Gabriella

*

Jakupcsek Gabriella A napos B oldal című bestsellerében már megmutatta: van teljes élet a negyvenen túl is. Legújabb könyvében, inspiráló beszélgetéseivel sok humorral és saját bölcsességeivel adja vissza a reményt, hogy akár még boldogok is lehetünk, élhetünk kiegyensúlyozott párkapcsolatban és velünk maradhat vagy éppen újra ránk találhat a szerelem.

Csakazértis szerelem!

,,De hát... de hát te két hónapig csak fingorásztál és káromkodtál!
Ne legyél igazságtalan, mert menstruáltam is, és azt is az emberek orra alá dörgöltem.
De hát... de hát ezt én is meg tudnám csinálni!
Korrekt. Csak miért nem csinálod? Miért nem csinálod azt, amit tudsz, ahelyett, hogy amiatt vagy mérges, amit én tudok?"
De mit is tud valójában Benedek Ágota, aki a furcsa nevű, Rumbarumbammra keresztelt naplójában keresetlen őszinteséggel számol be mindennapjairól? Megnevettet bennünket például. Jólesik bepillantani abszurditásokban bővelkedő életébe, ami éppen azért izgalmas, mert annyira más, mint a sajátunk.
Felszabadít, mert bárkin és bármin élcelődik, ha arról van szó, de önmagát sem kíméli.
Inspirál, mert folyamatosan gondolkodik, reflektál önmagára és a világra. És bár elsőre azt gondolhatjuk, semmi közös nincs bennünk ezzel a karcos humorú, harmincas éveinek
elején járó nővel, végül rájövünk, nagyon is tudjuk, miről beszél.
És alig várjuk a folytatást.

Részlet a könyvből:
,,Elmondom a kedvenc viccem.
És Annamarinak is ez a kedvenc vicce. És valahányszor kérlel, hogy meséljem el újra (meg újra), előre a szája elé kapja a kezét, hátha ezúttal nem szabad nevetni. (?)
A nagyanyám, aki egy csodálatos asszony volt, és számos meglévő és jövőbeni tetoválásom ihletője, évekkel ezelőtt felhívott egy verőfényes őszi délutánon, és bús hangon közölte velem, hogy az akkori fiúm, Máté, meghalt.
Hmm.
Ja, köszönni, sosem köszönt, azt felejtsd el. Felveszed és annyi, a csávód meghalt. Ingattam a fejem mosolyogva, hogy: Máté nem halhatott meg.
Máté meghalt.
Ismét. Elmagyaráztam neki. Hogy Máté. Él.
Máté meghalt.
Mondtam neki, hogy annyira él, hogy az imént engedtem ki az ajtón, és Mamikám, nem akarod tudni, hogy miket csináltunk, amiből kiderült, hogy él!
A nagyanyám ekkor elhallgatott, elgondolkozott, és még annak a pillanatát is hallottam, azt a csendet, mikor leesik neki, hogy tényleg hülyeséget mondott, és azzal a lendülettel szólalt meg újra, hogy kijavítsa:
Jaj, Máté él! A mostohaapád halt meg.
Szabad nevetni."