Pszichológia, önismeret, életmód

"Ha pszichoterapeutának, családi és párkapcsolati szakértőnek, esetleg lelki tanácsadónak készül, ennél a könyvnél kitűnőbb segédeszközt aligha talál."
The New York Times


Irvin D. Yalom több mint ötvenévnyi praktizálás után összegyűjtötte leghasznosabbnak bizonyult terápiás módszereit, hogy ekképp járuljon hozzá pályakezdő kollégái szakmai fejlődéséhez. Nyíltan és szinte zavarba ejtően tárja elénk saját kétségeit, botladozásait éppúgy, mint briliáns megoldásait. Eszmefuttatásai a laikus olvasó számára is érthetőek, sok az esetleírás, a gyakorlati tanács.
Az írásokon átsüt emberszeretete, empátiája, toleranciája, hitelessége és bölcsessége. A legkényesebb kérdésektől sem zárkózik el; saját haláláról vagy az élet értelméről ugyanolyan tárgyilagosan ír, mint a páciens és a terapeuta kapcsolatának buktatóiról vagy a szexuális kapcsolat létesítésének tilalmáról. A sokat tanult és sokat megélt terapeuta lényegesen többet enged meg magának a páciens-terapeuta viszonyban, mint tapasztalatlanabb kollégái. Laza és magabiztos, dörzsölt és érzékeny. Tanácsait pácienseknek és terapeutáknak egyaránt érdemes megfontolni.

"Olyan vagyok, mint egy idegenvezető, aki körbevezeti a pácienseket saját házuk termeiben."



Irvin D. Yalom (1931) orosz zsidó bevándorló szülők gyermekeként született Washingtonban. A Stanford Egyetem pszichiátriaprofesszora, író. A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata, az Egzisztenciális pszichoterápia és a Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek című munkái szakterületének alapművei közé tartoznak. A fikciót, filozófiát és pszichoterápiát ötvöző regényei, A Schopenhauer-terápia és az Amikor Nietzsche sírt világszerte több millió példányban keltek el, és ismertté tették a magyar olvasóközönség számára is.

"Úgy érzem, hogy a véghez közeledve, egy kört leírva, ismét a kezdet felé tartok. Pácienseim régi történetei egyre gyakrabban hívják elő a saját emlékeimet, jövőjükkel kapcsolatos munkám megidézi és felkavarja múltamat."

Irvin D. Yalom ezúttal a saját életét vizsgálja a terapeuta szemével. Számba veszi azokat az emberi kapcsolatokat, amelyek hozzájárultak személyes és szakmai fejlődéséhez, beavat világszerte sikeres könyvei, a Szerelemhóhér, a Terápiás hazugságok vagy a Szemben a nappal keletkezésének körülményeibe. Bepillantást nyerhetünk terápiás és írói munkamódszerébe, s közben a családja történetét is megismerjük.
Könyvében őszintén beszél halálfélelméről, az öregedés küzdelmes megéléséről. Az Úton önmagamhoz ajándék az olvasónak: aki Yalom társául szegődik, esélyt kap arra, hogy a saját életén is eltöprengjen.

A gyerekünk okos, jó képességű, ezt világosan látjuk, és a környezetünk is visszaigazolja. De akkor hogyan lehetséges, hogy annyit küszködik a mindennapi élet feladataival? Miért felejt el és veszít el rendszeresen dolgokat? Miért nem képes tíz másodpercnél tovább nyugton ülni? Miért nem tud rendet tartani a szobájában és a holmijai között? Miért kezeli olyan rosszul a váratlan helyzeteket? Miért borul ki annyira, vagy válik agresszívvé, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné? Miért képtelen valamit türelmesen kivárni, vagy egy folyamatot következetesen végig vinni? Miért nem tudja tartani magát a tervekhez és a szabályokhoz?

Az esetek elsöprő többségében nem azért, mert fütyül a kéréseinkre, és direkt bosszantani akar minket. Hanem azért, mert az általunk kívánt dolgok megvalósításához szükséges készségei még nem elég fejlettek. (Ezért nem segít ilyenkor a kérlelés, az alkudozás, a fenyegetés és a büntetés sem - hiszen, ha valamire még nem képes, akkor mindegy, milyen nyomást gyakorlunk rá, nem tudja megcsinálni.) A legtöbb szétszórt, de okos gyerek nélkülöz bizonyos gondolkodási szokásokat, amelyeket végrehajtó funkcióknak nevezünk, vagy lemaradásban van azok fejlődése terén. Ezek azok az alapvető kognitív készségek, amelyek a feladatok végrehajtásához (és az iskolai, otthoni és kortárscsoport elvárta követelményekkel való megbirkózáshoz) szükségesek: szervezés, tervezés, feladatkezdés és feladatnál maradás, impulzuskontroll, érzelemszabályozás, alkalmazkodóképesség és reziliencia.

Szerencsére van mit tenni. Ez a könyv bemutatja, hogyan segíthetünk gyermekünk végrehajtó funkcióinak fejlesztésében, hogy jobban boldoguljon azokkal a helyzetekkel és feladatokkal, amelyekkel küszködik. Így sok nehézségtől és szenvedéstől kímélhetjük meg őt az elkövetkező években. Ha már óvodás vagy általános iskolás korban elkezdünk dolgozni a problémákon, mire középiskolába kerül, jobb önuralommal, döntéshozatali és problémamegoldó készséggel lesz felvértezve, mint amiről most álmodni mernénk.

Rövid tesztek segítségével alkothatunk képet gyermekünk erősségeiről és gyengeségeiről, ami segít a beavatkozások lehetséges célpontjainak azonosításában. Ezután különböző testre szabható megközelítési módok közül választhatunk, és mindig rendelkezésre áll egy B terv is, amennyiben az A terv nem teljesen sikeres. A könyvben szereplő módszerek némi időt és következetességet igényelnek, de több tízezer szülő visszajelzései alapján kiválóan működnek, egyiket sem nehéz elsajátítani, sőt néhányat még szórakoztatónak is találhatunk.

A szerzők neuropszichológusok, a tanulási és figyelemzavarok nemzetközi elismertségű kutatói és szakértői.

"A tesztek is megerősítették a gyógyszerészek optimizmusát. Egy depressziós, "folyamatosan ingerült és könnyen dühbe guruló cselédlányt", akit "világvége-gondolatok és üldözési tévképzetek" gyötörtek, "3 LSD-kezelés után" haza lehetett engedni. Egy "későparanoid" állapottal diagnosztizált kocsmárost úgyszintén. Összesen hat páciens kapott gyógyszert különféle mennyiségekben, a mikrodózisú 10 és az erős 130 mikrogramm között.
Arthur Stoll elvárásai a radikális pszichoterápiás szerről fiának munkája nyomán még magasabbak lettek. Megerősödött az a hite, hogy olyan hatalmas változásokat hozó szert tart a kezében, amilyen csak ritkán adatik meg. "Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem, amelyek [...] a súlyos endogén lelki betegségek "nagy pszichiátriai" terébe tartoztak." Immár az öregkori agyi teljesítménycsökkenésre gyakorolt hatásait is vizsgálni kellett. Arthur Stoll üzleti ösztöne azt súgta, hogy a Sandoz az emberiség történetének egyik legtöbbet ígérő gyógyszerfejlesztése előtt áll. Úgy látszott, hogy az anyarozsból készült termékkel sok lelki betegséget, pszichózist, neurózist, depressziót gyógyíthatóvá tesznek.

Ám a cég vezetője ekkor elkövetett egy sorsdöntő hibát."



A tudatmódosító szerek évezredek óta jelen vannak az emberiség történetében.
De csak pár évtizede vannak betiltva.

1943-ban, egy szép áprilisi napon a Sandoz gyógyszergyártó cég laboratóriumának munkatársa a szabályok ellenére önkísérletet hajt végre magán, és kipróbálja a később LSD-ként elhíresült vegyületet, az ötvenes években pedig a mexikói varázsgombákban egy hasonló hatású anyagra bukkan. Kutatásai közben nem is sejti, milyen mértékben változtatja meg a 20. század történelmét.

Habár az LSD-ből és a pszilocibinből nem lett gyógyszer, pszichedelikus hatásuk miatt jelentős érdeklődés jelentkezett irántuk. Magánembereken kívül kutatók, orvosok, sőt a CIA vezetői is láttak bennük fantáziát: kábítószerként, gyógyszerként és fegyverként is felhasználták ezeket a pszichedelikus drogokat. Miért nem készítettek belőlük soha gyógyszert? Vajon tényleg képesek lennének gyógyítani a depressziót vagy az Alzheimer-kórt? Hogyan és miért tiltották be a használatukat? Mire akarta felhasználni a CIA ezeket a szereket, és milyen titkos kísérleteket folytattak velük - a kísérleti alanyok tudta nélkül?

Hasonló kérdésekre keresi a választ könyvében Norman Ohler, aki európai és egyesült államokbeli levéltárakban végzett alapos, ugyanakkor izgalmas kutatómunka és szakértőkkel folytatott beszélgetések eredményeit tárja az olvasók elé, és egy olyan tripre hívja őket, amelyet soha nem fognak elfelejteni.

Ha a kisgyerek hazudik, a szája elé teszi a kezét, így próbálja megakadályozni a hamis szavak kijövetelét. Ha valamit nem akar hallani, befogja a fülét. Amikor valami nem tetszőt lát, eltakarja a szemét. Ahogy az ember idősebb lesz, ezek a gesztusok kevésbé feltűnővé alakulnak át, de még mindig felfedezhetők. A gesztusok, testünknek ezek a jobbára öntudatlan megnyilvánulásai többet - sőt gyakran igazabbat - mondanak rólunk, mint kimondott szavaink. Egyebek mellett ezen a felismerésen alapul a ma már világhírű szerző, Allan Pease először 1981-ben, azóta világszerte számtalan kiadásban megjelent Testbeszéd című könyve.
Magunk és mások cselekedeteinek tudatos megfigyelése a legcélravezetőbb módszer arra, hogy jobban megértsük az ember kommunikációs módszereit - írja a szerző, aki az élet legkülönbözőbb területein - a gyermekneveléstől az udvarláson át az üzletkötésig - jól hasznosítható ismeretekkel ruházza fel figyelmes olvasóját.

A hatalom sokarcú jelensége áthatja életünket és történelmünket. Ám fogalmának pontos jelentését illetően mindmáig elméleti zűrzavar uralkodik. Han Hegellel, Nietzschével, Heideggerrel és Foucault-val párbeszédet folytatva tör utat működésének új megértése felé, és a hatalom és a szabadság közt feszülő ellentétet is új megvilágításba helyezi. A hatalom nem egyszerű oksági tényező, amelynek révén a másik viselkedése annak akarata ellenére is irányítható. Sokkal inkább olyan közvetítés az én és a másik között, amely kölcsönös függőségek sokaságát hozza létre. A hatalom legkésőbb Nietzsche óta a szellemtörténet egyik legvitatottabb, de egyben legizgalmasabb fogalma. Hogyan működik a hatalom a kényszer és a rajongás köztes terében? Milyen metafizikai eszmék állnak mögötte? Létezik-e külön etikája? Byung-Chul Han e többrétegű kérdést 2005-ös könyvében különböző filozófiatörténeti összefüggésekben vizsgálja.

"Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?" - teszi fel a kérdést Birtalan Balázs. Érdemes elgondolkodni rajta, ugyanis sorskönyvünk megírásával hatéves korunkig nagyjából elkészülünk (még ha a kamaszkor kezdetéig ezt-azt alakítunk is rajta). A sorskönyv nem más, mint egy korai döntéseken alapuló tudattalan életterv. E korai döntések nem rosszak - sőt, a lehető legjobbak, amelyeket a mágikusan gondolkodó kisgyerek az adott szituációban, a maga eszközeivel képes meghozni, hogy értelmezze, elviselje és kezelje azokat a hatásokat, amelyek érik őt

A probléma abból adódik, hogy amíg a felnövő gyerek, majd felnőtt helyzete folyamatosan változik, addig a sorskönyvben meghozott döntései változatlanok maradnak. (Illetve az is gyakori, hogy kényszeresen az ellenkezőjét teszi annak, ami a sorskönyvében áll - ám az ilyen élet ugyanúgy sorskönyv vezérelt, csak éppen fordított előjellel.) Ha pedig az életünket sorskönyv vezérelten éljük, az olyan, mintha egy hatéves gyereket engednénk a volán mögé, hogy kedvére randalírozzon a csúcsforgalomban, miközben mi a hátsó ülésen ülünk, biztonsági öv nélkül. Az autonómia azt jelenti, hogy kilépünk a sorskönyvből, és felnőtt helyzeteinkről tudatosan mérlegelt felnőtt döntéseket hozunk. Ez nem könnyű, mert a sorskönyv ereje megrendítően nagy - de nem is lehetetlen, ha csakugyan elszánjuk rá magunkat.

A 2016-ban elhunyt Birtalan Balázs nemcsak elkötelezett segítő szakember volt, hanem tehetséges író és költő is. Szívügyének tartotta a pszichológiai ismeretterjesztést, amit átlagon felüli íráskészségének és kitűnő humorának köszönhetően valóban közérthetően és páratlanul szórakoztatóan művelt. Egyik kedvenc témája a sorskönyvelmélet volt - bár mindig hangsúlyozta, hogy ez is csak egy pszichológiai modell a sok közül, úgy vélte, magyarázó ereje nagyobb, mint más modelleké, és általa az ember elég sok viselkedésformája érthetővé válik. Ha pedig valamit képesek vagyunk megérteni és megfogalmazni, akkor esélyünk nyílhat arra is, hogy változtassunk rajta. A sorskönyv ugyanis nem kikerülhetetlen végzet: tudatos erőfeszítéssel ki is lehet lépni belőle, amennyiben jelenlegi formájában szenvedést okoz és kudarcokat tartogat.

Ebben a kötetben Birtalan Balázs sorskönyvelméletről szóló írásait adjuk közre, hogy szellemi hagyatéka sokak számára jelenthessen kapaszkodót az önismereti úton a jövőben is.

1946-ban, tizenegy hónappal azután, hogy túlélte a holokausztot, Viktor E. Frankl pszichiáter Bécsben bemutatta később világhírűvé vált terápiás módszerét, a logoterápiát, amelynek középpontjában az élet alapvető értékei állnak.

Frankl megfigyelte, hogy azok a foglyok találták meg legnagyobb valószínűséggel a túléléshez szükséges erőt, akik még láttak valamilyen értelmet az életükben. De vajon mi az élet értelme?
Az élet különféle helyzetekbe sodor bennünket, de saját döntésünk, hogy ezekre miként reagálunk. Frankl logoterápiájának célja ennek a döntési szabadságnak a megélése, mert ha ezzel tisztában vagyunk, megérthetjük saját, személyes célunkat is. A világ alakulása időről időre bizonyítja, hogy Frankl gondolatai minden körülmények között aktuálisak.

"Évtizedekig tartó barátságom Viktor Frankllal és gyógyító kapcsolataim minden egyes páciensemmel (...) ugyanazt a fontos leckét tanították meg nekem, amit Auschwitzban kezdtem el tanulni. Azt, hogy a fájdalmas tapasztalataink nem tehertételek, hanem ajándékok. Perspektívát és értelmet adnak nekünk, lehetőséget arra, hogy megtaláljuk egyedi célunkat és saját erőnket."
Edith Eva Eger

A bélrendszer közel 8 méter hosszával a legnagyobb szervünk, mégis kínos beszélnünk róla. Kakilás, hányás, hasmenés... pfuj, gusztustalan! Pedig ha meggondoljuk, hogy immunrendszerünk 80%-ban a beleink állapotától függ, akkor ez nem kis dolog. Egyre nyilvánvalóbb - tudományos adatok igazolják -, hogy a túlsúly, a depresszió, a különféle allergiák és számos komoly betegség mind-mind összefüggenek beleink állapotával. Ha tehát egészségesek akarunk maradni, törődnünk kell az emésztésünkkel. Giulia Enders fiatal német kutatóorvos könnyed hangvételű könyvében közérthetően és szellemesen kalauzol el a belek világába. Számos praktikus tanáccsal is szolgál, hogy a sokak életét megkeserítő kisebb-nagyobb emésztési gondoknak végre búcsút lehessen inteni.

FEJLESZD A LÉGZÉSTECHNIKÁDAT ÉS ERŐSÍTSD A HOLISZTIKUS EGÉSZSÉGEDET A DOBOZBAN TALÁLHATÓ 50 GYÖNYÖRŰEN ILLUSZTRÁLT LÉGZŐGYAKORLAT-KÁRTYA SEGÍTSÉGÉVEL.

Sajátíts el légzéstechnikákat és erősítsd meg holisztikusan az egészségedet ezzel a gyönyörűen illusztrált, 50 légzőgyakorlatot tartalmazó kártyával.

Szánj időt az öngyógyításra és tanuld meg, hogyan képes megváltoztatni mindennapi közérzetedet a tudatos, koncentrált légzés rendszeres gyakorlása az intenzív, aktiváló technikáktól a lágyabb, meditatív gyakorlatokig.

Egyszerűen csak húzz egyet, vagy akár többet ezekből a légzőgyakorlat-kártyákból, az öt tudatos lelkiállapot szerinti tematikában - Fókusz, Relaxáció, Kapcsolódás, Emelkedés, Felszabadulás - irányított gyakorlatokkal, melyek bárhol, bármilyen állapotban végezhetőek.

Engedd, hogy a meditáció, a légzés és a bodywork facilitátor, Rebecca Moore vezessen, és csak lélegezz!

Egy világhírű idegtudós az agyunk egyetlen napján keresztül közérthető módon tárja fel előttünk, mit tud a tudomány a tudatosságról.
Mindannyiunk belső világa egyedi és szubjektív világ, amit soha senkivel nem tudunk igazán megosztani. De hogyan képes a fizikailag létező agy életre hívni a tudatosságot, ennyire tartalmasan és ilyen sokféle formában? Úttörőnek számító, olvasmányos könyvében a nemzetközileg is elismert idegkutató, Susan Greenfield, rengeteg új, empirikusan megalapozott ismeretet mutat be az agyunk egy napját végigkísérve, hogy ily módon bepillantást nyerhessünk a tudatállapotok kulisszatitkaiba. Az ébredés, a kutyasétáltatás, a munka epizódjain keresztül egészen az álmok világáig vezet minket, miközben mindennapos tapasztalatainkat, élményeinket a sejthálózatok, a molekulák és a neuronok elektromos jeleinek nyelvére lefordítva igyekszik feltárni az ősrégi rejtélyt: hogyan alkotja meg az agyunk a mi saját, egyedi énünket.