A Nincs időm olvasni kihívás szeptemberi közös könyve a hatodik Aranylétrás kiadásunk lesz, amely Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij három kisregényét tartalmazza. A Fehér éjszakák, az Örök férj és A szelíd teremtés a legendás orosz író kevésbé ismert, de figyelemre méltó művei. Olvasd el ezt a gyönyörű borítóval megjelenő válogatást a már több mint 92 ezer fős NIOK-közösséggel, hangolódásként pedig ismerd meg a lélektani regények mesterének viharos életét!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij 1821. november 11-én született Moszkvában. Édesanyja fiatalon elhunyt, apja egy elszegényedett nemeseber és korábbi katonaorvos volt, akit 1839-ben saját jobbágyai vertek agyon, ezzel hatalmas traumát okozva Dosztojevszkijnek. Apja kívánsága az volt, hogy fia végezze el a katonai iskolát, ahol Dosztojevszkij mérnökhadnagy lett. Egy évig sem tartott ki a hivatás mellett, az írás lett az élete.
A pályaválasztása nem volt meglepő, hiszen szülei ügyeltek a lehető legjobb taníttatására, már kiskorában is sokat olvastak neki, és már rendkívül fiatalon hatással voltak rá olyan szerzők, mint Puskin, Goethe és Homérosz. Első kisregényét már a katonai iskola közben elkezdte írni, az 1845-ben megjelent Szegény emberek pedig kitikai sikert aratott.
Csatlakozott a szentpétervári értelmiségiek alkotta Petrasevszkij-körhöz, amely tiltott politikai röpiratok terjesztésére készült. Céljukat nem érték el, 1849 tavaszán Dosztojevszkijt és két társát letartóztatták. Kivégzőosztag elé kerültek, de egy hírnök az utolsó pillanatban belovagolt és közölte: a cártól mindhárman kegyelmet kapnak.
Bevett pszichológiai kínzás volt ez akkoriban, ahogy az új büntetés is: Dosztojevszkij társaival együtt szibériai kényszermunka táborba került. (Érdekesség, hogy az ítéletet meghozó I. Miklós cárral ellentétben az utód, II. Sándor kedvelte az írót, olyannyira, hogy felkérte fiai tanítására.)
A szibériai száműzetés után Dosztojevszkij 1859-ben tért vissza Szentpétervárra, ahol a Feljegyzések a holtak házából, majd a Megalázottak és megszomorítottak című regényeit megjelentetve idézte fel a börtönévek borzalmait.
Sikerei hatására utazhatott Nyugat-Európába, ahol játékszenvedélyét is kielégíthette. Szerencsejáték-függősége egyre komolyabbá vált, még az is előfordult, hogy egy regény megírását azért vállalta el, hogy ki tudja fizetni adósságait. Ahogy a rulettasztalon, a való életben is kockáztatott, hiszen kiadója közel egy évtizedre megszerezte volna valamennyi művének jogait, ha a megadott időre nem készül el a regénnyel. Ezért tette félre az akkor már készülő Bűn és bűnhődés kéziratát, és írta meg 26 nap alatt A játékos című kisregényt.
1864-ben sorra érték a csapások: meghalt a felesége és a bátyja is, lapját betiltották, sokat veszített a szerencsejátékon, küszködött, hogy ki tudja fizetni adósságait. Ekkoriban vette feleségül mindössze húszéves gyorsírónőjét, Anna Grigorjevna Sznyitkinát. A korkülönbség 25 év volt, a házasság mégis az orosz író viharos életének legnyugodtabb időszakát teremtette meg, de csak azután, hogy esküvőjüket követően külföldre menekültek Dosztojevszkij hitelezői elől.
Legendás fordulatot vett a sorsuk, amikor Anna a maradék pénzüket odaadta férjének szerencsejátékra. Dosztojevszkijt megdöbbentette ez a gesztus, és ugyan elvesztette a pénzt, soha többé nem ült rulettasztalhoz, így megmenekültek a teljes csődtől. Dosztojevszkij ekkor rendezte anyagi helyzetüket, ebben a kiegyensúlyozott időszakban írta legnagyobb hatású regényeit.
1866-ban befejezte Bűn és bűnhődést, amely a világirodalom egyik legnagyobb alakjává tette. A szabadságkeresés katasztrófáját ábrázolta, amely – Dosztojevszkij szerint – bűnbe és magányba sodorja az embert. Minden idők talán legmegrázóbb lélekrajzregénye olyan kérdéseket vet fel, mint például, hogy átléphetők-e a társadalmi-erkölcsi normák; mit tehet az egyén a nyomor, a kiszolgáltatottság és a rossz társadalmi berendezkedés ellen; vagy hogy leküzdhető-e egy gyilkos bűntudata.
Dosztojevszkij apja halála óta epilepsziával küzdött, az 1870-es években pedig megromlott az egészsége. Az életművét megkoronázó Karamazov testvérek megjelenése után néhány hónappal, 1881. február 9-én Szentpéterváron hunyt el.
Most pedig lássuk, miről szólnak az új Aranylétrás Könyvben olvasható kisregények! (Csak röviden, hiszen részletesebb ajánlót Háy Jánostól kaptok, a József Attila-díjas magyar író ugyanis levelet írt a kiadványhoz.)
Örök férj
Dosztojevszkij azokat a férfiakat nevezi örök férjnek, akiknek az életben semmi egyéb szerepük nincs, mint férjnek lenni. Azokat a férfiakat ábrázolja, akik intelligenciája vagy tehetsége mit sem ér a házasságban, hiszen megcsalják őket, miközben rabszolgaként mindent megterentenek feleségüknek, akik nem szeretnek viszont.
Dosztojevszkijnek több ilyen félresikerült házassága is volt, így önmaga ihlette a kisregényt, amelynek főhőse, Truszockij keresi felszarvazója társaságát és erőszakosan tart igényt barátságára, hogy aztán hirtelen fordulattal, elemi gyűlölettel támadjon rá.
Fehér éjszakák
Négy szentpétervári éjszaka történetét meséli el, amely után a főhős álmai elporladnak, és rá kell döbbennie: az álmok elfogytak, szembe kell néznie a valósággal.
A szelíd teremtés
Dosztojevszkij egy újsághír alapján írta ezt a történetet. Tudósítást olvasott egy varrólányról, aki a harmadik emeletről kiugorva egy szentképet szorongatott a kezében. A történet annyira megrázta Dosztojevszkijt, hogy hatására három hét alatt papírra vetette egyik legkülönösebb elbeszélését, amelyben megpróbálta képzeletben felderíteni a furcsa öngyilkosság előzményeit és okait.
