A Nincs időm olvasni kihívás januári közös könyve az Élet, cél, idő. A Célorientált időgazdálkodás a mindennapokban alcímmel a Libertine Könyvkiadó gondozásában, Czikkely Panni ötletes illusztrációival megjelent könyv Szabados Ági szívügye volt, hiszen ő maga is vágyott egy olyan könyvre, amely segít rendszerbe foglalni a célokat és a mindennapokat. Abban, hogy a NIOK-közösséget meglephesse egy ilyen könyvvel 2024-ben, Erdélyi Boróka volt a segítségére, akivel együtt izgatottan várjuk a kötet fogadtatását. A szerző az időgazdálkodás és a hatékonyság elismert szakértője, kiváló coach, emellett elfoglalt édesanya is, így empatikusan közelíti meg a témát. Borókával beszélgettünk a nem mindennapi kezdő lökésről a karrierje felé, sőt, ahogy elmerültünk az interjúban, az is kiderült, hogy rendkívül komplex önismereti kalandra hív minket könyvében. Ettől azonban nem kell megijedni, ugyanis ha megfogadjuk a tanácsait, könnyebb lehet elérni a céljainkat, mint gondolnánk.
Ha az időmenedzsment és a célok elérése szempontjából nagyon egyszerűen akarjuk megfogalmazni az Élet, cél, idő lényegét, akkor mondhatjuk-e azt, hogy a könyv olyan iránytű és eszköztár, amelynek módszereit bárki alkalmazhatja?
Igen, ez nagyrészt lefedi a lényegét, hiszen olyan könyvet álmodtunk meg, amely minden embernek – kortól, foglalkozástól, családi állapottól függetlenül – segíthet. Az alapvető probléma ugyanis mindenkinél hasonló, csak másként próbál megküzdeni vele. Sok olyan eszközt mutatok be, amely segíthet, és mindenki maga választhatja ki, hogy a mindennapjai során melyiket tudja alkalmazni. Ez a téma egyébként is egy nagy kísérletezés. Nem lehet azt mondani, hogy van top öt eszköz, és ezek valamelyike garantáltan beválik. Mindenki maga csiszolja ki a számára megfelelő metódusokat. Ehhez nyújtok iránytűt és eszköztárat, az egyéni munkát viszont bele kell tenni, ezt nem lehet megúszni.
A coaching honlapod ajánlásai között olvasni is olyan véleményt, amely szerint „nincs lazsálás, Boróka keményen megdolgoztat”. Az olvasók is erre számíthatnak?
A könyvben sok inspiráló sztori található, saját tapasztalatokból. Vannak tehát olvasmányos, pihenős részek is a sok praktikus eszköz és módszer között, de a munkát nem lehet megspórolni, ha valódi változást akarunk elérni.
Hogyan közelíthető meg ez a munka?
Bár végső soron a mindennapi időmenedzsment gördülékenyebbé tétele a cél, kontextusában érdemes vizsgálni az időgazdálkodással kapcsolatos egyéni problémákat – ehhez igyekeztem keretet adni. Az időgazdálkodás nem egy öncélú folyamat: nem elegendő célkitűzés, hogy a napi tennivalók listáján minél több pontot tudjak kipipálni. Coachként az ügyfeleimmel elsőként mindig azon dolgozunk, hogy mi a célok mozgatórugója. Nem a teljesítmény hajhászása a cél, sem az ügyfeleimnél, sem a könyvben. A könyvhöz ajándék célkövető lap jár, az erre írt cél például az is lehet, hogy több idő legyen a családra, vagy hogy nyugodtabb tempóban lehessen élni az életet.
Többet ésszel, mint idővel – ez a szakmai mottód. Ha azt vizsgálom, hogy mi az eredeti közmondás, ez utalhat arra is, hogy az időmenedzsment sokkal könnyebb is lehet, mint sok ember gondolná.
Ha valaki tudatosan alakítja az idejét, akkor egy idő után valóban könnyebb lehet, mint előtte képzelte. Azonban mindenkit óva intek attól, hogy január 1-jétől drasztikusan változtasson az életén! Ebben az esetben tényleg elképesztő nehéznek tűnhet az életmódváltás, és az is lesz. Sőt, egyik napról a másikra ez sosem megy. Ezzel szemben napról napra, hétről hétre, apróságok folyamatos változtatásával már eredményes lehet az ember. Érdemes azzal kezdeni, ami a legjobban zavar, és fontos, hogy építsünk az erősségeinkre. Senki sem nulláról indul a változások elérésében, vannak alapok, amelyekre építhetünk, ezeket kell magunkban megtalálni.
A célok elérésének gátjaként talán három elem merül fel leggyakrabban: a halogatás, a tudatosság hiánya és a családi élet. Vannak olyan gátjai is a célok elérésnek, amelyekre sokan talán nem is gondolnának?
Igen, az egyik alapvető, mégis sokakat meglepő tényező az automatizmusok szerepe. Ezeket sokszor magunkkal hozzuk a gyerekkorunkból, vagy kialakulnak, majd mégsem változtatunk rajtuk, akkor sem, ha a körülmények változnak. Vegyünk például egy édesanyát, aki miután óvodás vagy iskolás lesz a gyereke, visszatér a munkájához, viszont az összes gyereknevelési rutint megtartja, az összes házimunkával és egyéb teendővel. De ilyen példa lehet az is, hogy – csak mert otthon ezt láttuk gyerekkorunkban – mi magunk is nagytakarítást végzünk az év végi ünnepek előtt. Valóban szükség van ezekre? Reagálunk a körülmények változására? Ilyen kérdéseket fel kell tenni magunknak, és az automatizmusok okát is meg kell vizsgálni. Igazi önismereti nyomozás ez. Picit álljunk meg, és nézzünk rá az életünkre, gondolkodjunk el rajta. Akik ezt nem teszik meg, csak úsznak az árral. A változtatáshoz pedig mindig van mozgástér. Természetesen más ez a mozgástér egy szingli egyetemistánál és más egy többgyermekes, dolgozó édesanyánál, de bármennyi is van, ki lehet használni.
Több helyen mesélted, hogy gyerekkorodban egy időmenedzsmentkönyv volt rád nagy hatással, amit egy rokonod kapott ajándékba, mégis te olvastad ki már az első napon. Nem mindennapi történet, hogy egy szakmai könyv olyan hatással legyen egy gyerekre, hogy az egész életét meghatározza.
Gyerekként volt egy nagy törés az életemben, úgy éreztem, kihúzták alólam a talajt. Ösztönösen próbáltam kontrollt találni, és az említett könyv adta meg a kezdő lökést a megoldáshoz. Persze később, egy komoly önismereti munka eredményeként rájöttem, hogy nem mindig kell ez a kontroll, különben túltervezés és a perfekcionizmus áldozata leszek.
Írod is a könyvben, hogy fontos az önismeret az időmenedzsmenthez. Azonfelül, hogy jó tudni, melyik feladatot mennyi időbe kerül megoldanunk, miért van szükség önismeretre ezen a téren?
Ahhoz, hogy sikerrel alkalmazzuk a könyvben szereplő ötleteket, tudni kell, mit is szeretnénk elérni. A cél viszont akkor lesz megvalósítható, ha ismerjük a saját működésünket. Itt nemcsak a bioritmusról vagy a napi rutinról van szó, hanem arról, hogy tudjuk, miért fontosak azok a dolgok, amelyeket annak érzünk. Még érdekesebb kérdés, hogy miért mondom valamire azt, hogy fontos nekem, mégse szánok rá időt. A válaszokhoz folyamatosan résen kell lennünk, figyelnünk kell magunkra.
Az önfejlesztő könyvek kapcsán sokszor felmerül az a természetes igény, hogy olyan tanácsokat adjanak, amelyek a karrier és a magánélet közötti egyensúly elérésében is segítenek. Az Élet, cél idő ilyen?
Kulisszatitokként talán elárulhatom, hogy Szabados Ágival és a szerkesztővel, Németh Lucával azt fogalmaztuk meg, hogy egy kedves könyvet szeretnénk létrehozni. Nem olyan könyvet akartunk, amely nyomasztó harapófogóként minél többet vasal ki az emberből. Megengedő könyvet alkottunk, amely keretet ad a célok megfogalmazásához és eszköztárat az elérésükhöz. Ennek megfelelően a karrier és magánélet egyensúlyát mindenki szabadon alakíthatja, a saját igényei szerint.
