A játékok megmutatják, kik is vagyunk valójában – ezzel az erős felütéssel jelent meg interjú a NIOK e havi közös könyve, a Világépítők szerzőjével, Gabrielle Zevinnel a Wired online hasábjain. Emellett a The New York Times és Zevin alma matere, a Harvard Egyetem honlapja is ritka jelenségre hívta fel a figyelmet az író honlapja és online aktivitása kapcsán. Ez a három cikk rendkívül tanulságos, hiszen betekintést nyújt a bestsellerszerző felfogásába, amely szerint egymás megértése hasonló ahhoz, ahogy játszunk. Ez persze nem meglepő azoknak, akik már eljutottak ahhoz a részhez a könyvben, ahol az egyik karakter kerek perec kimondja: nincs meghittebb aktus a játéknál – ideértve a szeretkezést is.
Utóbbi kijelentés persze már túlzásnak tűnik, de jól árnyalja azért a képet a The Last of Us HBO-sorozat sikere, amely a kritikák alapján elképesztő mélységű érzelmeket generál, még azok körében is, akik sosem próbálták ki az alapjául szolgáló videójátékot.
A Világépítők szerzője, Gabrielle Zevin viszont kiemeli, hogy manapság már sokkal nehezebb tömegekre hatással lévő játékokat készíteni, ezt könnyebb volt elérni a 90-es években – többek között ezért helyezte ebbe az időszakba a történetet.
Ami pedig még nehezebb: a filmvásznon átélhetővé tenni a játék élményét. A popcorn majszolása közben tetszenek a karakterek, a hangulatok, a játék CGI révén megelevenedett látványa, de a játékélmény nem átadható, hiszen passzív befogadás. Aktívan viszont mindenki átéli a játékok – Gabrielle Zevin szerint – mélyen empatikus élményét. Ha nem is mindenki videójáték segítségével, de legalább keresztrejtvény kitöltésével vagy társasjátékkal.
Miért fontos ez? Mert a játék a való életbe is beépíthető tudást ad: ne adjon fel senki semmit! Ha próbálkozunk, a legtöbb probléma megoldható. Sőt, a Világépítők egyik főszereplője, Sadie egy traumát vészel át a Pioneers segítségével. A játékok terápiás hatását személyes élménnyel is illusztrálta Gabrielle Zevin, számára a Stardew Valley segített elviselni a pandémia bezártságát, a játék közben lelt egy kis békére. Ez az élmény is megerősítette hitét az emberi kapcsolatok lehetőségében a virtuális térben. Szerinte önmagunk virtuális verziója önmagunk legjobb és legigazibb verziója lehet. Persze, ha valaki kommenteket és online viselkedési mintákat figyel meg a Facebookon, csodálkozhat ezen a kijelentésen, de Zevin is kiemeli: még mindig gyerekcipőben topogunk az online világban, csak most kezdünk rájönni, milyen lehet jó embernek lenni az interneten.
A technológia fejlődésével egészen hihetetlen világ várhat ránk a következő évtizedekben, és ezt a világot – az író szerint – a játékok jelzik előre igazán pontosan. Példaként említi a még csak első próbálkozásoknál tartó metaverzumot, amelynek egyik lehetséges kiteljesedését jósolja a szintén nemzetközi bestseller Ready Player One. Zevin szerint a játék közben tudhatunk meg a legtöbbet egy emberről, az igazi énje itt bontakozik ki, ami a mai adatgyűjtő technológiákkal ötvözve óriási hatással lehet az életünkre.
Ezek után nem meglepő, hogy a szerző ódzkodik az online jelenléttől és marketingtől. Számára az írói lét kettőssége a nagy kihívás – mint nyilatkozta: „az írói agynak tisztának kell lennie, viszont az eladásra koncentráló agy mindent undorítóvá tesz”. Szerinte egy író reggelente szembesül a kérdéssel: ma elefántként vagy édes babaként ébred? Hiszen a kapcsolatépítő, énmárkát építő írónak olyan erősnek kell lennie, mint egy nyilvánosság elé lépő elefántnak, miközben a könyvet az ártatlan énje írja.
Utóbbi visszafogott – mondhatni – igazi énje köszön vissza az író honlapján. Letisztult környezet, ahol az alábbi, minimalista videó promotálja a Világépítők – eredeti címén: Tomorrow, and Tomorrow, and Tomorrow – könyvet.
„Allergiás vagyok az online létre” – vallja be honlapján Gabrielle Zevin, aki az Instagramon is csak a könyvei megjelenése előtti és utáni hónapokban aktív. Amikor viszont posztol, nagyszerű gondolatai, ötletei vannak. Például imádjuk azt az ide kattintva elérhető videóját, amelyben bemutatja: nem csak ő dedikál a könyv országjáró kampánya során, hanem a saját könyvébe ő is kér dedikálást és személyes megjegyzéseket az olvasóktól.
Azért megjegyezzük: ez esetben a való élet is megmutatta, milyen értékes és példamutató ember is ő valójában. Mi legalábbis így látjuk, hiszen a Világépítők már a magyar olvasókat is megríkatja csodás történetével.
2044-et írunk, és a valóság elég ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.
A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.
A játékhoz csak egy tollra és nagy adag fantáziára van szükséged. Minden körben lehetőségek közül választhatsz: ki a főhős, hogyan bonyolódik az élete, és mi lesz a történet vége? Ezek az elemek mind-mind egy-egy kártyán (szereplő, dráma, végkifejlet) olvashatók, a játékosok ezek közül választanak. A pontozás az alapján zajlik, hogy ki mennyire gyakori elemet választott a saját sztorijába. Végül az összes addigi körben előforduló szereplők, drámák és végkifejletek közül kell kiválasztani egyet-egyet, és a megadott műfajt alapul véve szöveggé gyúrni. Nincs más hátra, következhet életed sztorija! A többiek is így gondolják? Szuper, nyertél! Esetleg más rakott össze egy ellenállhatatlanul romantikus/izgalmas/félelmetes/vicces történetet? Akkor ő a nyertes, de biztosak vagyunk benne, hogy nem álltok meg egy játéknál, hiszen az elemek végtelen számú sorrendben adhatják ki a legjobb sztorikat.
A Száz könyvem – Egy olvasó naplója azért született, hogy bátorítson: igenis, van, lehet időd olvasni! Ha tudatosan vezeted a naplót, és minden elolvasott könyv után rászánsz fél órát az életedből arra, hogy leírd az olvasmányélményeidet és tapasztalataidat, akkor száz kötet hangulatát, legemlékezetesebb pillanatát tudod majd felidézni.
Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ. Szélesebb körű funkcionalitáshoz (marketing, statisztika, személyre szabás) egyéb cookie-kat engedélyezhet. Részletesebb információkat az Adatkezelési tájékoztatóban talál.
