Fern Brady 39 éves skót humorista és újságíró, többek között a The Guardiannek is ír cikkeket. Az ír felmenőkkel rendelkező író nyíltan biszexuális, Londonban él férfi partnerével. Katolikus neveltetésben nőtt fel, de már gyerekként megkérdőjelezte a hagyományos elvárásokat. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás hatására kém akart lenni, így az arab és iszlám történelem szakon kezdte a tanulmányait az Edinburghi Egyetemen. Itt lett a diákok által készített hetilap szerkesztője, de emellett sztriptíztáncosként is dolgozott.
Végül angol irodalomból szerzett diplomát, és már ekkoriban érezte, hogy a stand-up lehet az ő világa. Ezt erősítette az újságíró gyakornokként szerzett élmény, amit az Edinburgh-i Fesztiválról tudósítása közben szerzett. Az egyik feladata az volt, hogy írjon cikket egy vígjáték-kritikusról, aki kipróbálja magát a stand-upban. "Ez volt a lökés, amire szükségem volt ahhoz, hogy rájöjjek, ez az, amit csinálni akarok" – mesélte a meghatározó tapasztalatról Fern Brady, aki a következő évben, 2010-ben már fel is lépett humoristaként.
Több stand-up tehetségkutatóban is a döntőig jutott, például az Edinburgh Festival Fringe-en is, amely a brit humor egyik legfontosabb ugródeszkája. Időközben rendszeres vendég lett brit tévés és rádiós műsorokban, és újságíróként is egyre felkapottabb lett.
Egész életében érezte, hogy más, mint a legtöbb ember — de sokáig sem ő, sem a környezete nem tudta megnevezni, hogy pontosan miért. Gyerekként rendkívül érzékeny volt a hangokra, zajokra, érintésre és a kiszámíthatatlan helyzetekre, emellett mindig erős, szokatlan intenzitású érdeklődései voltak. „Gyerekként egyszer összeomlottam a repülőtéren – a fények, a zaj és a parfümök illata miatt. A szüleim sem értették, hogy mi lehet velem” – mesélte a szerző.
Egy interjúban elárulta, hogy 8 esztendősen öngyilkosságon gondolkodott, 15 éves korára már önkárosítást követett el. Bradyt kényszerbetegséggel és depresszióval diagnosztizálták. A valódi okra sokáig nem derült fény, hiszen gyerekkorában az autizmust még szinte kizárólag „fiús” mintázatokban keresték. A lányok gyakran megtanulták utánozni a társas mintákat, és „jó kislánynak” tűntek — így Brady is évtizedeken át diagnózis nélkül maradt.
Fern Brady csak 2021-ben kapott hivatalos diagnózist autizmus spektrumzavaráról. A felismerés egyszerre volt felszabadító és dermesztő: hirtelen értelmet nyert gyerekkori izoláltsága, a kamaszkori dühkitörései, a társas helyzetek miatti túlterhelődése, és az a mély, állandó érzése, hogy „más nyelvet beszél”, mint a körülötte lévők.
Egyik előadásában az autizmusról is beszél, az alább látható fellépésen mondta ki: “Mindig úgy éreztem magam, mint egy földönkívüli, aki egy gyönyörű női testben esett csapdába.” (A skót akcentus miatt ajánljuk, hogy a videóhoz kapcsoljátok be az automatikus feliratozást.)
A fenti videó „csak” negyedmilliós nézettségig jutott, de Fern Brady több másik előadását is többmillióan látták, számos fellépése került fel a YouTube-ra és a Netflixre.
Az autizmusról szóló diagnózis inspirálta, hogy megírja memoárját az Erős női karaktert. A könyvírás mellett még dokumentumfilm ötletekkel is megkeresték producerek, erről így nyilatkozott:
„Már a puszta gondolat is megrémített. Már láttam magam előtt: „Fern Brady: Autizmus és én” lesz a címe, én pedig útra kelek, és a 45. percnél sírva fakadok. Az Egyesült Királyságban a média azt feltételezi, hogy a közönség buta. Egy könyvvel úgy tudok beszélni az emberekhez, mintha intelligensek lennének.”
A kötet célja, hogy őszintén beszéljen arról, mit jelent nőként, „nem tipikus” módon létezni. Saját bevallása szerint az autista felfogás gyakran segített a szerzőnek „kiszállni” abból a keretből, amit a társadalom — főként a nők felé — elvárt. A könyvet kulturálisan jelentős műként értékelik: nemcsak önéletrajzi, hanem társadalmi érzékenyítő célzattal is bír — különösen a nemi szerepek, osztályhelyzet és neurodiverzitás kérdéseiben.
Ahogy a legtöbben tudjátok, Szabados Ági számára nagyon fontos, hogy a Libertine Könyvkiadó teret adjon az erős női hangoknak. Épp ezért volt számára üdítő érzés olvasni ezt a könyvet, és mindent megtett, hogy kiadhassuk magyar nyelven. „Ritkán látni ennyire őszinte, kendőzetlen női szerzőt. Fern Brady nemcsak mesél, hanem feltár: fájdalmat, félreértéseket, szégyent, humort, túlélést. Miközben olvastam, újra és újra azt éreztem: nagyon fontos dolgokat mond ki. Ez a könyv nemcsak az autizmusról szól, hanem arról, milyen nehéz és milyen felszabadító önmagunknak lenni egy olyan világban, amely állandóan meg akar mondani, milyenek „kellene” legyünk. Szerettem volna, hogy hozzátok is elérjen a felismerést, ez a bátorító, felszabadító erő. Ez a történet képes megmutatni, hogy a másság nem törés, nem valami szégyellni való béklyó, hanem erő” – hangsúlyozta Ági a személyes ajánlásában.
Ez a nyers hang amennyire őszinte, néha annyira fájdalmas is, de ettől válik a mondandója felemelővé – például a női megfelelési kényszer kapcsán. Nem akar szimpatikus lenni, nem szépíti a történetet – így hull le a felnőttkori megfelelés fárasztó maszkja.
Az Erős női karakter egy hangosan nevetős memoár amely bemutatja, milyen nehéz és milyen felszabadító önmagunknak lenni egy olyan világban, amely állandóan meg akar mondani, milyenek „kellene” legyünk. Szerettük volna, hogy ti is megéljétek ezt a felismerést, ezt a bátorító, felszabadító erőt. Mert ha egy történet képes megmutatni, hogy a másság nem törés, hanem erő, akkor már megérte kézbe venni.
Ez a könyv tökéletes évkezdés: elgondolkodtató, érzékeny, bátor, és hosszú ideig veled marad az olvasás után is. Olyan történet, ami mellé jó leülni januárban, amikor még kicsit befelé figyelünk, amikor talán új kérdéseket teszünk fel magunknak. Bízunk benne, hogy benned is sok mindent megmozdít majd – és hogy jólesik ezzel a könyvvel együtt belépni az újévbe.
Az e havi témánk: egy könyv, amely megtanít kiállni magadért. A NIOK közös könyv tehát Fern Brady memoárja, az Erős női karakter. További nagyszerű könyveket is válogattunk a havi témában, itt megnézheted a Libertine csapatának összes ajánlatát. Olvass velünk, majd beszéljük ki a könyvet Szabados Ágival január végén élőben a Nincs időm olvasni kihívás Facebook-csoportban!
