Irodalom

Ez a letehetetlenül izgalmas romantikus fantasy egy emberlány és a tündekirály házasságáról szól. A tündék csupán két okból jönnek közénk: háborúzni, vagy házasodni. Mindkét esetben a halál motiválja őket. Háromezer évvel ezelőtt az emberekre vad mágiát használó, nagy hatalmú fajok vadásztak, amíg meg nem született közöttük egy paktum. Az azóta eltelt évszázadok során a tündék mindig Luella falujából vittek el egy fiatal nőt, hogy ő legyen az emberkirálynéjuk. Akit kiválasztanak, arra a falu úgy tekint, mintha megjelölte volna a halál. A 19 éves Luella hálás, hogy megmenekült ettől kislánykorában, és lehetősége nyílt arra, hogy a gyógynövények tanulmányozásának szentelhesse az életét, és a város egyetlen javasasszonyává válhasson. Egészen addig, amíg váratlanul meg nem jelenik a faluban a tündekirály, aki érte jött. Minden, amit Luella a saját életéről és önmagáról tudott, hazugságnak bizonyul. Miután elviszik egy vad mágiával teli vidékre, Luella kénytelen királynévá válni a hideg, de perzselően jóképű tündekirály oldalán. A legnagyobb fájdalmat egy olyan szenvedély okozza neki, amire nem is számított. Ez a regény, amit Hadész és Perszephoné, illetve a Szépség és a Szörnyeteg története ihletett, önmagában is teljes értékű olvasmány. Tökéletes választás a romantikus fantasy rajongóinak, akik épp megfelelő mennyiségű fülledtségre vágynak, és a következő lassan izzó, magával ragadó, legendás szerelmet keresik.

Egy nyári éjszakán egy malmői étterem mögött húzódó sikátorban egy meggyilkolt kamaszlány holttestére bukkannak. Az áldozat kiléte ismeretlen, az öltözéke, a sminkje és a stílusa alapján azonban a nyomozás vezetője, Greta Almgren arra a következtetésre jut, hogy a lány a gót közösség tagja lehetett. Greta egy újságíró ismerőse, Sara Lendvay segítségével lát neki az eset felgöngyölítésének, ám az ügy váratlan fordulatot vesz, amikor pár nap múlva a kikötőben újabb gót fiatal holttestére bukkannak. Úgy tűnik, egy sorozatgyilkos szedi áldozatait a városban, aki a gót szubkultúra tagjait vette célba. Ahogy a sötétség eluralkodik Malmö városán, úgy nő a nyomás a rendőrségen, hogy mielőbb rács mögé juttassa a kegyetlen elkövetőt.

Ez a mese egy rendkívül okos, találékony és kíváncsi isztambuli kislányról szól, aki folyton izgalmas ötleteken gondolkodik. Van azonban egy óriási problémája: nem szereti a saját nevét.
Hogy juthatott olyasmi a szülei eszébe, hogy egy röhejes növényről nevezzék el? Legalább a Viola, Jázmin vagy Ibolya nevet adták volna neki! De nem, az ő választásuk a Muskátlira esett - egy bokros, évelő növényre, amelynek elég furcsa illata van.
Az iskolában az osztálytársai rendszeresen kigúnyolják meglehetősen szokatlan neve miatt, így Muskátli elég magányos, és ideje nagy részét olvasással tölti. Egy nap az iskola könyvtárában rábukkan egy varázslatos földgömbre, ami megváltoztatja az életét. A varázsgömbnek köszönhetően összebarátkozik két furcsa kisgyerekkel, akik a titokzatos nyolcadik kontinensről érkeztek, azzal a küldetéssel, hogy megmentsék a hazájukat.
A nyolcadik kontinens lenyűgöző hely, amelyet semmilyen hagyományos térképen nem jelölnek. Az ott élők legfőbb feladata az, hogy ötleteket, gondolatokat gyűjtsenek be a világ minden tájáról, majd meséket, legendákat és különféle történeteket gyártsanak belőlük - létezése tehát a képzeletre van utalva. Csakhogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak, így a fantázia kezd kikopni a világból. Ha Muskátlinak és újdonsült barátainak nem sikerül megoldást találniuk, félő, hogy a nyolcadik kontinens elsivatagosodik, és ökológiai egyensúlya örökre megbomlik.

1913, Nagykanizsa. A különc és álmodozó Dalma nem találja helyét a Gutmann családban, mióta ikerhúga évekkel azelőtt odaveszett egy tragikus balesetben. Irigységgel vegyes megvetéssel figyeli, ahogy búgó hangú nővére játszadozik a vagyonos kérőkkel. Miután Krisztina egyiküknek mégis igent mond, az eljegyzés reggelén hűlt helyét találják. Pár hét múlva egy feladó nélküli képeslap érkezik a festői Adriáról, aminek rejtélyét egyedül Dalma képes megfejteni. Nővére nyomába ered, eljut Bécsbe, majd Abbáziába, s közben pletykás szakácsnők, csibész sörös legények, erkölcsös lányfuttatók és élveteg arisztokraták között vezet az útja. De vajon milyen áldozatra lesz képes azért, akit esküdt ellenségének tart?
Ahol a Monarchia előkelőségei nappal a Lungomarén parádéznak, és éjjel spiritiszta szeánszokra járnak, egy lány a szenvedélyt hajszolja, egy másik pedig a bizonyságot, hogy a halál nem végső búcsú, csupán egy új kezdet...
Az Úrilányok az Adrián-sorozat új kötete az utolsó békeév hangulatát minden ízében megidéző regény, mely a letűnt aranykor napsütötte díszletei között azoknak is emléket állít, akik az árnyékos oldalon éltek.

Meghal Szimon, az örmény hegyi városka öreg kőművese, a köztiszteletben álló, de hírhedten csapodár férfi. Négy egykori szeretője is megjelenik a halottbúcsúztatón, és némi feszengés után felelevenítik Szimonhoz kötődő emlékeiket. Hamar kiderül azonban, hogy az egyszerre valóságos és mesebeli örmény hegyi falu nőalakjainak életében a férfi csupán epizódszereplő, aki életük egy-egy nehéz pillanatában bukkant fel - a visszaemlékezésekből kibontakozó kaukázusi nősorsokat jóval több minden köti össze egymással, mint az esendő, de szeretetre méltó férfi szerelme. Narine Abgarjan egymásba indázó, tragikomikus humorral és mágikus motívumokkal átszőtt történetei a szerelem és a gyengédség gazdag bestiáriumaként az élet bonyolultságáról, kegyetlenségéről és szépségéről mesélnek, kifogyhatatlan képzelőerővel és mély emberi melegséggel.

Hosszú nyári vakáció vár a tízéves a fiúra, aki élete első nagy kalandjára készül: Norvégiába repül a nagyszüleihez. A hetvenes években járunk, abban az időben, amikor "Izlandról legfeljebb stewardessek és politikusok utaztak külföldre". A "forró" délen, ahol - ellentétben Izlanddal - magas fák nőnek, és rövidnadrágos férfiak élnek, csupa új élmény és új tapasztalat várja, és egyúttal a gyerekkor végének és mulandóságának a megsejtése. A felismerést, hogy nem maradhatunk örökké gyerekek, és képzeletbeli barátaink, a kedvenc regényhőseink sem maradnak mindig velünk, a Beatles zenéje festi alá. A belátást a kamasz mostohanővérrel elmélyülő viszony, a szünidő alatt a szigorú nagymamával szemben a fiú szövetségesévé vált nagypapa halála pedig tapasztalattá mélyíti. A "felnőttek halott gyerekek", állapítja meg Jón Kalman Stefánsson 2001-es regényének főhőse, mi olvasók pedig vele együtt eredhetünk az idő mulandóságát firtató, a fájdalmat melegszívű humorral oldó kérdések nyomába.

Narine Abgarjan korábbi kötetéből, az Égből hullott három almából megismert falu földi másában, az azerbajdzsáni határ menti örmény faluban, Berdben élők közül szinte mindenki elveszítette valamelyik családtagját a háborúban. De még azokat a kivételesen szerencséseket is súlyos megpróbáltatások érték, akiket nem sújtott ekkora csapás. Mennyi fájdalmat képes elviselni az ember? Mennyi szenvedést bír ki összeroppanás nélkül? Lehetséges-e egyáltalán tovább élni a szörnyű tragédiák után, el lehet-e viselni a szeretteink elvesztését, lehet-e kezdeni valamit a testet-lelket nyomorító traumákkal? A kötet novellafüzérében a túlélők törékeny és tünékeny világát veszélyeztető tragédiákat a finom leírásokkal megjelenített hétköznapi kis örömök ellensúlyozzák, a továbbélés mindennapi feladata pedig nem kérdéses, mert „az élet igazságosabb a halálnál”, és „ebben feltétlenül hinni kell, hogy lehessen – élni tovább”.

A nyári nappalokat követő végtelen téli éjszakákon különös dolgok történnek egy átlagosnak mondható nyugat-izlandi falucskában: a Kötöttárugyár igazgatója, miután egy éjszaka latinul álmodik, az örökkévalóságra szegezi tekintetét, és lemond a földi boldogságról, egy politikust elnyel a sötétség, a helyi gazdabolt raktárában pedig, amely egy régi bűntett helyszínén épült, mintha kísértet járna. Az egymáshoz lazán kapcsolódó történetek füzérében a szürke hétköznapok izgalmai az emberi esendőség iránti költői érzékenységgel, fülledt erotikával, könyörtelen humorral és szívszorító tragikummal tárulnak fel az olvasó előtt, miközben a vágy sötét sikátoraiban tévelygő helyiek olyan örök kérdésekkel szembesülnek, mint az emberiség sorsa vagy az élet értelme.

Nicolas Mathieu (1978) számára második regénye, a Gyermekeik is utánuk hozta meg a megérdemelt világhírt. Írásai a francia realizmus hagyományán nevelkedtek, de a noir műfaja és az amerikai dél irodalma iránti vonzódását is tükrözik. Két sötét tónusú elbeszélésének hőseit látszólag nem sok köti össze egymással azon kívül, hogy mindketten revolvert hordanak maguknál. Rose vonzó, mégis magára maradt, a férfiakból kiábrándult nő, aki estéit kedvenc presszójában tölti a barátnőjével iszogatva és legfeljebb futó kalandokat keresve. Wagner, a terrorelhárítás egykor magas rangú, ám félreállított vizsgálóbírója emlékein merengve unatkozza végig egyhangú nyugdíjas napjait. Egy napon mindkettejük élete váratlan fordulatot vesz. Rose-t egy drámai baleset hozza össze a szintén magányos Luckel, aki talán a szerelem utolsó esélyét jelenti a számára, Wagnert pedig egy karácsony estén két robogós suhanc rabolja ki, ami furcsa módon visszahozza az életkedvét, és arra indítja, hogy összeismerkedjen az egyik kamasz elkövetővel, a vagány külső mögött gyámoltalan és kiutat kereső Johannal. Ám a levegőtlen világból, amelyben a Goncourt-díjas szerző történetei játszódnak, nem nyílik valódi kiút.

Az életben maradásért, a boldogságért és a szerelemért küzdenek egy grúz család tagjai a polgárháború, forradalom, világháborúk és önkényuralmi terror alakította orosz-grúz és szovjet 20. századi történelem viharaiban, hol egymásba kapaszkodva, hol messze elszakítva és eltaszítva egymástól. A rendkívüli tragédiák és a rettegés évszázadában - Tbilisziben, Szentpétervárott, Moszkvában, Londonban, Berlinben és Bécsben - a csokoládégyáros ükapa titkos receptje alapján sorsfordító forró csokoládék készülnek, annak reményében, hogy megváltoztassák mind a történelem, mind az egyéni sorsok menetét... beteljesítve az álmokat.
A nyolcadik élet (Brilkának) lenyűgöző, líraian megírt, eposznak is beillő, felkavaró és megindító családregény sűrű szövésű, történelmi léptékű, nagyszabású mű, tele félelmetes, ugyanakkor lélekmelengető történetekkel - igazi nagyepikai alkotás, évezredfordulós Háború és béke.

Túlnőtt-e ​Elvis önmagán, meg tudja-e állítani a költészet a halált, ildomos-e egy idegen férfi után loholni a fagyos hegyoldalban, hűtlenség-e, ha az ember egyszerre két nőt szeret, hatalmasabb-e az éjszaka, mint a világ összes napja, lehet-e egy nagyapának szerelmi bánata és ha igen, érdekelne-e egyáltalán valakit? Meg lehet-e békélni a múlttal?
A halaknak nincs lábuk folytatása a következő nap története. A behavazott Keflavikban teljes a szélcsend. Ari, a középkorú, elvált, hosszú évek távolléte után Dániából Izlandra hazatért könyvkiadó, bár nincs hozzá valami sok kedve, elindul, hogy meglátogassa haldokló apját. Margrét a múltban tekintetét a csillagokba fúrja, Oddur pedig kihajózott délre, legnagyobb fiával a fedélzeten. A hatvanas években egy fiatal pár felzaklatja a szomszédokat, aztán önmagát. Az izlandi nyár egyik legcsodálatosabb napján egy kisfiú elbújik a függöny mögé. Egy hal, egy ököl, egy tenyér csattan a járomcsonton, a jóképű Carl Sagan pedig a világűrről beszél.
A mindenséghez mérhető költői lezárása a Jón Kalman Stefánsson egy évszázadon átívelő, egy kelet-izlandi halászfalutól egészen napjainkig tartó családregény-ciklusának.

Juno Ryan úgy érzi, végre révbe ért az élete. Elismert radiográfus, és a dolgok nem is alakulhatnának jobban szerelmével, Braddel. Ám amikor a férfi egy szörnyű katasztrófa áldozata lesz, Juno világa összeomlik. Szerelme elvesztése már önmagában óriási tragédia, ráadásul a fiatal nőnek a hírekből kell megtudnia, hogy Brad egész végig hazudott neki.
A megrendült, munkájában egyre többet hibázó Juno Spanyolországba menekül, ahol az elbűvölő Villa Naranjában próbálja összeszedni magát. A csodálatos épület, a kék ég és a gyümölcsökkel teli narancsligetek - no és Pep, a jóképű fiatal borász - igazi gyógyírt jelentenek Juno sebzett szívének, de a valódi gyógyulást neki is akarnia kell.
Azonban épp akkor, amikor már késznek érzi magát élete folytatására, újabb sokkoló esemény történik. Képes lesz valaha is maga mögött hagyni a múltat, és újra bízni önmagában?
Sheila O'Flanagan világszerte nagy sikert aratott romantikus regénye a lélek gyógyulásáról és az újrakezdésről mesél a gyönyörű spanyol táj díszletei között.

2019. Kate az éj leple alatt menekül el Londonból családja düledező vidéki házikójába. A borostyánnal beszőtt ház és a körülötte burjánzó kert mintha teljesen más világba tartozna, mint ahonnan idemenekült erőszakos partnere elől. A lány azonban arra is rájön, hogy a rég meghalt nagy-nagynénje, Violet által ráhagyott hely titkokat rejteget, amelyek egészen a 17. századi boszorkányperekig nyúlnak vissza.
1942. A társadalmi konvenciók és elnyomó apja által gúzsba kötött Violet a világ megismerésére vágyik, ám ehelyett családja düledező kúriájában kell töltenie napjait. A magányos lány megpróbálja megfejteni fiatalon elhunyt anyja titkait, aki halála előtt állítólag megtébolyodott, és nem hagyott rá mást, mint egy V betűt mintázó medált, a hálószobájának padlójába vésett Vészlény feliratot és megválaszolatlan kérdések seregét.
1619. Althára anyja hagyta rá a növények titkát, ami nemzedékek hosszú sora óta öröklődik a Vészlény családban. A falusiak gyakran fordulnak hozzá segítségért, ám a különleges nőket mindig gyanakvás övezi, és miután egy helyi földművest saját nyája tapos halálra, Althát gyilkosság és boszorkányság vádjával állítják az ítélőszék elé.

Emilia Hart három, évszázadok által elválasztott nőről szóló debütáló regénye varázslatos, felkavaró olvasmány a megtörhetetlen női akaraterőről és a természet gyógyító erejéről.

Khaled Hosseini mestere a rabul ejtő egzotikus történeteknek és a finoman szőtt mondatok mögött rejlő, mélyen emberi érzéseknek. Új regényében ar-ról mesél, hogyan szeretünk, hogyan viselünk gondot egymásra, és a dönté­seink hogyan rezonálnak a minket kö­vető nemzedékek életében. Könyve nem áll meg a szülők és gyermekeik kapcsolatánál, hanem a testvérek és unokatestvérek kötődéseiből bámula-tosan gazdag tablót festve mutatja be, hogyan sértjük meg, áruljuk el, becsül­jük meg és áldozzuk fel egymást. Hogy milyen gyakran lepnek meg bennün-ket döntéseikkel és tetteikkel a hoz­zánk legközelebb állók - amikor a leg-inkább számítanánk rájuk. Miköz­ben lap lap után, a Földet körbeutazva követjük a regényszereplők ágas-bo­gas életét, sorsukat és szerelmeiket - Kabultól Párizsig és San Franciscótól a görög szigetvilágig -, az érzelem-gazdag és magával ragadó történet belénk költözik és életre kel.

És ha egy nap valami hatalmas, lapos pusztaságban vándorolva elfogja a kétségbeesés, majd megáll egy helyben, lehunyja a szemét, és a sólyomtollra gondol, amit Pari a sivatagban talált. Elképzeli, ahogy kihullik a madár tollazatából fent, a felhők között, majd' egy kilométerrel a világ felett; pörög, forog az örvénylő levegőben, a rohanó szelek sok-sok kilométeren át kergetik a sivatag, a hegyek fölött, és végül leér a földre - bármilyen valószínűtlen is, pontosan annak a kőtömbnek az aljában, ahol a húga megtalálja. És akkor majd elcsodálkozik, és feléled benne a remény is, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek. És bár ennél több esze van, ettől majd megerősödik a szíve, kinyitja a szemét, és továbbmegy.