"Negyed évszázada ismerem Pippa Leet, mégsem fogom soha megtudni, ki is ő igazán."


Pippa Lee mindent megkapott az élettől, amiről egy nő álmodhat. Tökéletesnek látszó világa egy költözés után mégis a szétesés jeleit mutatja. A reggeli kávé mellett, a kertvárosi fűnyírók zúgása közepette Pippa azon tűnődik, hogyan is kerülhetett egy nyugdíjas lakóparkba, és miért lett belőle alvajáró.
Keresi a választ, és sorra kibomlanak múltjának történetei: egy terhelt anyakapcsolat, féktelen fiatalság, sorsfordító találkozások, viszonyok és árulások, a házasság csalóka biztonsága. A jelen pedig egy következő újrakezdés bizonytalan ígéretét hordozza.
Rebecca Miller nagy sikerű regényében páratlan éleslátással tárja fel a modern élet kihívásait - és a benne rejlő összes lehetőséget.
A regényből világsztárok főszereplésével (Keanu Reeves, Robin Wright, Monica Bellucci, Julianne Moore) azonos című film készült, amelynek forgatókönyvírója és rendezője is maga a szerző volt.

Rebecca Miller (1962) amerikai író, filmrendező, a Menekülés az életbe, valamint a Jack és Rose balladája szerzője és rendezője. Regényei és novelláskötetei eddig 32 nyelven jelentek meg.

Mi ez a könyv?
A könyv a "Dear Sugar", vagyis "Kedves Cukor" című rovatban megjelent szövegekből válogat. Ezek jelentős része eredetileg a TheRumpus.net oldalon jelent meg, mások viszont ebben a kötetben olvashatóak először. A könyvben szereplő levelek névtelenül jutottak el Cukorhoz a Rumpuson keresztül, vagy közvetlenül a saját postájában landoltak. A legtöbben azok közül, akik hozzám fordultak, nem tudták, hogy Cheryl Strayed vagyok, és hasonlóképpen én sem tudtam volna őket beazonosítani a leveleik alapján. Ez a könyv tehát idegenek közti bensőséges párbeszédeket tartalmaz.
Milyen típusú levelekre válaszoltál?
Voltak, amelyek a szerelemről szóltak, mások a gyászról és a veszteségről, vagy a pénzről, családi problémákról. Elég szubjektív kritériumok alapján döntöttem arról, hogy végül mit válogassak be a rovatba: alapvetően bármire kész voltam válaszolni, amennyiben kellőképpen érdekesnek találtam, kihívást jelentett a számomra, vagy egyszerűen csak megérintett.

"Ezek a szövegek dinamitként hatnak az emberre. Olyasféle felejthetetlen, mély belátásokat közvetítő történetek bomlanak ki belőlük, amelyek hatására az olvasó maga is író szeretne lenni. A Salon irodáiban mindig kikészítünk magunknak egy csomag papír zsebkendőt, mielőtt elolvasnánk a legújabb válaszlevelet, és közben nem is tudjuk, hogy az együttérzés, a döbbenet, vagy a puszta szórakozás miatt csóváljuk a fejünket."
Sarah Hepola, Salon

"Cukor nem bánik kesztyűs kézzel az olvasóival - hisz bennük, és meghallgatja a történeteik mélyén rejlő történetet, amit valójában el akartak mondani. Hihetetlen empatikus, ugyanakkor sosem válik érzelgőssé, és mindenkinél hamarabb képes felismerni a kulcsfontosságú problémákat. Nem ígéri, hogy az olvasói jobban fogják érezni magukat a válaszaitól, arra viszont bárki mérget vehet, hogy teljes súlyukban képes megérteni az emberek kérdéseit és aggodalmait."
Sasha Frere-Jones, The New Yorker

"A Gyönyörű apróságok erőteljes és lélekkel teli könyv: garantálható, hogy rövid időn belül a műfaj klasszikusa lesz belőle, amit az olvasók a nehéz időkben mindenhova magukkal vihetnek a hátizsákjukban, hogy folyamatosan erőt merítsenek a belőle sugárzó bölcsességből."
Aimee Bender, A citromtorta különös szomorúsága szerzője

"Cukor a feje tetejére állítja az életvezetési tanácsadás műfaját."
Jessica Francis Kane, a The Report szerzője

"Cukor levelei a legcsodálatosabb szövegek, amelyeket idén módomban állt olvasni. Iskolában kellene tanítani és repülőgépről kellene leszórni őket, hogy minél több emberhez eljussanak."
Meakin Armstrong, Guernica

"Cukor a te lelkedet is meg fogja menteni. Kijelentem, hogy mától Cukor Egyházához tartozom."
Samantha Dunn, a Failing Paris szerzője

"Lebilincselő, eklektikus, ragyogó, profán... Cukor egy olyan műfajt teremt újra, amely Nathanael West 1933-as Miss Lonelyhearts című könyve óta nem igazán változott semmit. Mellébeszélést nem ismerő szeretettel közelít az emberekhez, és hol az idősebb, pártfogó nővérként, hol pedig ellentmondást nem tűrő nevelőnőként jár el. Cukor ragyogó ékkő a hamisságok tengerében."
Ruth Franklin, The New Republic

"Javier Marías legjobb regénye" - El País

"Sokkal inkább elfelejti az okozott kárt az, aki okozza, mint az, aki elszenvedi, az ember gyakran elfelejti azt, amit mond, tesz vagy leír, de csak ritkán azt, amit hall, olvas vagy elszenved."

Spanyolországot az 1990-es években a baszk szeparatisták terrorhulláma sújtja. Ekkor keresi meg egykori főnöke egy utolsó ajánlattal - az olvasók által Berta Isla férjeként megismert - Tomás Nevinsont, a brit titkosszolgálat nyugalmazott tagját, aki visszavonultan él családja közelében Madridban. Nevinsonnak egy kisvárosban kell kiderítenie, hogy három nő közül melyik az inkognitóban élő ETA-terrorista. A megbízatás körül minden homályos: nem tudni, hogy Nevinson pontosan kinek fog dolgozni, s miféle "igazságot" kell szolgáltatnia, ám így sem tud ellenállni a lehetőségnek, hogy ismét a körön belülre kerülhet, és elvállalja a feladat teljesítését. Miközben szeretőként, kollégaként vagy barátként egyre bizalmasabb kapcsolatba kerül a nőkkel, a rá nehezedő nyomás is fokozódik, hogy cselekedjen végre...
A 2022-ben elhunyt szerző páratlanul feszült és izgalmas utazásra hívja olvasóit utolsó regényében. A Tomás Nevinson egyszerre lebilincselő kémtörténet, erotikus kaland és elmélkedés a szétválaszthatatlanul egymásba fonódó jóról és rosszról, bűnről és erényről.

"Egyesek tévképzetével ellentétben őt természetesen képtelen lettem volna megölni. Tudják, szerettem. Szerelem volt első látásra, utolsó látásra, örökkön-örökké tartó látásra."

"A Lolita bizonyos értelemben túlságosan nagy regény. Úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami kábítószer, amely erősebb, mint bármelyik, amit eddig felfedeztek vagy létrehoztak... A Lolita kegyetlen könyv a kegyetlenségről." Martin Amis írta ezt Nabokov leghíresebb regényéről: egyike annak a számos - vagy inkább számtalan jelentős írónak -, akikre nemcsak a Lolita, hanem az egész nabokovi életmű óriási hatással volt.
A Lolita, melyet annak idején meg sem akartak jelentetni merészen szexuális tartalmas miatt (s mert a regénybeli elbeszélő egy helyenként rokonszenvesnek tetsző pedofil), ma már igazi klasszikus, sőt minden idők egyik leghíresebb regénye. Két kiváló film is készült belőle (Stanley Kubrick, illetve Adrian Lyne rendezésében), és könyvtárnyi tanulmányt írtak róla: a tudós kutatók a szerző szinte minden egyes mondatát elemezték és értelmezték már.
Lolita, a "nimfácska", a világirodalom egyik legtragikusabb és legrejtélyesebb hőse: amit tudunk róla, azt csak Humbert Humberttől tudjuk, a mű aberrált és kifinomult szadista elbeszélőjétől - s talán éppen ezért vált ki annyi különféle érzést a különböző olvasókból. Amihez persze a könyv bámulatos nyelvi és gondolati gazdagsága is hozzájárul - a Lolita a szó szoros értelmében "kiolvashatatlan" könyv, amely mindig újabb és újabb szépségeit mutatja meg, ha próbálunk a mélyére hatolni.
A Helikon Kiadó sorozatában Nabokov híres regényei mellett egy-egy interjút is közlünk - számos olyan gondolat, mondat, frappáns megfogalmazás szerepel ezekben, melyek segítenek a művek és a nabokovi esztétikai világ megértésében

Iglódi Csaba a Dreher család négy generációjának sorsáról mesél kétszáz évet átölelő családregényében. És még mennyi mindenről szól ez a road movie, ami egy olyan korból indul, amikortól még éppen száz évet kellett várni az első filmszínház megnyitására, de szinte a jelenünkig nyújtózik... "Ami rajtam múlik, az rajtam nem múlhat." - Dreher Anton hitvallása állhatna akár a családi címeren is, annyira végigkíséri utódait. A fő szálat ugyan négy férfi sorsa szövi és köti a jelenig. A tehetség, a kitartás és a szerencse mágikus háromszögének a felejtés ellen íródott regénye ez, tradícióról és innovációról. Meg persze asszonyokról, egy férfiak uralta régi világban, akik nevét ugyan kisebb betűvel jegyzik fel az évkönyvek, de hatásuk maghatározóbb, mint a vérzivataros évszázadok összes kataklizmája. A családregény mesél arról is, hogy miként építette fel - egymás után uralkodva, de az elődök gazdag hagyatékára támaszkodva - különleges világát az Alapítót követő Sörkirály, az örökébe lépő Innovátor, és az önhibáján kívül vesztessé lett Egyesítő. Iglódi Csaba gondosan gyűjtötte és gyúrta regényébe az olyan, eddig talán kevésbé ismert tényeket, mint hogy a család nevéhez fűződik a bécsi láger sör kifejlesztése, az első közép-európai gőzgép üzembe helyezése, ugyanitt az automobilizmus felvirágoztatása, az angol mintán alapuló versenylótenyésztés meghonosítása otthon, majd a martonvásári Brunszvik-kastély felújítása, és természetesen a kőbányai Dreher Sörgyár alapítása már itthon. Főszereplőink főzdéből gyárat fejlesztettek, és a termelés mellett az alapanyaggal szolgáló mezőgazdaságban és a fogyasztókat maguk mellé állító kereskedelemben is terjeszkedni tudtak. Négy mai országban is jelen voltak, hiszen Bécs mellett Triesztben, a csehországi Michelobban és a Pest melletti Steinbruchban, azaz Kőbányán is megvetették a lábukat. A tények azonban csak a kiindulópontként szolgálnak a Dreher-szimfóniában. Az üzletet átszövi az élet, az írói fantázia további színeket és ízeket csempész az amúgy is kalandos sorsokba. Iglódi Csaba értő tolmácsolásában megelevenedik a napóleoni háborúk utáni Bécs belvárosa, inasként követve egyik hősünket elutazunk Európa fontos központjaiba, és eljutunk Angliába is, ahol az ipari kémkedéstől sem riadunk vissza. Utunk során feltűnnek a kor hírességei: zeneszerzők, színésznők, különféle hercegek és grófok, valamint úri- és névtelen lányok a félvilágból. Eldönthetetlen, hogy melyik valós alak közülük, s ki csupán az alkotó képzelet szüleménye. Bár történelmi utazáson veszünk részt, a családi kötelékek örömei és keresztjei, a gyász, a szerelem és a hűség ma is, mindannyiunknak a zsigereiben ismert érzelmek, ezért is tudunk a szereplők igazi útitársai lenni olvasóként.

"Dél után pár órával jelentkeztek a szorongás első kis lökései, amelyek aztán viharrá erősödtek. Eszükbe jutottak a vasárnap zárva tartó szupermarketek, a hívások, amelyeket hétfőn kell lebonyolítani az ügyfelekkel, a héten lejáró határidők. Úgy köszöntek el egymástól, hogy nem beszéltek meg újabb találkozót. Az U-Bahnnal elindultak növényekkel és parkettával teli, két- vagy háromszobás lakásaik felé, már előre érezték a szerotoninszint csökkenését, és meleg fürdőre vágytak. Elküldtek néhány semmitmondó üzenetet, hogy enyhítsék a bűntudatot, amely néhány rossz mondatra, kínos helyzetre visszagondolva támadt fel bennük. Többnyire nem kaptak választ. Lefekvés előtt bevettek két aszpirint, és hétfő reggelre minden elmúlt, vagy majdnem minden, vagy majdnem." Az olasz pár, Anna és Tom a húszas éveikben járnak, és látszólag irigylésre méltó életet élnek Berlinben. Mindketten a kreatíviparban dolgoznak, és minden napjuk olyan, mint egy gondosan megszerkesztett Instagram-fotó. Ám ahogy telnek az évek, a csillogó felszín mögül egyre inkább átsejlik az unalom, a sehová-sem-tartás és valamilyen megfoghatatlan hiány. A tökéletesség szociografikus pontossággal megírt regény a globalizációról, a közösségi médiából áradó idill hajszolásáról, az emigránslét gyökértelenségéről és egy generációról, amely mindig vár valamire, ami sosem jön el. Vincenzo Latronico (1984) olasz író, műfordító. A tökéletesség az első magyarul megjelent könyve. Todero Anna műfordító. Többek között Kazuo Ishiguro, Tony Wolf és Donatella di Pietrantonio műveinek fordítója. A Magyar Műfordítók Egyesületének tagja.

Szokcso tengerparti kisváros Dél-Koreában, az észak-koreai határhoz közel. Az üdülési szezonon kívül néptelen, álmos panzióba egy francia képregényrajzoló érkezik, aki titokzatos személyiségével és szokatlan viselkedésével felkelti a panzióban dolgozó fiatal lány érdeklődését. Különös kapcsolat alakul ki a két idegen között, akik a beszélgetéseik során épp annyit mutatnak meg magukból, hogy elkerüljék a további intimitást. Miközben számos részletet tudunk meg a szokcsói halpiac ízeiről és a koreai ételek elkészítésének technikáiról, a regény csupán félszavakkal, mégis hatásosan érzékelteti a szereplők érzelmeit, a határvidék fenyegetését vagy a dél-koreai szépségkultusz visszásságait. E

"Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani"
G. B. Shaw.

Hidd el nekem, tényleg van élet a negyven után! Elmúltam hatvan, szóval csak tudom. Persze nem mondom, hogy az elmúlt két évtized sétagalopp lett volna. És a következők is bőven tartogathatnak nehézségeket, mégis azt mondom, a B oldal igenis lehet napos.

Hőhullámok, váratlanul felszaladó kilók, pánikroham a próbafülkében, helló helyett csókolom, egyre több fiatalabb és egyre kevesebb idősebb kolléganő a munkahelyen. Ugye ismerős?

Sok a kérdőjel, és a legtöbb épp önmagaddal kapcsolatos. Ez a könyv azért született, mert azt hiszem, tudom, mit érzel, tudom, min mész keresztül. És bár varázsló én sem vagyok, mégis szerettem volna melléd állni, és elmesélni, hogy mik az én személyes tapasztalataim a változókorról és a fiatalság talán mégsem annyira fájó elmúlásáról.

Segítségemre volt több nagyszerű szakember, akik fontos gondolatokat, tanácsokat fogalmaznak meg többek között a párkapcsolat, a karrier,
az egészségmegőrzés, szépség és öltözködés témájában.

Velük együtt szeretném megmutatni: igenis tudsz teljes és tartalmas életet élni ötven-, hatvan-, hetven-évesen is, sőt. Támogatlak benne, hogy találd meg a szépséget a mindennapokban és magadban is.

Gondolkodjunk közösen az életstratégiádon, hogy el tudd fogadni, mi több, hasznodra tudd fordítani az évek múlását. Mindehhez legyen a mottónk, amely sok mindenen átsegít: Önismeret és derű! Tarts velem a
napos B oldalra!

Szeretettel várlak,

Jakupcsek Gabriella

New York Times Bestseller
Az év könyve: WASHINGTON POST, TIME, GUARDIAN, BOOKLIST

"Briliáns." - Richard Osman
"A dzsesszkorszak Londonban, minden őrületével, pezsgésével és kétségbeesésével... Atkinson még a legsötétebb pillanatban is képes felmutatni az emberség jelzőfényét."
Gillian Flynn, a Holtodiglan című bestseller szerzője

1926. Az ország még mindig próbál magához térni a háború után, London szédítő éjszakai élet központjává válik. A Soho klubjaiban egymást érik a sztárocskák, külföldi előkelőségek és a gengszterek. A lányoknál egy tánc ára egy shilling.

Ebben a csillogó világban Nellie Coker a királynő, aki könyörtelen ambícióval igyekszik előmozdítani hat gyereke boldogulását. Sikerével óhatatlanul ellenségeket is szerez, fenyegetések sorával kell szembenéznie. A Soho a felszínen harsány vidámságot áraszt, a mélyben azonban sötét szándékok munkálnak. A város, ha az ember nem vigyáz, bárkit elveszejt.


"Ha Dickens megélhette volna a jazz korát, akár ő is írhatta volna A léhaság szentélyeit, ezt az 1926 Londonjába helyezett szerteágazó, sziporkázó regényt. Tartalmasan szórakoztató olvasmány a '20-as évek londoni pezsgéséről." - Washington Post

"Atkinson ezúttal az 1920-as évek Londonjáról mesél, mesterien ötvözve a csillogást a dekadenciával. Igazán élvezetes, magával ragadó olvasmány." - Time

"Atkinson hitelesen varázsolja elénk az I. világháború utáni Londont... Tapintható melegséggel mesél... Pezsgésből és melankóliából kever az olvasónak egy kiadós koktélt." - New York Times

"Végig tökéletes egyensúlyban van az élvezet és a szívfájdalom. És mint mindig, most sem hiányozhat Ms. Atkinson jellegzetes, szikár humora. A szerző igazi varázsló, a levegőbe emel, mégis fogva tartja az olvasót a mozaikszerű narratívával." - Wall Street Journal

"Ebben a pezsgő, szerteágazó pikareszkben - melyet át meg átszőnek egy viktoriánus folytatásos regény eltúlzott karakterei és valószínűtlen véletlenjei - a szerző egy volt harctéri ápolónőről mesél nekünk, aki egy eltűnt lányt keres az I. világháborút feledni vágyó Londonban." - New York Times

"Egyszerűen az egyik legjobb kortárs szerző az egész világon. A léhaság szentélyei Londonban játszódik a jazz korában, tele van sziporkázó bohémsággal és kétségbeesett vággyal egy új és jobb élet után. Atkinson bűvészi rafinériával már néhány bekezdéssel csavarni tud egyet az olvasó hangulatán, és bármilyen sötétek olykor a történetei, mindig felfénylik bennük az emberségesség." - Gillian Flynn

"Bámulatosan gazdag narratívájú mű. A léhaság szentélyei jazzkori Londonja csaknem olyan kegyetlen, mint Dickens viktoriánus metropolisza, és még inkább bővelkedik bűnökben és intrikákban. Ellenállhatatlanul élvezetes." - Slate

"Kate Atkinson legújabb regénye tele van intrikával... Atkinson csillogó falikárpitot sző az 1920-as évek Londonjáról." - Boston Globe

"Főhajtás Dickens és Forster manierista realizmusa előtt... Komédia, tragédia, zsáner, realizmus, posztmodernizmus: Atkinson áttörések sorozatát hajtja végre a könyv lapjain." - Oprah Daily

"Pazar... Kate Atkinson új regénye tovább erősíti a szerző hírnevét mesteri mesemondóként." - Economist

"Mint Atkinson összes többi regénye, ez is nehezen kategorizálható. Történelmi regény, de mintha kortárs bölcsesség áradna belőle. A "dickensi" jelző már elcsépelt, de Atkinsonnak valóban kimagasló tehetsége van ahhoz, hogy hatalmas, nyüzsgő világokat alkosson, tele színes figurákkal... Eddig is az egyik legjobb kortárs szerző volt, és egyre csak jobb és jobb lesz. - Kirkus

"Csillogó betekintés az I. világháború utáni London Soho negyedébe... Atkinson pengeéles prózája és burjánzó narratívája elegánsan tárja elénk Nellie csalárd, romlott, pusztulásra ítélt világát. Kifinomult macska-egér mesévé görbíti a történelmi kereteket, ahogy az egyes szereplők mind Nellie farvizén próbálnak meg előbbre jutni. Atkinson a csúcson." - Publishers Weekly

"Az 1920-as évek Londonjának figyelemreméltó újrateremtése... Atkinson érezhetően kedveli a karaktereit, így a legmellékesebbnek is van mélysége, és ugyanez az aprólékosság figyelhető meg a jazzkori London magaslatainak és mélységeinek ábrázolásánál. Újabb diadal az egyik legremekebb szépírónktól." - Booklist

"Mindig öröm kézbe venni egy Kate Atkinson regényt - minden részletnek jelentősége van, és a végén minden meglepetés értelmet nyer... Atkinson figurái meg a döntéseik, a kíváncsiságaik és az álságosságaik viszik előre a történetet, és minden percért megéri." - BookPage

"Kimagasló... Atkinson utánozhatatlan." - Vogue

"Válogatott karakterek, elegánsan szövevényes történetvezetés - klasszikus Atkinson mű." - Guardian

"Kate Atkinson páratlanul tehetséges szépíró... Szellemes, ördögien kimunkált regény. Az ember nem is olvassa, hanem megadja magát neki, és ugyanazt a gyönyörűséget éli át közben, mint a szerző, amikor figyelemreméltó szereplőgárdáját megteremtette. Lélekemelő utazás." - Financial Times

"Bűn, románc és szatíra mámorító elegye az 1920-as évek londoni éjszakai életének mocskos csillogásától keretezve. Atkinson a legjobb formáját hozza." - Observer

"Már az elején megragadja az olvasót. Olyan plasztikusan festi le a főváros csillogó éjszakai életét, és a még annál is romlottabb alvilágot, hogy az ember szinte érzi az állott cigarettabűzt, és az alkohol ízét... Nellie és a család története, meg a velük érintkező figuráké egy örvendetes végkifejlet felé halad, ahogy összegabalyodnak az életfonalak." - Independent

"Dickensi, igen, de jellegzetesen atkinsoni, játékos bölcsesség szövi át." - Mail On Sunday

"Életteli és hangulatos... Rendkívüli olvasmány." - Daily Mail

"Szellemes és szívbe markoló, igazi írói diadal." - Good Housekeeping

"Csábítás, árulás, és többdimenziós karakterek tartják lázban az olvasót a legutolsó oldalig." - Sunday Telegraph

"Atkinson varázslatos érzékkel kelti életre a múltat. Karizmatikus figuráival, szellemes dialógusaival és a lenyűgöző történetszövéssel egy olyan város gondtalan atmoszféráját festi meg, amely még mindig nem heverte ki az első világháború borzalmait. Magával ragadó olvasmány." - Daily Express

"A jazzkori London káprázatos ábrázolása." - Woman's Weekly

"Reggelig tartó bulik, korrupt rendőrök, émelyítő koktélok, parádés kocsik, pletykalapírók, játékbarlangok, és ruhaköltemények... A csavaros végkifejlet felé robogó történetével Ms. Atkinson ismételten bebizonyítja, hogy páratlan mesélő." - Economist

"Atkinson hozzáértéssel, emlékezetes karaktereken keresztül ragadja meg e szédült kor ragyogását és dekadenciáját. Varázslatosan eleven, sokszor különös, és mindig igen vicces művének szentesítenie kell a szerző hírnevét mint egyik legkiválóbb szépírónkét." - Sunday Express

"Azonnal vegyék meg ezt a könyvet." - Tablet

Szerhij Zsadan költő, író és rocksztár - Ukrajna talán legnépszerűbb krónikása, aki az ország függetlenségével lett nagykorú. Kezdetben szatirikus, polgárpukkasztó hangja az oligarchiába fulladt rendszerváltás és két forradalom tapasztalatától vált élesebbé és komorabbá. Mert hogyan szólalhat meg a költő, ha rázárul a történelem? Jut-e neki tiszta lap? Milyen a diktatúrában kivégzett íróktól örökölt nyelv? És marad-e miről beszélnie, ha egy nevén nem nevezett háború nyolc éve után végül lerohanják a hazáját?
Zsadan néha gúnyos, sokszor szenvedélyes, de mindig emberséges: az érdekli, ahol a személyes összeér a közössel. Dokkmunkások, tetoválók, maffiózók, virágárusok világa ez, olyan embereké, akik beszéd helyett csak legyintenek, és mennek a dolgukra. Van valami dacos súly, valami konok kitartás ebben a lírában. Odakacsint a tanulságoknak, de elneveti magát, mielőtt befejezné a mondatot. Csöndje sem annyira hallgatás, inkább a megfelelő szavak keresése.
Szerhij Zsadan verseit Vonnák Diána válogatásában és fordításában adjuk közre.

"Lassacskán megérkezik a tél levegője,
hosszasan sötétbe burkolóznak a völgyekben a szárak.
Fürödj a győzködésemben, sütkérezz benne, vele takarózz.
Este van. Ideje megvédeni magunkat. Ideje nem félnünk."

Két év és három hónap telt el azóta, hogy Ophélie akarata ellenére visszatért Animára. Kényszerű magányában gondolkodni volt ideje elég, és elmondhatatlanul szeretne végre utánajárni mindannak, amit Faruk Könyvéből kiolvasott és Istentől megtudott. Némi segítséggel eljut Bábelre, és hamis személyazonosság alatt igyekszik megtalálni a helyét az ottani társadalomban.

A beilleszkedés egyfelől nem túlságosan nehéz, ugyanis a szilánkcsoport lakossága származását tekintve igen vegyes, a legmodernebb technikai vívmányokkal azonban olykor meggyűlik az Animista baja. A nyomozását leginkább az segíti, hogy felveteti magát a helyi virtuózneveldébe, ahol persze újabb ellenfelei és irigyei is akadnak. De vajon az olvasótehetsége elég lesz-e ahhoz, hogy mélyebbre ásson, és közelebb kerüljön az igazsághoz? És hogy Thorn nyomára bukkanjon a bábeli zűrzavarban?

Guinea, Mauritánia, Líbia, Türkmenisztán, Afganisztán, Kiribati, Nauru, Sao Tomé és Principe vagy Dél-Jemen - helyek, ahová az egyszeri turista nem jut el, a szerző mégis bejárta őket. Milyenek a mindennapok, hogyan élnek a hétköznapi emberek a Föld legeldugottabb vidékein, legyenek azok anarchiába süllyedt, állam nélküli államok, őrült diktatúrák, vagy egyszerűen csak mindennaptól távol eső, alig megközelíthető apró szigetek? A norvég világutazó saját fotóival gazdagon illusztrált, élvezetes stílusban megírt műve elrepít oda, ahol tényleg csak a madár jár.

Gunnar Garfors (1975) médiaszakember, író és világutazó. Ez utóbbi minőségben több világrekord is fűződik a nevéhez, amelyeket persze nem tekint valódi utazásnak, "logisztikai" rekordoknak nevezi őket:
2012. június 18-án a brit Adrian Butterwort-szel együtt Guinnes-rekordot állított fel azzal, hogy elsőként járt öt kontinensen ugyanazon a napon. Egy másik világrekordot 2014 szeptemberében döntött meg barátaival, Oystein Djupvikkal és Tay-young Pakkal, amikor 24 óra alatt 19 országot látogattak meg.

Emlékszel, hol voltál, amikor megtudtad?
Az elmúlt évek egyik legérdekesebb izlandi regénye izgalmas, valószerű és borzongató történet az elképzelt jövőnkről.
Az általunk ismert világ megszűnik létezni. Izland, az egyik legszervezettebb ország egyik napról a másikra elveszíti a kapcsolatot a külvilággal, és káosz lesz úrrá benne. Senki nem tudja, mi okozza a fennakadást, az állam, a jog és a társadalom építményei pedig repedezni kezdenek.

A sziget a thriller, a politikai fikció és a disztópia remek kombinációja, ugyanakkor pontos kórkép is a modern világról. A szerző művével megdöbbentette Izlandot, és élénk vitát váltott ki az állam és a társadalom alapjainak fenntarthatóságáról.

Sigrídur Hagalín Björnsdóttir újságíró, az Izlandi Televízió munkatársa. E könyvét az Izlandi Női Irodalmi Díjra is jelölték.

Két jóbarát, tíz nyári utazás, és egy utolsó esély a szerelemre

Poppy és Alex. Két ember, akiben semmi közös nincs. Poppy vagány, belevaló csaj, Alex keki nadrágban jár. Poppy nyughatatlan világvándor, Alex jobban szeret otthon üldögélni egy könyvvel. Valamiért mégis jó, sőt, legjobb barátok lettek, mióta az első év végén Alex vitte haza az egyetemről Poppyt. A végzetes autóút óta sok minden történt, és messzire sodródtak egymástól (Poppy New Yorkban él, Alex pedig közös ohiói szülővárosukban), mégis minden nyáron együtt töltöttek egy csoda szép hetet.
Egészen tavalyelőttig, amikor is minden összeomlott, és azóta nem beszéltek egymással.
Poppynak megvan mindene, amire vágyott, mégis úgy érzi, hogy beleragadt a megszokott kerékvágásba. És amikor megkérdezik tőle, mikor volt utoljára igazán boldog, egyből tudja a választ: azon a bizonyos, balul végződött nyaraláson. Elhatározza, hogy ráveszi a legjobb barátját egy utolsó közös vakációra, ahol tiszta vizet önthetnek a pohárba, és rendbe jöhet minden. És Alex, valami csoda folytán, igent mond.
Poppynak tehát egy hete van arra, hogy helyrehozza, amit elrontott. Ehhez azonban szembe kell néznie egy nagy igazsággal, amely szép csöndben mindig is ott állt a zökkenőmentesnek tűnő baráti kapcsolatuk útjában...
A Nyáron a párom egy könnyed és szórakoztató szerelmes regény, amelyet különösen ajánlunk a Harry és Sally és az Egy nap rajongóinak.

Végre egy olyan kötet, amiben rendes versek vannak. Végre! Végre olyan versek, amiket meg lehet érteni. Végre! Végre olyan könyv, amiben benne van a mindenség, én és te. Végre! Végre olyan versek, mint régen, amiket mégsem írhattak volna meg régen. Végre olyan végre, ami tényleg végre. Végre!