Irodalom

Spanyolországban az inkvizíció és a rettegés az úr, ezrek kerülnek máglyára. Madrid városában dörgedelmes szónoklatok uszítják a keresztényeket a más vallásúak ellen. A tömegeket a Hang irányítja, ő - a szörnyű titkok tudója - mondja ki a halálos ítéleteket.
Az ott élő testvérpárosból Antonio a családi hagyományt folytatva orvos lett, szép felesége és kisfia iránt azonban nem sok érdeklődést mutat. Velük egy fedél alatt él csélcsap öccse, Miguel, aki bár számtalan nőt ismer, csak egyet szeret - azt, akit nem szerethet.

A regény főszereplői az inkvizíció elől menekülő ibériai zsidók, akiket az Oszmán Birodalom zsidó közösségei fogadtak be. Voltak köztük kikeresztelkedettek, de olyanok is, akik többé nem egy vallási közösség tagjaként kívánták meghatározni magukat, és arra a kérdésre kerestek választ: Ki vagyok én? Shafaknak ezt a történetét is áthatja a misztikum: dzsinnek, démonok, őrangyalok kísérik hőseit

A Körvonal-trilógia szerzőjének új regénye

Egy középkorú nő, M. meghív egy híres művészt a távoli lápvidékre, a vendégházába, hogy ott alkosson. Nem hagyják nyugodni a férfi festményei, és abban bízik, a bennük megtalált művészi látásmód őt is közelebb viszi majd saját életének rejtélyéhez. Ám ahogy a hosszú, száraz nyár beköszönt, a férfi provokatív jelenléte maga is rejtélyessé válik M. számára, és felkavarja a visszavonultan élő család nyugalmát.
Rachel Cusk új könyve a bezáródás regénye - a női sorsról és a férfikiváltságokról, az emberi kapcsolatok geometriájáról és az életünket átszövő erkölcsi kérdésekről gondolkodtat el. És emlékeztet arra, hogy a művészet kockázatos játék - amennyire felemelő, éppannyira romboló is lehet.

"Miért élünk olyan fájdalmasan a történeteinkben? Miért szenvedünk annyira azoktól a dolgoktól, amiket mi magunk találtunk ki? Te érted, Jeffers? Egész életemben szabad akartam lenni, és a kislábujjamat sem voltam képes felszabadítani. Azt hiszem, Tony szabad, és a szabadsága nem tűnik valami nagy dolognak. Felszáll a kék traktorára, hogy lenyírja a megnőtt füvet, amit vissza kell vágni tavasszal, és nézem, ahogy nyugodtan pöfög fel és alá a nagy karimás kalapjában az ég alatt, előre-hátra a motorzúgásban."


Rachel Cusk (1967) Saskatoonban, Kanadában született, gyerekkora óta Angliában él. Az Egy élet munkája című, szikár, néhol szatírába hajló memoárja az anyává válásról, illetve a válását feldolgozó Utójáték hozták el számára a nemzetközi hírnevet. Nagy kritikai sikert kiváltott regénytrilógiája (Körvonal, Tranzit, Babérok) magyar nyelven is olvasható. Booker-díjra jelölt legújabb regénye, A vendégház 2021-ben jelent meg Nagy-Britanniában.

Anne Gallagher fájdalmas kötelességének tesz eleget. Írországba tart, hogy imádott nagyapja hamvait ott helyezze végső nyugalomra. Anne-t kislányként elbűvölték a nagypapa történetei az óhazáról, ahol most szinte beszippantják az emlékek, és visszarepítik az időben.

1921-ben Írország véres testvérháború felé sodródik. Amikor Anne feleszmél, sérült, zavart, és nem tudja, hol van, mégis biztonságban érzi magát dr. Thomas Smith védőszárnyai alatt, aki egy furcsamód ismerős fiú gyámja. Összetévesztik a fiú rég eltűnt anyjával, és Anne elfogadja új személyiségét, mert meggyőződése, hogy az asszony eltűnése összefügg vele. Ahogy egyre nő az országban a feszültség, Thomas csatlakozik a függetlenségért vívott harchoz, és Anne-t is magával sodorja a történelem vihara. Válaszút előtt áll: lemondjon-e korábbi életéről a szerelemért, amelyről nem hitte, hogy valaha is rátalál?

Amy Harmon regényében az ír történelem tragikus történelmi korszaka és egy különleges szerelem története elevenedik meg magával ragadó módon. A kötetet 2019-ben a Goodreads olvasói a legjobb történelmi regények közé szavazták.

"Kettétörtem a szívem,
ütöttem vadul.
Milyen anyag? Úgy hittem,
kőből alakult,
s hogy e sötét és elhagyott terem
mélyéből előlépsz, Szerelem."

W. B. Yeats

Olaszország, 1943. Tombol a második világháború, az ország nagy részét megszállták a németek, a zsidó lakosságot deportálás és megsemmisítés fenyegeti.
Évekkel ezelőtt Eva Rosselli és Angelo Bianco szinte testvérekként nevelkedtek, majd egymásba szerettek, ám a körülmények és a vallásuk elválasztotta őket egymástól.
Hosszú idő után találkoznak újra: a zsidó származású Eva a Gestapo elől menekül, s nincs kihez fordulnia. Angelo felszentelt pap, s úgy dönt, befogadja a lányt a kolostorba. Eva rádöbben, hogy a katolikus egyház rajta kívül még sokaknak nyújt menedéket.
A világ lángokban áll, az emberek nélkülöznek, és a két fiatalra is sorozatos megpróbáltatások várnak. Gyötrelmes választások elé kerülnek, mígnem a sors és a szerencse közbeszól, és életük legnehezebb döntését kell meghozniuk.

"Negyed évszázada ismerem Pippa Leet, mégsem fogom soha megtudni, ki is ő igazán."


Pippa Lee mindent megkapott az élettől, amiről egy nő álmodhat. Tökéletesnek látszó világa egy költözés után mégis a szétesés jeleit mutatja. A reggeli kávé mellett, a kertvárosi fűnyírók zúgása közepette Pippa azon tűnődik, hogyan is kerülhetett egy nyugdíjas lakóparkba, és miért lett belőle alvajáró.
Keresi a választ, és sorra kibomlanak múltjának történetei: egy terhelt anyakapcsolat, féktelen fiatalság, sorsfordító találkozások, viszonyok és árulások, a házasság csalóka biztonsága. A jelen pedig egy következő újrakezdés bizonytalan ígéretét hordozza.
Rebecca Miller nagy sikerű regényében páratlan éleslátással tárja fel a modern élet kihívásait - és a benne rejlő összes lehetőséget.
A regényből világsztárok főszereplésével (Keanu Reeves, Robin Wright, Monica Bellucci, Julianne Moore) azonos című film készült, amelynek forgatókönyvírója és rendezője is maga a szerző volt.

Rebecca Miller (1962) amerikai író, filmrendező, a Menekülés az életbe, valamint a Jack és Rose balladája szerzője és rendezője. Regényei és novelláskötetei eddig 32 nyelven jelentek meg.

Mi ez a könyv?
A könyv a "Dear Sugar", vagyis "Kedves Cukor" című rovatban megjelent szövegekből válogat. Ezek jelentős része eredetileg a TheRumpus.net oldalon jelent meg, mások viszont ebben a kötetben olvashatóak először. A könyvben szereplő levelek névtelenül jutottak el Cukorhoz a Rumpuson keresztül, vagy közvetlenül a saját postájában landoltak. A legtöbben azok közül, akik hozzám fordultak, nem tudták, hogy Cheryl Strayed vagyok, és hasonlóképpen én sem tudtam volna őket beazonosítani a leveleik alapján. Ez a könyv tehát idegenek közti bensőséges párbeszédeket tartalmaz.
Milyen típusú levelekre válaszoltál?
Voltak, amelyek a szerelemről szóltak, mások a gyászról és a veszteségről, vagy a pénzről, családi problémákról. Elég szubjektív kritériumok alapján döntöttem arról, hogy végül mit válogassak be a rovatba: alapvetően bármire kész voltam válaszolni, amennyiben kellőképpen érdekesnek találtam, kihívást jelentett a számomra, vagy egyszerűen csak megérintett.

"Ezek a szövegek dinamitként hatnak az emberre. Olyasféle felejthetetlen, mély belátásokat közvetítő történetek bomlanak ki belőlük, amelyek hatására az olvasó maga is író szeretne lenni. A Salon irodáiban mindig kikészítünk magunknak egy csomag papír zsebkendőt, mielőtt elolvasnánk a legújabb válaszlevelet, és közben nem is tudjuk, hogy az együttérzés, a döbbenet, vagy a puszta szórakozás miatt csóváljuk a fejünket."
Sarah Hepola, Salon

"Cukor nem bánik kesztyűs kézzel az olvasóival - hisz bennük, és meghallgatja a történeteik mélyén rejlő történetet, amit valójában el akartak mondani. Hihetetlen empatikus, ugyanakkor sosem válik érzelgőssé, és mindenkinél hamarabb képes felismerni a kulcsfontosságú problémákat. Nem ígéri, hogy az olvasói jobban fogják érezni magukat a válaszaitól, arra viszont bárki mérget vehet, hogy teljes súlyukban képes megérteni az emberek kérdéseit és aggodalmait."
Sasha Frere-Jones, The New Yorker

"A Gyönyörű apróságok erőteljes és lélekkel teli könyv: garantálható, hogy rövid időn belül a műfaj klasszikusa lesz belőle, amit az olvasók a nehéz időkben mindenhova magukkal vihetnek a hátizsákjukban, hogy folyamatosan erőt merítsenek a belőle sugárzó bölcsességből."
Aimee Bender, A citromtorta különös szomorúsága szerzője

"Cukor a feje tetejére állítja az életvezetési tanácsadás műfaját."
Jessica Francis Kane, a The Report szerzője

"Cukor levelei a legcsodálatosabb szövegek, amelyeket idén módomban állt olvasni. Iskolában kellene tanítani és repülőgépről kellene leszórni őket, hogy minél több emberhez eljussanak."
Meakin Armstrong, Guernica

"Cukor a te lelkedet is meg fogja menteni. Kijelentem, hogy mától Cukor Egyházához tartozom."
Samantha Dunn, a Failing Paris szerzője

"Lebilincselő, eklektikus, ragyogó, profán... Cukor egy olyan műfajt teremt újra, amely Nathanael West 1933-as Miss Lonelyhearts című könyve óta nem igazán változott semmit. Mellébeszélést nem ismerő szeretettel közelít az emberekhez, és hol az idősebb, pártfogó nővérként, hol pedig ellentmondást nem tűrő nevelőnőként jár el. Cukor ragyogó ékkő a hamisságok tengerében."
Ruth Franklin, The New Republic

"Javier Marías legjobb regénye" - El País

"Sokkal inkább elfelejti az okozott kárt az, aki okozza, mint az, aki elszenvedi, az ember gyakran elfelejti azt, amit mond, tesz vagy leír, de csak ritkán azt, amit hall, olvas vagy elszenved."

Spanyolországot az 1990-es években a baszk szeparatisták terrorhulláma sújtja. Ekkor keresi meg egykori főnöke egy utolsó ajánlattal - az olvasók által Berta Isla férjeként megismert - Tomás Nevinsont, a brit titkosszolgálat nyugalmazott tagját, aki visszavonultan él családja közelében Madridban. Nevinsonnak egy kisvárosban kell kiderítenie, hogy három nő közül melyik az inkognitóban élő ETA-terrorista. A megbízatás körül minden homályos: nem tudni, hogy Nevinson pontosan kinek fog dolgozni, s miféle "igazságot" kell szolgáltatnia, ám így sem tud ellenállni a lehetőségnek, hogy ismét a körön belülre kerülhet, és elvállalja a feladat teljesítését. Miközben szeretőként, kollégaként vagy barátként egyre bizalmasabb kapcsolatba kerül a nőkkel, a rá nehezedő nyomás is fokozódik, hogy cselekedjen végre...
A 2022-ben elhunyt szerző páratlanul feszült és izgalmas utazásra hívja olvasóit utolsó regényében. A Tomás Nevinson egyszerre lebilincselő kémtörténet, erotikus kaland és elmélkedés a szétválaszthatatlanul egymásba fonódó jóról és rosszról, bűnről és erényről.

"Egyesek tévképzetével ellentétben őt természetesen képtelen lettem volna megölni. Tudják, szerettem. Szerelem volt első látásra, utolsó látásra, örökkön-örökké tartó látásra."

"A Lolita bizonyos értelemben túlságosan nagy regény. Úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami kábítószer, amely erősebb, mint bármelyik, amit eddig felfedeztek vagy létrehoztak... A Lolita kegyetlen könyv a kegyetlenségről." Martin Amis írta ezt Nabokov leghíresebb regényéről: egyike annak a számos - vagy inkább számtalan jelentős írónak -, akikre nemcsak a Lolita, hanem az egész nabokovi életmű óriási hatással volt.
A Lolita, melyet annak idején meg sem akartak jelentetni merészen szexuális tartalmas miatt (s mert a regénybeli elbeszélő egy helyenként rokonszenvesnek tetsző pedofil), ma már igazi klasszikus, sőt minden idők egyik leghíresebb regénye. Két kiváló film is készült belőle (Stanley Kubrick, illetve Adrian Lyne rendezésében), és könyvtárnyi tanulmányt írtak róla: a tudós kutatók a szerző szinte minden egyes mondatát elemezték és értelmezték már.
Lolita, a "nimfácska", a világirodalom egyik legtragikusabb és legrejtélyesebb hőse: amit tudunk róla, azt csak Humbert Humberttől tudjuk, a mű aberrált és kifinomult szadista elbeszélőjétől - s talán éppen ezért vált ki annyi különféle érzést a különböző olvasókból. Amihez persze a könyv bámulatos nyelvi és gondolati gazdagsága is hozzájárul - a Lolita a szó szoros értelmében "kiolvashatatlan" könyv, amely mindig újabb és újabb szépségeit mutatja meg, ha próbálunk a mélyére hatolni.
A Helikon Kiadó sorozatában Nabokov híres regényei mellett egy-egy interjút is közlünk - számos olyan gondolat, mondat, frappáns megfogalmazás szerepel ezekben, melyek segítenek a művek és a nabokovi esztétikai világ megértésében

"Dél után pár órával jelentkeztek a szorongás első kis lökései, amelyek aztán viharrá erősödtek. Eszükbe jutottak a vasárnap zárva tartó szupermarketek, a hívások, amelyeket hétfőn kell lebonyolítani az ügyfelekkel, a héten lejáró határidők. Úgy köszöntek el egymástól, hogy nem beszéltek meg újabb találkozót. Az U-Bahnnal elindultak növényekkel és parkettával teli, két- vagy háromszobás lakásaik felé, már előre érezték a szerotoninszint csökkenését, és meleg fürdőre vágytak. Elküldtek néhány semmitmondó üzenetet, hogy enyhítsék a bűntudatot, amely néhány rossz mondatra, kínos helyzetre visszagondolva támadt fel bennük. Többnyire nem kaptak választ. Lefekvés előtt bevettek két aszpirint, és hétfő reggelre minden elmúlt, vagy majdnem minden, vagy majdnem." Az olasz pár, Anna és Tom a húszas éveikben járnak, és látszólag irigylésre méltó életet élnek Berlinben. Mindketten a kreatíviparban dolgoznak, és minden napjuk olyan, mint egy gondosan megszerkesztett Instagram-fotó. Ám ahogy telnek az évek, a csillogó felszín mögül egyre inkább átsejlik az unalom, a sehová-sem-tartás és valamilyen megfoghatatlan hiány. A tökéletesség szociografikus pontossággal megírt regény a globalizációról, a közösségi médiából áradó idill hajszolásáról, az emigránslét gyökértelenségéről és egy generációról, amely mindig vár valamire, ami sosem jön el. Vincenzo Latronico (1984) olasz író, műfordító. A tökéletesség az első magyarul megjelent könyve. Todero Anna műfordító. Többek között Kazuo Ishiguro, Tony Wolf és Donatella di Pietrantonio műveinek fordítója. A Magyar Műfordítók Egyesületének tagja.

Szokcso tengerparti kisváros Dél-Koreában, az észak-koreai határhoz közel. Az üdülési szezonon kívül néptelen, álmos panzióba egy francia képregényrajzoló érkezik, aki titokzatos személyiségével és szokatlan viselkedésével felkelti a panzióban dolgozó fiatal lány érdeklődését. Különös kapcsolat alakul ki a két idegen között, akik a beszélgetéseik során épp annyit mutatnak meg magukból, hogy elkerüljék a további intimitást. Miközben számos részletet tudunk meg a szokcsói halpiac ízeiről és a koreai ételek elkészítésének technikáiról, a regény csupán félszavakkal, mégis hatásosan érzékelteti a szereplők érzelmeit, a határvidék fenyegetését vagy a dél-koreai szépségkultusz visszásságait. E

New York Times Bestseller
Az év könyve: WASHINGTON POST, TIME, GUARDIAN, BOOKLIST

"Briliáns." - Richard Osman
"A dzsesszkorszak Londonban, minden őrületével, pezsgésével és kétségbeesésével... Atkinson még a legsötétebb pillanatban is képes felmutatni az emberség jelzőfényét."
Gillian Flynn, a Holtodiglan című bestseller szerzője

1926. Az ország még mindig próbál magához térni a háború után, London szédítő éjszakai élet központjává válik. A Soho klubjaiban egymást érik a sztárocskák, külföldi előkelőségek és a gengszterek. A lányoknál egy tánc ára egy shilling.

Ebben a csillogó világban Nellie Coker a királynő, aki könyörtelen ambícióval igyekszik előmozdítani hat gyereke boldogulását. Sikerével óhatatlanul ellenségeket is szerez, fenyegetések sorával kell szembenéznie. A Soho a felszínen harsány vidámságot áraszt, a mélyben azonban sötét szándékok munkálnak. A város, ha az ember nem vigyáz, bárkit elveszejt.


"Ha Dickens megélhette volna a jazz korát, akár ő is írhatta volna A léhaság szentélyeit, ezt az 1926 Londonjába helyezett szerteágazó, sziporkázó regényt. Tartalmasan szórakoztató olvasmány a '20-as évek londoni pezsgéséről." - Washington Post

"Atkinson ezúttal az 1920-as évek Londonjáról mesél, mesterien ötvözve a csillogást a dekadenciával. Igazán élvezetes, magával ragadó olvasmány." - Time

"Atkinson hitelesen varázsolja elénk az I. világháború utáni Londont... Tapintható melegséggel mesél... Pezsgésből és melankóliából kever az olvasónak egy kiadós koktélt." - New York Times

"Végig tökéletes egyensúlyban van az élvezet és a szívfájdalom. És mint mindig, most sem hiányozhat Ms. Atkinson jellegzetes, szikár humora. A szerző igazi varázsló, a levegőbe emel, mégis fogva tartja az olvasót a mozaikszerű narratívával." - Wall Street Journal

"Ebben a pezsgő, szerteágazó pikareszkben - melyet át meg átszőnek egy viktoriánus folytatásos regény eltúlzott karakterei és valószínűtlen véletlenjei - a szerző egy volt harctéri ápolónőről mesél nekünk, aki egy eltűnt lányt keres az I. világháborút feledni vágyó Londonban." - New York Times

"Egyszerűen az egyik legjobb kortárs szerző az egész világon. A léhaság szentélyei Londonban játszódik a jazz korában, tele van sziporkázó bohémsággal és kétségbeesett vággyal egy új és jobb élet után. Atkinson bűvészi rafinériával már néhány bekezdéssel csavarni tud egyet az olvasó hangulatán, és bármilyen sötétek olykor a történetei, mindig felfénylik bennük az emberségesség." - Gillian Flynn

"Bámulatosan gazdag narratívájú mű. A léhaság szentélyei jazzkori Londonja csaknem olyan kegyetlen, mint Dickens viktoriánus metropolisza, és még inkább bővelkedik bűnökben és intrikákban. Ellenállhatatlanul élvezetes." - Slate

"Kate Atkinson legújabb regénye tele van intrikával... Atkinson csillogó falikárpitot sző az 1920-as évek Londonjáról." - Boston Globe

"Főhajtás Dickens és Forster manierista realizmusa előtt... Komédia, tragédia, zsáner, realizmus, posztmodernizmus: Atkinson áttörések sorozatát hajtja végre a könyv lapjain." - Oprah Daily

"Pazar... Kate Atkinson új regénye tovább erősíti a szerző hírnevét mesteri mesemondóként." - Economist

"Mint Atkinson összes többi regénye, ez is nehezen kategorizálható. Történelmi regény, de mintha kortárs bölcsesség áradna belőle. A "dickensi" jelző már elcsépelt, de Atkinsonnak valóban kimagasló tehetsége van ahhoz, hogy hatalmas, nyüzsgő világokat alkosson, tele színes figurákkal... Eddig is az egyik legjobb kortárs szerző volt, és egyre csak jobb és jobb lesz. - Kirkus

"Csillogó betekintés az I. világháború utáni London Soho negyedébe... Atkinson pengeéles prózája és burjánzó narratívája elegánsan tárja elénk Nellie csalárd, romlott, pusztulásra ítélt világát. Kifinomult macska-egér mesévé görbíti a történelmi kereteket, ahogy az egyes szereplők mind Nellie farvizén próbálnak meg előbbre jutni. Atkinson a csúcson." - Publishers Weekly

"Az 1920-as évek Londonjának figyelemreméltó újrateremtése... Atkinson érezhetően kedveli a karaktereit, így a legmellékesebbnek is van mélysége, és ugyanez az aprólékosság figyelhető meg a jazzkori London magaslatainak és mélységeinek ábrázolásánál. Újabb diadal az egyik legremekebb szépírónktól." - Booklist

"Mindig öröm kézbe venni egy Kate Atkinson regényt - minden részletnek jelentősége van, és a végén minden meglepetés értelmet nyer... Atkinson figurái meg a döntéseik, a kíváncsiságaik és az álságosságaik viszik előre a történetet, és minden percért megéri." - BookPage

"Kimagasló... Atkinson utánozhatatlan." - Vogue

"Válogatott karakterek, elegánsan szövevényes történetvezetés - klasszikus Atkinson mű." - Guardian

"Kate Atkinson páratlanul tehetséges szépíró... Szellemes, ördögien kimunkált regény. Az ember nem is olvassa, hanem megadja magát neki, és ugyanazt a gyönyörűséget éli át közben, mint a szerző, amikor figyelemreméltó szereplőgárdáját megteremtette. Lélekemelő utazás." - Financial Times

"Bűn, románc és szatíra mámorító elegye az 1920-as évek londoni éjszakai életének mocskos csillogásától keretezve. Atkinson a legjobb formáját hozza." - Observer

"Már az elején megragadja az olvasót. Olyan plasztikusan festi le a főváros csillogó éjszakai életét, és a még annál is romlottabb alvilágot, hogy az ember szinte érzi az állott cigarettabűzt, és az alkohol ízét... Nellie és a család története, meg a velük érintkező figuráké egy örvendetes végkifejlet felé halad, ahogy összegabalyodnak az életfonalak." - Independent

"Dickensi, igen, de jellegzetesen atkinsoni, játékos bölcsesség szövi át." - Mail On Sunday

"Életteli és hangulatos... Rendkívüli olvasmány." - Daily Mail

"Szellemes és szívbe markoló, igazi írói diadal." - Good Housekeeping

"Csábítás, árulás, és többdimenziós karakterek tartják lázban az olvasót a legutolsó oldalig." - Sunday Telegraph

"Atkinson varázslatos érzékkel kelti életre a múltat. Karizmatikus figuráival, szellemes dialógusaival és a lenyűgöző történetszövéssel egy olyan város gondtalan atmoszféráját festi meg, amely még mindig nem heverte ki az első világháború borzalmait. Magával ragadó olvasmány." - Daily Express

"A jazzkori London káprázatos ábrázolása." - Woman's Weekly

"Reggelig tartó bulik, korrupt rendőrök, émelyítő koktélok, parádés kocsik, pletykalapírók, játékbarlangok, és ruhaköltemények... A csavaros végkifejlet felé robogó történetével Ms. Atkinson ismételten bebizonyítja, hogy páratlan mesélő." - Economist

"Atkinson hozzáértéssel, emlékezetes karaktereken keresztül ragadja meg e szédült kor ragyogását és dekadenciáját. Varázslatosan eleven, sokszor különös, és mindig igen vicces művének szentesítenie kell a szerző hírnevét mint egyik legkiválóbb szépírónkét." - Sunday Express

"Azonnal vegyék meg ezt a könyvet." - Tablet

Szerhij Zsadan költő, író és rocksztár - Ukrajna talán legnépszerűbb krónikása, aki az ország függetlenségével lett nagykorú. Kezdetben szatirikus, polgárpukkasztó hangja az oligarchiába fulladt rendszerváltás és két forradalom tapasztalatától vált élesebbé és komorabbá. Mert hogyan szólalhat meg a költő, ha rázárul a történelem? Jut-e neki tiszta lap? Milyen a diktatúrában kivégzett íróktól örökölt nyelv? És marad-e miről beszélnie, ha egy nevén nem nevezett háború nyolc éve után végül lerohanják a hazáját?
Zsadan néha gúnyos, sokszor szenvedélyes, de mindig emberséges: az érdekli, ahol a személyes összeér a közössel. Dokkmunkások, tetoválók, maffiózók, virágárusok világa ez, olyan embereké, akik beszéd helyett csak legyintenek, és mennek a dolgukra. Van valami dacos súly, valami konok kitartás ebben a lírában. Odakacsint a tanulságoknak, de elneveti magát, mielőtt befejezné a mondatot. Csöndje sem annyira hallgatás, inkább a megfelelő szavak keresése.
Szerhij Zsadan verseit Vonnák Diána válogatásában és fordításában adjuk közre.

"Lassacskán megérkezik a tél levegője,
hosszasan sötétbe burkolóznak a völgyekben a szárak.
Fürödj a győzködésemben, sütkérezz benne, vele takarózz.
Este van. Ideje megvédeni magunkat. Ideje nem félnünk."

Két év és három hónap telt el azóta, hogy Ophélie akarata ellenére visszatért Animára. Kényszerű magányában gondolkodni volt ideje elég, és elmondhatatlanul szeretne végre utánajárni mindannak, amit Faruk Könyvéből kiolvasott és Istentől megtudott. Némi segítséggel eljut Bábelre, és hamis személyazonosság alatt igyekszik megtalálni a helyét az ottani társadalomban.

A beilleszkedés egyfelől nem túlságosan nehéz, ugyanis a szilánkcsoport lakossága származását tekintve igen vegyes, a legmodernebb technikai vívmányokkal azonban olykor meggyűlik az Animista baja. A nyomozását leginkább az segíti, hogy felveteti magát a helyi virtuózneveldébe, ahol persze újabb ellenfelei és irigyei is akadnak. De vajon az olvasótehetsége elég lesz-e ahhoz, hogy mélyebbre ásson, és közelebb kerüljön az igazsághoz? És hogy Thorn nyomára bukkanjon a bábeli zűrzavarban?

Guinea, Mauritánia, Líbia, Türkmenisztán, Afganisztán, Kiribati, Nauru, Sao Tomé és Principe vagy Dél-Jemen - helyek, ahová az egyszeri turista nem jut el, a szerző mégis bejárta őket. Milyenek a mindennapok, hogyan élnek a hétköznapi emberek a Föld legeldugottabb vidékein, legyenek azok anarchiába süllyedt, állam nélküli államok, őrült diktatúrák, vagy egyszerűen csak mindennaptól távol eső, alig megközelíthető apró szigetek? A norvég világutazó saját fotóival gazdagon illusztrált, élvezetes stílusban megírt műve elrepít oda, ahol tényleg csak a madár jár.

Gunnar Garfors (1975) médiaszakember, író és világutazó. Ez utóbbi minőségben több világrekord is fűződik a nevéhez, amelyeket persze nem tekint valódi utazásnak, "logisztikai" rekordoknak nevezi őket:
2012. június 18-án a brit Adrian Butterwort-szel együtt Guinnes-rekordot állított fel azzal, hogy elsőként járt öt kontinensen ugyanazon a napon. Egy másik világrekordot 2014 szeptemberében döntött meg barátaival, Oystein Djupvikkal és Tay-young Pakkal, amikor 24 óra alatt 19 országot látogattak meg.

Emlékszel, hol voltál, amikor megtudtad?
Az elmúlt évek egyik legérdekesebb izlandi regénye izgalmas, valószerű és borzongató történet az elképzelt jövőnkről.
Az általunk ismert világ megszűnik létezni. Izland, az egyik legszervezettebb ország egyik napról a másikra elveszíti a kapcsolatot a külvilággal, és káosz lesz úrrá benne. Senki nem tudja, mi okozza a fennakadást, az állam, a jog és a társadalom építményei pedig repedezni kezdenek.

A sziget a thriller, a politikai fikció és a disztópia remek kombinációja, ugyanakkor pontos kórkép is a modern világról. A szerző művével megdöbbentette Izlandot, és élénk vitát váltott ki az állam és a társadalom alapjainak fenntarthatóságáról.

Sigrídur Hagalín Björnsdóttir újságíró, az Izlandi Televízió munkatársa. E könyvét az Izlandi Női Irodalmi Díjra is jelölték.