Irodalom

A Normális emberek és a Baráti beszélgetések c. könyvek szerzőjétől

"Az évtized irodalmi tüneménye." - Guardian
"A legjobb idei regény." - The Times
"Alsó hangon elképesztő." - Independent
"Az év legszórakoztatóbb regénye." - Daily Telegraph
"Igéző huszonegyedik századi szerelmi történet." - TLS

Alice, aki regényíró, összeismerkedik Felixszel, aki egy raktárban dolgozik, és megkérdi, lenne-e kedve elkísérni őt Rómába. Alice legjobb barátnője Dublinban él, és éppen egy szakításon van túl. Újra flörtölni kezd Simonnal, akit már gyerekkora óta ismer.

Alice, Felix, Eileen és Simon még fiatalok - de ha nem vigyáznak, elrohan felettük az élet. Vágynak egymásra, félrevezetik egymást, összejönnek, szétmennek. Aggodalmakat olt beléjük a szex, a barátság, a mindannyiunkat körülvevő világ. Valóban ez az utolsó kivilágított helyiség, amiben ők állnak, hogy tanúi legyenek valaminek, mielőtt minden elsötétül? Van rá módjuk, hogy elhiggyék: a világ igenis szép?

Sally Rooney Sunday Times és New York Times bestsellerszerző. Eddig megjelent regényei: Baráti beszélgetések, Normális emberek - utóbbi átlépte a világszerte eladott egymillió példányt. Jelölései: Booker-díj, Dylan Thomas-díj, Rathbones Folio-díj, Desmond Elliott-díj, a Legjobb Női Regényíró díja. A Normális emberek 2018-ban Costa-díjban részesült, 2019-ben az év könyve lett a Waterstonesnál. Sally Rooney társforgatókönyvíróként részt vett a Normális emberekből készült tévésorozat megírásában, amelyet 2020-ban mutattak be a BBC-n. A Baráti beszélgetésekből készült BBC-sorozat bemutatóját 2022-re tűzték ki.

"Lenyűgöző... Rooney a legjobb fiatal regényíró - ami azt illeti, abszolút értelemben is ő az egyik legjobb. Évek óta nem olvastam ilyen jót." - New Statesman

"Tehetséges, bátor és kalandvágyó szerző, kivételesen jó megfigyelője annak, hogy az emberek hogyan hazudnak önmaguknak, hogy mennyi mindent megbocsájtanak, és mindenekelőtt kivételes képessége van a szerelem megjelenítésére. A Normális emberek klasszikusként fog bevonulni a jövőbe." - Observer

"A Normális embereket nem tudtam letenni. Nem hittem, hogy bármi is tetszhet majd annyira, mint a Baráti beszélgetések. Pedig így történt. Alig várom, hogy kiderüljön, mit ír következőre." - Elif Batuman

Joe-nak elege van a nagyvárosokból. Elege van a lármából, a pozőrökből és végképp elege van Love-ból. Irány a természet, egy otthonos, barátságos sziget Seattle közelében. Joe a helyi kisváros könyvtárában szerez munkát - elvégre tud egy-két dolgot a könyvekről -, és itt találkozik az igazival. Mary Kay DiMarco könyvtárossal.
Joe ezúttal nem válik megszállottá, nem avatkozik be szerelme életébe. A régi, jól bevált módon hódítja meg kiválasztottja szívét: támaszt és segítő kezet nyújt neki, hogy aztán sebeik beforrása után együtt öregedjenek meg az álmos városkában. Csakhogy Mary Kaynek már megvan a saját élete. Családanya, feleség, megbízható barát; nincs ideje Joe-ra.
Az igaz szerelem csak akkor győzedelmeskedhet, ha mind a két fél áldozatokat hoz érte. Joe készen áll; remélhetőleg rendíthetetlen támogatása révén Mary Kay is felismeri, mire van szüksége. Ha nem...
Caroline Kepnes hátborzongatóan romantikus thrillersorozatából a Netflix készített elsöprő sikerű adaptációt.

1547-ben, az éj leple alatt a tenerifei barlangok egyikében egy fiatal nő ad életet gyermekének. Az őt segítő asszonyok iszonyodva kapják szájuk elé a kezüket: a kis újszülött testét tetőtől talpig szőr borítja. Ez lehet az istenek büntetése azért, mert apja szent nőre vetett szemet? Vagy talán az apja nem is ember, hanem valamiféle démon, a kutyaisten? A kisfiúnak születése pillanatától újra és újra bizonyítania kell, hogy az emberek világába tartozik. Sorsa gyermekként a francia királyi udvarba sodorja, ahol az uralkodó különleges lehetőséget kínál esélyét kínál neki: a királyi neveldébe küldi, ahol a nemesek gyerekeivel, hercegekkel és hercegnőkkel tanulhat együtt. Rövidesen utoléri a szerelem is, de vajon győzedelmeskedhet intelligenciája, kedvessége, erénye segítségével előnytelen külseje felett? És vajon érdekében áll-e bárkinek a királyi udvarban, hogy a vadember megtalálja a boldogságot?
A spanyol Emma Lira fordulatos regénye a szépség és a szörnyeteg igaz története - nem pont úgy, mint a tündérmesében.

Egy leselkedő kislány, egy utazóvekker kalandja, egy nagybácsi, aki soha nem ül le, egy pipa és a hozzá tartozó nagyapa, hét szál dália vándorlása egy kiskertből – és mellettük az emberek. Akik arra vágynak, hogy megéljék a pillanatokat, s akkor majd övék lesz a pillanatok szövetéből szőtt végtelen takaró, az idő. Ami nem más, mint az életünk. Schäffer Erzsébet makacs következetességgel, az írásaiból ismert csendes erővel gyűjti és veti papírra történeteit, melyek most is a bizalomról szólnak, arról, hogy az élet társasjátékát a legsikeresebben nyitott lélekkel lehet játszani. Akkor is, ha nem dobunk mindig hatost.

"Ahogy a nap rásütött, ezüstös fényben fürdött a hómező. Messziről, távcsővel egy sarki rókát pillantottunk meg. Vadászott. Óvatosan lépdelt, egyszer csak megállt. Fejét lehajtotta, majd egyik, aztán másik oldalára billentette. A hó fölött hallgatózott. Megfeszült a teste. Hirtelen, mintha rugó lökte volna ki, felugrott magasra. És fejjel előre, be a hóba. Csavaros mozgással egyre beljebb ásott, már csak a hátsó lába vége és a farka látszott ki. Majd ugyanolyan hirtelen kirúgta magát. Megrázta a bundáját. A szájában ott ficánkolt hosszú farokkal egy egér. Vagy cickány. Valami apró sarki rágcsáló. Cris rám nézett és nevetett. Ezüstróka, így hívom. Már sok vadászatát láttam, nem tudok betelni vele. Te vagy ilyen, Lora. Kecses, okos, erős, aki nem adja fel. Kíváncsi, figyel, befúrja magát az ismeretlenbe... hogy élve maradjon."

Balyi Laura odüsszeiája nem csupán kalandos életút, sokkal inkább egy ember felnövekedése önmagához. Lora ma hetvennyolc éves. Vallomása nem is emlékezés, inkább valami emlékfolyam, ami kiárad, elönt maga körül mindent, és visz, sodor, kincsesládikót, hordalékot, uszadékfát, amit ér

A szerző legújabb, vallomásos kötetében megint kitár egy kaput, gyerekkora kertkapuját. Innen indul a felnőttkor dzsungelébe. Szerelemvágyó kalandjai és meséi saját és gyűjtött történeteinek fűzére. Bennük messzire vezetnek az utak, hogy aztán visszaérkezzenek az álombeli kertbe. Ahol, ha időt hagyunk magunknak, behunyt szemmel is megtaláljuk a Menedéket. Ehhez nyújt szerelmet féltő, bensőséges pillanataival erős kapaszkodót Schäffer Erzsébet új könyve, az Álmok kertje.

Emilia, az amerikai festőnő szerelmi bánattól sújtva érkezik az Örök Városba, hogy számot vessen a múlttal. A Michaellel való váratlan szakítás után, a kettesben tervezett romantikus utazás helyett egyedül vág neki az izgalmas kalandnak. Emlékekkel a szívében járja be Róma tágas tereit és zegzugos sikátorait, hogy a város zenéje, művészete és kulináris élményei szabad utat engedjenek a gondolatainak, és szembe tudjon nézni önmagával. Róma bohémnegyedében, a Trasteverén találkozik a szintén amerikai Johnnal, aki egy idilli élet reményében telepedett le Rómában. A kölcsönös vonzalom hamarosan intim kapcsolattá mélyül, felszínre hozva mindkettőjükben múltjuk legfájóbb emlékeit. Emilia ugyanakkor - életében először - szembesül saját gyengeségével, amely arra kárhoztatja, hogy rockzenész apja sikereinek árnyékában alábecsülje saját művészi kvalitásait. El kell fogadnia ezt az örökséget és minden korábbi döntését, hogy végigjárja azt a belső utat, amelynek során meglepő változásokon megy keresztül. 

Nyilánszki Mari hétéves. Egy Tisza-menti kisvárosban él, fullasztó, szeretet nélküli közegben. Kopogós cipőről, Barbie babáról és arról álmodozik, hogy az anyukája, amikor nagy ritkán hozzá szól egyáltalán, ne úgy szólítsa, hogy "Mari, fiam". Nem csoda hát, hogy amint tud, elmenekül otthonról. Önmagát és a boldogságot keresi, de vajon képes-e a boldogságra az, akit olyan hosszú ideig csak boldogtalanság vett körül?

Szentesi Éva író, rákellenes aktivista, a WMN.hu magazin főmunkatársa. Hamvaimból című könyvében őszintén és tabuk nélkül írt rákos megbetegedéséről. Első novelláskötete, a Kardos Margit disszidál 2017-ben jelent meg.

"Azután elmondta, hogy mennyire hiányoztam neki, mennyire vágyakozott utánam, még akkor is, amikor istennők ölelték fehér karjaikba; én meg elmondtam, mennyi könnyem hullott húsz éven át, amíg csak vártam-vártam a hazatértét, s hogy milyen eseménytelenül hűséges voltam, higgye el, eszembe se jutott elárulni a csodás lábú nagyágyat azzal, hogy más férfit engedek oda magam mellé.
Mind a ketten - saját bevallásunk szerint - hétpróbás, szégyentelen hazudozók voltunk ősidőktől fogva. Csoda, hogy akármelyikünk elhitte a másik egyetlen szavát is.
Pedig elhittük.
Vagy legalábbis azt mondtuk egymásnak."

Pénelopé a házastársi hűség közismert mintaképe: húsz éven át várta haza a kalandor Odüsszeuszt, és férje leleményességéhez méltó csellel ejtette át a kérőket. De ki volt valójában ez a spártai királylány, akinek szépsége sosem volt mérhető unokanővére, Helené szépségéhez? Akit hozzáadtak egy rövid lábú, csaló ismeretlenhez, és aki alig egy évig élvezhette a házasélet örömeit, mielőtt magára hagyták egy idegen országban, tizenhat évesen, egy csecsemővel? Miből merített erőt, és kivé vált a várakozás hosszú évei alatt? Mit gondolt titokban az ő fényes Odüsszeuszáról? Valóban egy pillanatra sem gyengült el? És nekünk, olvasóknak, vajon az igazat mondja?
Atwood Pénelopéja nem elvont mitikus alak, hanem hús-vér ember: formálódó személyiség vágyakkal és félelmekkel, gyarlóságokkal és sikerekkel. A Pénelopeia a feleség, a nő szemszögéből meséli újra az európai kultúra egyik alaptörténetét, és egyben a szerző saját korának szatirikus látlelete is.

"...amilyen szellemes, úgyis muszáj elolvasni újra. És újra meg újra - aztán elgondolkodni azon, hány Margaret Atwood kéne ahhoz, hogy magunk mögött hagyhassuk a még mindig túlnyomórészt férfi hősök által uralt narratívát, és végre az évezredeken át mellőzöttek is megkapják a maguk történeteit?" (Könyvvizsgálók blog) 

Az esetlen kis "csenő manóból" karizmatikus varázslóvá váló Tom Felton gyerekkora minden volt, csak hétköznapi nem. Korán hírnevet szerzett, és mindössze tizenkét évesen hirtelen a rivaldafényben találta magát, amikor megkapta a Harry Potter-filmek Draco Malfoyának ikonikus szerepét.

Tom őszintén és a védjegyévé vált humorral most először vall arról, milyen is volt a mozivásznon, a varázslóvilág tagjaként felnőni. Mindent elmesél a nagy áttörésről, magáról a forgatásról, a tíz év alatt szerzett tartós barátságokról, de olvashatunk a hírnév előnyeiről és hátrányairól, és arról is, hogyan boldogult felnőttként a forgatás befejezése után.

Készüljünk fel, mert egy hús-vér varázslóval fogunk találkozni!


Tom Felton angol színész, leginkább a Harry Potter-sorozat Draco Malfoyaként ismert. Játszott még a Csenő manók című sorozatban, A majmok bolygója: Lázadás, a Belle, a Flash - A Villám, az Egy egyesült királyság, Az elfelejtett háború című filmekben és a 2.22 A Ghost Story című darabban a londoni West Enden. Londonban él a kutyájával, Willow-val.

"Szeretni a legnagyobb teher mind közül. A legsúlyosabb. (...) Azok a dolgok adnak hozzá a legtöbbet az életünkhöz, amelyeket a leginkább szeretnénk letenni, amelyeket a legnehezebb cipelni, elviselni. Néha leveszik rólunk a terheinket. Néha mi menekülünk el előlük. Előfordul, hogy jó érzés megszabadulni tőlük. Megkönnyebbülünk. De nem kell sok idő, hogy rájöjjünk, a legtöbb dolog, amit teherként élünk meg, súlyt ad az életünknek, megvilágítja, kik is vagyunk. És abban a pillanatban, amikor elveszítjük őket... elveszítünk mindent."

A Homokból és hamuból szerzőjének új könyve

1938 - Néhány évvel vagyunk a szesztilalom és a nagy gazdasági világválság után. Az amerikai nagyvárosokban, így Clevelandben is emberek százezrei szegényedtek el. A nincstelenek között ráadásul brutális sorozatgyilkos szedi áldozatait. A város biztonságáért felelős Eliot Ness egykori szövetségi ügynök nem jut előrébb a nyomozással, így megkeresi régi barátját, Michael Malone-t, hogy segítsen kézre keríteni a tettest. Néhány évvel azelőtt Al Caponét is sikerült rács mögé juttatniuk, így bízik benne, hogy ezúttal is elkapják a tettest.
Malone szobát bérel Clevelandben, és beleveti magát a munkába, ám az adatgyűjtés és a jelentések elemzése nem sok eredménnyel kecsegtetnek. A kilátástalan helyzetben azonban nem várt helyről érkezik segítség: Malone rájön, hogy a fiatal varrónőnek, akitől a szobát bérli, különleges képessége van. Dani Flanagan egyfajta hatodik érzék, különleges intuíció birtokosa: a ruhadarabok, amelyeket megérint, "beszélnek" hozzá, fontos információkat mesélnek számára egykori viselőjükről.
Vajon ez segíthet a gyilkossági ügy megoldásában? Dani és Malone sötét titkokkal szembesülnek, és versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a Kingsbury Run őrült Mészárosát, mielőtt ők lesznek a következő áldozatok...
Amy Harmon kötete egyszerre izgalmas detektívregény és romantikus történet, amelyben végig izgulhatunk a szereplők sikeréért és azért, hogy ne csak az elkövető kilétére derüljön fény, de Dani és Malone is egymásra találjanak.

"Az a kérdés, hajlandó vagy-e lemenni az őseidért a kútba, vagy sem, és kibírod-e, amit felhozol" - írja a könyvben Térey János. A halála előtti években ezen a kéziraton dolgozott, közölt is belőle néhány fejezetet Egy cívis vallomásai alcímmel, azt azonban senki nem sejtette, hogy terjedelmes részével elkészült. A Boldogh-ház, Kétmalom utca című memoárt befejezni már nem tudta, de a tervezett mű egész struktúráját kidolgozta.
Az emlékiratban az író debreceni gyermekkorának és ifjúságának majdnem két évtizedét beszéli el. A meghatározó családi kötelékekről, a család eredetének kutatásáról, a szülőváros kulturális és történeti hagyományairól mint a személyiségét, a nevelődését formáló együttes hatásokról számol be ez a lezáratlanságában is sokrétű epizódokban kidolgozott vallomásfüzér. Az emlékirat fent idézett mondata arról tanúskodik, hogy nem csupán a szemérmesség, az érzelmességtől erősen ódzkodó alkat, de a feltárandó-feltárulkozó múlt, a távoli ősök elképzelt-kutatott élete és az örökölt-átélt traumák is nehezítették a szerző számára ezt a soha el nem odázott munkát, amely a Térey-hagyaték végességében "egy cívis vallomásai"-ként elénk tárul.
2020. szeptember 14-én lenne ötvenéves Térey János, erre az alkalomra jelent meg ez a hátrahagyott memoár.

"Egész életem küzdelem azért, hogy ne maradjon félbe minden. Amit nem írok le, az elvész. Mindig úgy érzem, hogy valamit tennem kell, állandó elégedetlenség és kielégítetlenség kínoz, s tetézi mindezt az érzés, hogy nem kapom meg az élettől azt, amit esetleg meg tudnék kapni. Hatalmas vágy kínoz az elismerés iránt, s az a rögeszme mérgez, hogy mindenért meg kell küzdenem, ami másoknak eleve megadatik. S hogy mindez a gyermekkori szenvedésből és stresszből ered. Majdnem teljesen ez vagyok én. Mások maximalizmusnak hívnák."

Forgetting is terrifying. Remembering is worse...
Charlie Wynwood and Silas Nash have been best friends since they could walk. They've been in love since the age of fourteen. But as of this morning... they are complete strangers. Their first kiss, their first fight, the moment they fell in love... every memory has vanished.


Now Charlie and Silas must work together to uncover the truth about what happened to them and why. But the more they learn about the couple they used to be... the more they question why they were ever together to begin with.


Forgetting is terrifying, but remembering may be worse.



The Number One Sunday Times bestselling author of It Ends with Us joins forces with the New York Times bestselling author of The Wives for a gripping, twisty, romantic mystery unlike any other.




Praise for Never Never:

Gripping' Bella


'Compelling page-turner from a great writing duo' My Weekly


'A glorious thriller - you'll be asking for more!' Chat


'A tortuous romance mystery that will keep you guessing' Sunday Post



Readers love Never Never...



'Incredible chemistry between the characters... will keep you glued to the pages'


'Thought provoking, exciting, original, and so romantic'


'Kept me on the edge of my seat'


'Never once did it disappoint'


'Didn't want it to end!'


'Such a good read'


'Couldn't put it down!'


'Refreshingly different... read it in a day'


'Such a captivating concept and plot'

Uncover the ghost animals within in this moving and uplifting story about finding help where you need it, from the highly acclaimed author and illustrator of The Hunt for the Nightingale.

Nora's mum has good days and bad days, but the bad days are getting worse. It's been just the two of them for always, and they don't need anyone else. When the rainbow-shimmering ghost animals Nora used to see when she was small start to reappear, she's convinced that they hold all the answers. Along with new friend Kwame, Nora follows a glittering ghostly fox, hare, raven and otter on the adventure of a lifetime, helping her to find the strength she needs to help her family.

In a heartbreaking and hopeful narrative, Sarah Ann Juckes' stunning novel, illustrated by the award-winning Sharon King-Chai sees a brave young girl face down her ghosts. For fans of The Last Bear and Julia and the Shark.

Praise for Hunt for the Nightingale

'Full of hope, beauty & ultimately a healing song to nature' Hannah Gold, author of The Last Bear

'An incredibly moving story of feeling lost and finding your way again' Lisa Thompson, author of Rollercoaster Boy

'Will break your heart and mend it back together again' Piers Torday, author of The Last Wild

'This poignant exploration of grief and denial seen through the eyes of a child is underpinned by lessons about kindness, acceptance and nature' Daily Mail