Irodalom

Erősek, elszántak, jó szándékúak, szerények, műveltek, befolyásosak... Bár gyakran feledésbe merültek a férfi hősök mellett, olyan sokat tanulhatunk ezektől a görög hősnőktől! A filozófusok beszámolóiból és a mitológiai történetekből kiderül, hogy távolról sem egyszerű szemlélődők, hanem aktívan alakítják sorsukat, átörökítik értékeiket és igazi életleckékben részesítenek minket. Erényeik, akárcsak hibáik inspiráló példaként szolgálhatnak mindennapjainkban. A görög hősnők ereje segítségünkre lehet! Antigonéhez hasonlóan lázadj fel az igazságtalanság ellen; akárcsak Ariadné, nyílj ki az új lehetőségek előtt; Kasszandrához hasonlóan elszántan mutasd be ötleteidet; akárcsak Diotima, hallgass a belső erődre; mint Epicharis, ne korlátozd magad arra a szerepre, amit rád osztanak; akárcsak Iaia, hozd ki magadból a legtöbbet; Szapphó példáját követve mindenbe bátran vágj bele! Alakítsd erővé gyengeségedet, kisebb hibáidat kozmetikázd át nagyszerű tulajdonságokká, és ugord át a korlátokat, amik gyakran megállítanának! szerzőről Alexandra Bourguignon több mint tíz éve tanít latint és görögöt, és az összes szabadságát Görögországban tölti. A klasszikus irodalom szakértőjeként elhatározta, hogy a tudományos folyóiratokban közölt cikkek mellett a nagyközönség és a gyerekek számára fog írni, hogy mindenkivel megismertesse az ókori világ csodáit.

Harry Hole nincs jó bőrben. Élete minden szempontból kudarcba fulladt, ismét iszik, a főiskolai állásából is szélnek eresztették. Ugyan esélyt kapott az újrakezdésre az oslói rendőrség döglött aktákkal foglalkozó osztályán, de másra sem vágyik, mint hogy azokban az ügyekben nyomozzon, amelyek gyanúja szerint Svein Finnéhez, a sorozatos erőszaktevőhöz és gyilkoshoz köthetők, akit ő juttatott rács mögé.
Amikor Harry egy részeg éjszakán bekövetkezett filmszakadás után reggel felébred, a keze és a ruhája csupa vér. Ez jelenti a kezdetét annak a rémálomnak, ami még rá vár, és amihez foghatót elképzelni sem tudott volna.

Harry Holét, a norvég rendőrség legellentmondásosabb figuráját Thaiföldre küldik, hogy végére járjon egy kínos gyilkossági ügynek. Az áldozat a norvég nagykövet, akit azelőtt szúrtak le, hogy a prostituált, akit a motelszobájába rendelt, megérkezett volna hozzá. Ráadásul kisfiúkat ábrázoló pornográf képeket találnak a holmija között. A meggyilkolt férfi nem egyszerű diplomata, jó barátja a norvég miniszterelnöknek. Nem meglepő tehát, hogy Harrytól és bangkoki segítőitől gyors és diszkrét munkát várnak. Szerencsejáték-adósság, korrupció, helyi gengszterek és kigyúrt csatlósaik, szexuális perverziók, ráadásul a trópusi hőség, a kultúrsokk, no meg az örökös harc az alkohol ellen adja azt a méregerős koktélt, amelyet Harrynak fenékig kell ürítenie.

Sonny, a rejtélyes, visszahúzódó, kábítószerfüggő fiú tizennyolc éves kora óta börtönben ül, mert beismert két gyilkosságot, amelyeket nem ő követett el. Nem ingyen tette. Cserébe megkapja az egyetlen dolgot, amire szüksége van: heroint. Mivel ügye a korrupt hatalmi rendszer minden szereplőjét érinti, a rendőrségnek és az alvilágnak egyaránt az a célja, hogy folyamatosan bódult állapotban és rácsok mögött tartsák. És Sonnynak ez meg is felel, eszében sincs változtatni a helyzeten. A rabtársai egyfajta gyóntatóként tekintenek a különös fiúra, s gyakran öntik ki neki a lelküket. Így esik, hogy egy napon Sonny megdöbbentő dolgot tud meg az egyik társától: rendőr édesapja, akiről ő úgy tudta, önkezével vetett véget az életének, valójában gyilkosság áldozata lett. Sonny világa alapjaiban megrendül. Megszökik a szigorúan őrzött börtönből, és megkezdi vadászatát azok után, akik vétettek ellene.

Az alabamai Maycomb városában utolsó gondtalan nyarát tölti egy testvérpár, Jem és négy évvel fiatalabb húga, Scout. Az őket anya nélkül nevelő Finch ügyvéd megpróbál tökéletes apaként viselkedni, ám neki sem könnyű. Izzik körülötte a levegő: egy színes bőrű férfit véd a bíróságon. Ráadásul váratlan események, misztikus jelenések, nyugtalanító hírek zavarják meg a család nyugalmát. A gyerekek élete is gyökeresen megváltozik: a felnőtté válás varázslatos és fájdalmas útja immár elkerülhetetlen számukra...

A Ne bántsátok a feketerigót! című regény 2015 nyarán megjelent folytatása Menj, állíts őrt! új megvilágításba helyezi a klasszikussá vált történetet, amelynek újrafordításával a mai kor nyelvén szólal meg a korunkban is aktuális témát feszegető regény. A folytatás nem csak megerősíti az azonnal világhírt hozó Ne bántsátok a feketerigót! elévülhetetlen értékeit, hanem kiegészíti, hozzátesz, mélyebb kontextusba helyezi az immár klasszikus művet.

A spanyol polgárháború végéhez közeledve a fiatal orvos, Víctor Dalmau és a zongorista Roser Bruguera a Pireneusok hegyláncán keresztül, viszontagságos körülmények között menekül Barcelonából. Első állomásuk Franciaország, ahonnan a világhírű chilei költő, Pablo Neruda segítségével a Winnipeg nevű hajón vándorolnak tovább a költő által a tenger karcsú szirmának nevezett dél-amerikai országba, Chilébe. Beilleszkednek a társdalomba, már-már elhiszik, hogy megtalálták a békét, és életük nyugvópontra jutott, amikor Pinochet katonai puccsa után másodszor is emigrációba kényszerülnek, ezúttal Venezuelába. Kalandos körülmények között kerülnek vissza Chilébe, hiszen ahogy a szerző mondja, "ha eleget él az ember, minden kör bezárul".
Sodró, megrendítő és felemelő események, nem hétköznapi szereplők kalauzolják végig az olvasót a 20. század Európáján és Dél-Amerikáján. Nincs hely a világon, ahol jobban ismernék a populista önkényuralmak és az ugrásra kész államcsínyek természetét vagy a lélek gyógyulásához fűzött reményt és a szerelem gyógyító erejébe vetett hitet, mint Latin-Amerikában, de még inkább Chilében. És nincs, aki erről érzékenyebben, árnyaltabban és pontosabban tudna mesélni, mint Isabel Allende.

Az ötvennégy éves Renée egy párizsi magánpalota házmestere. Kövér, tyúkszem van a lábán, hitvány ételeket eszik és szappanoperákat néz. Csakhogy Renée-nek van egy titka: hihetetlenül művelt. Szereti a filozófiát, a zenét és a japán művészetet. Álarca mögül mélyen lenézi a luxuslakások gazdag lakóinak üres életét.
A tizenkét éves lány, Paloma az ötödik emeletről, látszólagos engedelmességgel igyekszik belesimulni a tizenévesek popkultúrájába, de ő is kimagasló intelligenciát takargat. És mivel lesújtó véleménnyel van a világról, azt tervezi, hogy a tizenharmadik születésnapján felgyújtja a lakásukat, majd öngyilkos lesz.
Րk ketten a regény főszereplői és egyúttal a narrátorai. Meg a házba költöző, dúsgazdag japán férfi, aki puszta létével, no meg azzal, hogy átlát a szitán, izgalmas mozgásba hozza az eseményeket.

A francia Muriel Barbery e különleges regénye egy csapásra világhírű lett. Letehetetlenül izgalmas, tele bölcsességgel, humorral, életszeretettel és eleganciával. Megjelenése óta több mint egymillió példányban kelt el csak Franciaországban, ahol filmet is forgattak belőle. Azóta számtalan nyelvre lefordították. A Geopen egyik legsikeresebb kiadványa ezúttal új köntösben jelenik meg a szépirodalmi sorozatban.

Különleges szerelmi történettel és két nő finoman megrajzolt portréjával lepi meg olvasóit a chilei Isabel Allende, amint kitárja a kaliforniai Lark House kapuját. A madárfüttytől hangos kör­nyezetben álló Pacsirta-ház nem véletlenül kapta a nevét. Itt talál állást a fiatal Irina, akit Moldáviából vetett a sors a tengerentúlra.


A nyolcvanon túl járó Alma Lengyelországból került Amerikába évtizedekkel ezelőtt, és az élete végéhez közeledve maga döntött úgy, hogy jómódú, szerető fia családját elhagyva az idősek otthoná­ban tölti az időt, ami számára megadatik. Másképp telnek napjai, mint a többieké. Valakitől rendszeresen kap levelet, kísérőül hozzá három szál gardéniát, gyakran kocsiba ül, elutazik néhány napra, mintha titkos találkára menne. Eltűnései rejtélyesek az őt gyakran meglátogató fiú unokája és Irina számára, ám ahogy telik az idő, és ahogy Alma egyre jobban megszereti a lányt, lassan beavatja őket nem mindennapi múltjába. A két fiatal így szerez tudomást a japán szeretőről, egy csaknem hét évtizedig tartó, mindent kibíró szerelemről, mialatt köztük is formálódik valami, ami túlmutat a barátságon.


Isabel Allende a tőle megszokott derűvel és bölcs iróniával elmélkedik sorsról, életről, mulasztásokról, és arról, hogy legalább próbáljuk meg pótolni, ami még pótolható.

A Köddé vált elefánt című kötet Murakami Haruki korai novelláinak legjavából válogat. Rafinált olvasmányok ezek, látszólag egyszerűek, mégis súlyosak. Különös, felkavaró és elgondolkodtató élmény valamennyi. Többségünk mégis azért szereti Murakamit, mert a szerző a megismerhetetlent járja körül, az olvasó pedig szeret belemerülni a misztikus, talányos, sokszor átláthatatlan meseszövésbe.
A kötet tizenkét év novellatermését fűzi egy csokorba. A rövid elbeszélések már előrevetítik azoknak a kultikussá vált nagyregényeknek a sokkal összetettebb és bonyolultabb világát, amelyek meghozták a nagy áttörést, és Murakamit a világ egyik legismertebb, legolvasottabb szerzőjévé emelték

A 26 éves, már New Yorkban élő Jean Louise Finch Scout meglátogatja az alabamai Maycomban idős apját, Atticust. Még mindig nem enyhültek az amerikai Délt formáló polgárjogi és politikai feszültségek, és a fiatal nő találkozásába szülőföldjével keserűség vegyül, amikor kellemetlen igazságok derülnek ki összetartó családjáról, szeretett városáról és a szívéhez legközelebb álló emberekről. Elárasztják gyerekkorának emlékei, kételyek ébrednek benne, vajon valódi értékek-e azok, amikben eddig hitt. A Ne bántsátok a feketerigót! és a Menj, és állíts őrt! érzékenyen megírt történet egy kamaszlányról, majd egy fiatal nőről, egy fájdalmakkal teli, de elkerülhetetlen átalakuláson áteső világról.

Az 1950-es években született és évtizedekig a fiókban őrzött Menj, és állíts őrt! közelibb képet ad Harper Lee emberi és írói erényeiről. Az eddig egykönyvesnek hitt író most végre közreadta a múlt illúzióival való leszámolás, a bölcsesség, az emberség és az érzelmek humorral, szeretettel, könnyed pontossággal megírt regényét. Megrendítő egyszerűséggel és őszinteséggel idéz fel egy több mint fél évszázaddal ezelőtti kort, amelynek nagyon is van üzenete a mához. Nem csak megerősíti a később alkotott és azonnal világhírt hozó Ne bántsátok a feketerigót! című regény elévülhetetlen értékeit, hanem kiegészíti, hozzátesz, mélyebb kontextusba helyezi az immár klasszikus művet.

Harper Lee 1926-ban született az alabamai Monroeville-ben. Az 1960-ban megjelent Ne bántsátok a feketerigót! című regénye azonnal világhírűvé vált, egy évvel később széppróza kategóriában Pulitzer-díjjal jutalmazták érte. A történet alapján 1962-ben filmet forgattak Gregory Peck emlékezetes alakításával. A szerző számos kitüntetést, díszdoktori címet kapott, de mindig visszautasította az ezzel járó nyilvános szerepléseket.

Soha nem gondoltam, hogy ekkora sikere lesz a történetnek, olyasmi ez, mintha fejbe vágtak volna. [...] Egy kis elismerésre vágytam csupán, de amint látják, sokat kaptam belőle, és ez ugyanannyira ijesztő, mintha sosem foglalkoztak volna a könyvemmel nyilatkozta egy 1964-ben készült interjúban.

Murakami Haruki 1982-ben az írói mesterséget választva eladta a dzsesszbárját, és hogy megőrizze kondícióját, futni kezdett. Egy évvel később már végigfutotta az Athén-Marathon távot, és ma, számtalan triatlonnal, versennyel, tucatnyi regénnyel a háta mögött, érzi, hogy a sport legalább olyan hatással van írói munkásságára, mint az erőnlétére. A feljegyzésekből, beszámolókból, elmélkedésekből és visszaemlékezésekből álló naplóból megtudhatjuk, hogyan készült négy hónapon át a világhírű japán író a 2005-ös New York City maratonra, hogyan került a tokiói Jingu Gaien parkból a bostoni Charles River partjára, ahol nem tudta felvenni a versenyt a fiatal lányokkal. A rendszeres sport ürügyén nincs hiány témában: felidézi, hogyan lett író, számba veszi legnagyobb sikereit és csalódásait, lemezgyűjtő szenvedélyét, örömeit, hogy ötvenen túl is javítható a fizikai teljesítmény, majd a szembesülést, hogy az emberi erő bizony fogy. Az egyszerre szellemes, humoros, komoly és bölcs memoár igazi meglepetéseket tartogat nem csak a szerző regényeiért rajongó olvasóknak, de még a hosszútávfutás profi bajnokainak is.

A regény főhőse - "K" - beleszeret egykori diáktársnőjébe, akihez régi barátság fűzi, de a lány nem vonzódik hozzá, hidegen hagyja a szexualitás. Igazi vágy csak egy nála tizenöt évvel idősebb üzletasszony iránt lobban fel benne, amit a nő még csak nem is sejt. A különös szerelmi történetben úgy keringenek el egymás mellett a szereplők, mint távoli égitestek. A Szputnyik, szívecském! keserédes történet a szerelem hatalmáról és fájdalmáról, a beteljesületlen emberi vágyakról és a kilátástalan egyedüllétről. Stílusa utánozhatatlanul "murakamis", néhol végtelenül könnyed, másutt sejtelmes vagy krimisen izgalmas, mint ahogy a szerző többi, valóság és álomszerűség összefonódásából született regénye.

A háború utáni japán kisvárosban felnövő Hadzsime úgy érezte, csak neki nincs testvére. Egyetlen barátja Simamoto lett, aki szintén egyedüli gyerek volt. Hosszú délutánokat töltöttek együtt a lány apjának lemezeit hallgatva. Miután a fiú szülei elköltöztek, a két kiskamasz elszakadt egymástól. Huszonöt év telt el. Hosszabb sodródás után Hadzsime megtalálta a boldogságot felesége és két lánya mellett, és két jól menő dzsesszbárt igazgat. Aztán egyszer csak felbukkan Simamoto. Gyönyörű, ellenállhatatlan, titokzatos. Ártatlan gyermekkori szerelmük olthatatlan, pusztító vágyként éled újjá. Hadzsime visszazuhan a múltba, és kockára teszi egész jelenét.

"Landry örömmel járta a vidéket. Amire most vágyott, ami olyannyira megigézte, régen félelmet keltett benne: valahányszor megállt Prentiss-szel az erdő szélén a lenyugvó nap fényében, a fák sötétje lesben várakozó szörnynek tűnt, amely már rég kiszemelte magának, és most a jussát követeli. Prentiss vak volt erre a rettegésre, Landry pedig nem mondhatta el neki, hogy két világ van. És ez az új világ akár fel is falhatja őket, ahogy az anyjukat, Kicsi Jamest és Esthert, és aztán?
Ám kiderült, hogy nem minden lépés veszélyes. Az ismeretlen csak újabb tisztásokhoz és még több napfényhez vezetett, s végül megértette, hogy kevesebb a félnivaló, mint képzelte, és ez alighanem olyan igazság volt, amiben már régóta hinni akart - hogy minden veszedelemben ott rejlik a nyugalom csírája, és minden rosszban van valami jó. Mi mással lehetne magyarázni a világ kegyetlenségét, amikor némi öröm is akad: vasárnap délután figyelni, ahogy az anyjuk Kicsi James hegedűcincogtatását hallgatja, a friss, ropogós ágynemű, vagy a víz édes íze az ültetvényen végigdolgozott hosszú nap után."

Csodálatos regény a szövetségről, amely örökre megváltoztatja két felszabadított rabszolga és egy georgiai farmer életét
Barack Obama egyik kedvenc könyve 2021-ben
Man Booker Díj-jelölés, 2021
Dylan Thomas-díj jelölés, 2021

Az amerikai polgárháború alkonyán uniós katonák vonulnak át Délen, Georgia államon, hogy az ültetvények rabszolgáinak tudtára adják: immár szabadok. Ám ez a szabadság a fehérek uralta társadalom romjai között születik meg, amely forrong a haragtól, és elszántan védi felsőbbrendűségét.
Két frissen felszabadult rabszolga, Prentiss és Landry egy helyi földműves, George Walker tanyáján keres menedéket. Északra készülnek, hogy felkutassák anyjukat, de nincs pénzük, és még sosem jártak az ültetvény határain túl. A jóravaló George és felesége, Isabelle megszánja őket, és munkát ad nekik. De a köztük létrejövő szövetséget és a kölcsönös bizalmat a helyi közösség képtelen megemészteni: baljós árnyak vetülnek minden erőfeszítésükre, miközben ők egy jobb, békésebb világ megteremtésén fáradoznak...
A víz édes íze őszintén és mély együttérzéssel mutatja be a polgárháború utáni Georgiát, és azt, hogy még a rasszizmus és az erőszak sem irthatja ki az emberséget. A remény az a hajtóerő, amely feledhetetlenné teszi Nathan Harris regényét - nem véletlenül választotta az Oprah Daily, a The Washington Post, a Time és a Boston Globe is 2021 legjobb regényévé.
"Harris karakterei sokrétűek, magával ragadóak és rendkívül jól kidolgozottak... Ahogy a történet újabb és újabb rétegei bontakoznak ki, Harris hihetetlen éleslátással tárja fel az egyéni indítékokat és szereplőinek sebezhetőséget, így leplezve le, kik is ők valójában, és mivé váltak... A bizonytalanság viharos időszakában Nathan Harris az emberiség túlélésre, együttérzésre és jóakaratra való képességére koncentrál, amely még a legsötétebb órában is megmutatkozik" - New York Journal of Books

Cso Csunszu igazán szerencsés észak-koreai gyereknek mondhatja magát. Tudja, hogy a Nagy Vezető és utódja, a Kedves Vezető óvja álmát és országukat, és szülei leleményességének hála nem is éhezik, szemben több százezernyi sorstársával. Ám amikor szállodai szakácsként dolgozó édesapja egy furcsa, idegen nyelvű könyvet hoz haza munkahelyéről, élete mindörökre megváltozik. Mint kiderül, a gyanúsan reakciós propagandának tűnő kötet egy szerepjáték-szabálykönyv, amelyet egy a sajátos észak-koreai kommunizmust tanulmányozó külföldi vendég hagyott a szállodában. Csunszu tanítója segítségével tárja fel a rejtélyes könyv titkait, és ismeri meg a fantázia varázslattal átitatott világát, ahol nem származása határozza meg sorsát, ahol saját maga cselekedetei ura, és ahol győzedelmeskedhet az életét maga alá gyűrő hatalmak felett.
Csunszu önbizalmat, új perspektívát és szerelmet nyer a rejtélyes könyvnek köszönhetően, ám Észak-Koreában a képzelőerő is a párt tulajdona, és a fiúra sokkal nagyobb veszélyek leselkednek, mint a démonok és a halottakat idéző mágusok. Vajon kiszabadulhat Észak-Korea végeláthatatlan kazamatáiból? Marcel Theroux regénye felkavaró és magával ragadó felnövéstörténet a világ legtitokzatosabb országából. "Theroux prózája intelligenciával, együttérzéssel és csendes líraisággal teli" (The Guardian)