Irodalom

Japán a közeljövőben szinte élhetetlenné válik, és teljesen elszigetelődik a külvilágtól. A százéves Josiró egyike az "öreg aggastyánoknak", akik - ellentétben az "ifjú aggastyánokkal" - még emlékeznek, milyen volt a friss levegő illata, a kék tenger látványa, a gyümölcs íze, egy állat bundájának puhasága. Az országot is az idősek működtetik: dolgoznak és gondoskodnak az életre és munkára képtelen újabb nemzedékekről. Mint minden gyermek, Josiró dédunokája, Mumei is törékeny és gyenge, járni, öltözködni, de még enni is alig tud. Talán még a felnőttkort sem éri meg. Josirónak nap mint nap szüksége van minden bölcsességére, hogy életben tartsa unokáját. Mindez kétségbeesett aggodalommal tölti el, amelynek mélyén halványan mégis ott pislákol a jövőbe vetett remény.
Yoko Tawada - akit a New York Times "Kafka kitűnő tanítványá"-nak nevez - kíméletlen szatírája 2018-ban elnyerte az amerikai Nemzeti Könyvdíjat külföldi irodalom kategóriában. A kötetet a szerző utólag egészítette ki négy korábbi, ugyancsak disztópikus elbeszélésével, melyeket a 2011-ben bekövetkezett tóhokui földrengés és az azt követő szökőár hatására írt.

"A gyerekek havi egészségfelmérési eredményét rögzítő iratokról kézzel írt másolat készült, amit gyorsfutár kézbesített az Új Japán Egészségügyi Kutatóközpontnak. Amióta felkapott lett A tengeri szél üzenete című manga, melynek főhőse egy vadkecske gyorsaságú hírvivő volt, fejében a város teljes térképével, egyre több gyerek álmodozott arról, hogy egyszer gyorsfutár lesz. A mai gyerekek erőnlétét figyelembe véve azonban erre nem sok esély volt. Az tűnt valószínűbbnek, hogy a közeljövőben a fiatalok mind irodában dolgoznak majd, a fizikai munkát pedig továbbra is az idősek végzik."

A Koppenhága-trilógia megjelenésével a dán irodalom egy klasszikusát ismerheti meg a magyar olvasó, a köteteket 2021-ben a The New York Times az év legjobb könyvei közé sorolta.

"A gyerekkor hosszú és keskeny, mint egy koporsó, és egyedül nem lehet kijutni belőle."

Tove Ditlevsen írásai reneszánszukat élik. Koppenhága-trilógia című memoárjában, amely az 1960-as és 70-es évek fordulóján látott napvilágot, fájdalmas őszinteséggel tárja az olvasó elé legszemélyesebb élményeit, élete legintimebb történéseit. Mesél koppenhágai gyerekkoráról, fiatalságáról, íróvá válásáról, házasságairól és függőségéről. A trilógia első része, a Gyerekkor egy iróniával fűszerezett, érzékeny portré felnőtté válásról, barátságról és költői szárnypróbálgatásról.

"Sötét a gyerekkor, és nyüszít, mint egy pincébe zárt, elfelejtett kis állat. Látni, mint a leheletet a hidegben, olykor túl kicsi, olykor túl nagy. Soha nem illik pontosan az emberhez. Csak akkor lehet nyugodtan szemlélni, és úgy beszélni róla, mint egy túlélt betegségről, amikor már levetetted magadról, mint egy inget."


Tove Ditlevsen (1917-1976) a 20. századi dán irodalom legeredetibb női hangja. Koppenhága munkásnegyedében, Vesterbróban nőtt fel, első költeményeit 12 évesen írta. Hosszú alkotói pályafutása során több mint harminc verseskötetet, regényt, novellát, gyerekkönyvet és memoárt írt, amelyek középpontjában a szorongás, a traumák és a lelki vívódások állnak. Írásaiban elmosódnak a határok önéletrajz és fikció között, megelőzve ezzel az autofikció olyan kortárs klasszikusait, mint Rachel Cusk és Karl Ove Knausgard. Műveit mintegy harminc nyelvre lefordították.

Előkészületben
Ifjúkor (2023. ősz)
Házasság (2024. tavasz)

1944-ben, amikor a városban megkezdődik a gettósítás, egy kolozsvári orvosnő a dajkára bízza gyermekét. Erzsi és a férje kétségbeesetten ügyelnek rá, hogy sem a szomszédoknak, sem a rokonoknak ne tűnjön fel a pár hónapos csecsemő jelenléte, míg reménykedve várják a háború végét. Tompa Andrea regénye ennek a gyermeknek a sorsát követi végig, ahogy a főhős mindenféle kerülőutakon kerül kapcsolatba a saját történetével.

"Aki ismeri önmagát, a saját sorsát, az megmenti a világot."

"Legtöbbször azt mondom, hogy nem hiszek semmiben, de van valami abban, ahogy az éjszaka mindent átszínez, ami arra késztet, hogy mégis hinni akarjak. Nem a túlvilágban, a mennyországban, vagy bármi ilyen szarságban. Az csak jobb érzéssel tölti el az embert a halállal kapcsolatban, de én eleve nem félek a haláltól. Csak szerintem a csillagok talán felsorakoznak, és mutatják az utat egy másik világba."


Amerika, mint tudjuk, a korlátlan lehetőségek országa. De mi van azokkal, akiknek nincsenek lehetőségeik, akiknek nincs választásuk? Mi történik a kiszolgáltatottakkal, a védtelenekkel?
Az Éjjeli árnyak a hatalom és korrupció hátborzongató története, amelyet valós események ihlettek: 2015-ben az oaklandi rendőrség több tagja is kihasznált és sakkban tartott egy tinédzser korú prostituáltat, majd megpróbálták eltussolni az ügyet. Leila Mottley ezen bűncselekmény nyomán írta meg első regényét, az Éjjeli árnyakat, mégpedig a kizsákmányolt, az eseményekkel örvényszerűen sodródó fiatal lány szemszögéből.
Miután apja meghal, anyját pedig egy rehabilitációs intézetbe zárják, a mindössze tizenhét éves Kiara szexmunkásként kénytelen dolgozni, hogy ki tudja fizetni a lakbérhátralékot, és gondoskodni tudjon a bátyjáról és az elhagyatott szomszéd kisfiúról. Egyre mocskosabb helyzetekbe keveredik, miközben kétségbeesetten próbál ember maradni az embertelenségben. Keserűen tapasztalja meg, hogy a környezete, a családja, a barátai, a rendőrség, majd a bíróság is mind-mind igényt tart az idejére, a testére, a pénzére és a megbocsátásra való képességére.
Leila Mottley ítélkezés nélkül, mély empátiával megírt regénye örök érvényű mese a kiszolgáltatottságról, az igazságtalanságról és a legsötétebb verem mélyén is pislákoló reménysugárról. Sodró lendületű, letehetetlen könyv, mely sokáig kísérti az olvasót.

"Mottley egy költő érzékenységével mesél a világ brutális kegyetlenségéről."
Dave Eggers

Átdolgozott, új kiadás

A mára kultuszkönyvvé vált Budapest Könyv huszonöt éve jelent meg először. Alighanem része volt az azóta egyre népszerűbb városi sétamozgalom kialakulásában. Olyan útikönyvnek álcázott városportré és -kalauz, amely Budapest régi és új arcait egyaránt igyekszik bemutatni.

Kíváncsi, különböző mértékben tájékozott olvasóit bevezeti az építészettörténetbe, a vizuális és kulináris tudományokba és sok más dologba.

Az átdolgozott kiadást a már megszokott háromdimenziós térképek mellett számos alaprajz, rengeteg archív Fortepan-kép és a szerző saját fotói illusztrálják. Újdonsága a jó néhány QR-kód, melyek átjárók az internet és a mozgóképek világába.

Kedves olvasók, sose felejtsék: Budapest nem csak a budapestieké!

"Török András könyvének legnagyobb erénye, hogy most, amikor sokaknak kényszer, másoknak sikk elhagyni az országot, az 500 oldal végére kiderül, hogy mégiscsak Budapest a világ közepe."
Gréczi Emőke, ArtPortal, 2012

Török András 1954-ben született, természetesen Budapesten. A budapesti bölcsészkaron folytatott tanulmányokat követően volt nyelvtanár, színházi tipográfus, a 2000 folyóirat egyik szerkesztője, kulturálisminiszter-helyettes, fotóház-igazgató, filantrópia-tanácsadó, a Budapest folyóirat szerzője és kiadója, a Fortepan önkéntes menedzsere. Első könyvei íróéletrajzok voltak. 1986-ban Bécsben határozta el, hogy útikönyvíró lesz. Olyan könyvet akart írni Budapestről (eredetileg külföldieknek), amelyből az igazi várost lehet megismerni, nem csak a kulisszákat. Zuglóban nőtt fel, aztán lakott a Józsefvárosban, Angyalföldön, sokáig az Újlipótvárosban, egy ideje Ólipótvárosban él. Ennek ellenére (újabban) Budát, Óbudát sem téveszti szem elől. "Egész Budapest a szűkebb pátriám, hasonlóan ahhoz, ahogy magyarként egész Európát tekintem hazámnak" - nyilatkozta egyszer.

Uralkodásra születtél, de egy zsarnokhoz mész feleségül. Tehetetlenül nézed, ahogy feláldozza a gyermekedet, hogy kiengesztelje az isteneket. Végigkíséred, amint hosszú háborút vív egy idegen városállam partján, és saját kegyetlen gondolataiddal vigasztalod magad. Mert nem ez volt az első gonosz tett ellened. Nem ezt az életet érdemelted. És nem ez lesz a veszted. Lassan tervet szősz. Mert te már rég megértettél valamit, amit a többiek ez idáig sem: ha nem kapsz hatalmat, akkor magadnak kell megszerezned. Klütaimnésztra újramesélt története elképesztő erővel láttatja az ókori görögök, a hatalom és a próféciák világát. Egy felejthetetlen királyné portréja, az emberiség, az anyaság, a testvériség, a gyász, a veszteség és a bosszú kiemelkedő jellemrajza.

Iglódi Csaba a Dreher család négy generációjának sorsáról mesél kétszáz évet átölelő családregényében. És még mennyi mindenről szól ez a road movie, ami egy olyan korból indul, amikortól még éppen száz évet kellett várni az első filmszínház megnyitására, de szinte a jelenünkig nyújtózik... "Ami rajtam múlik, az rajtam nem múlhat." - Dreher Anton hitvallása állhatna akár a családi címeren is, annyira végigkíséri utódait. A fő szálat ugyan négy férfi sorsa szövi és köti a jelenig. A tehetség, a kitartás és a szerencse mágikus háromszögének a felejtés ellen íródott regénye ez, tradícióról és innovációról. Meg persze asszonyokról, egy férfiak uralta régi világban, akik nevét ugyan kisebb betűvel jegyzik fel az évkönyvek, de hatásuk maghatározóbb, mint a vérzivataros évszázadok összes kataklizmája. A családregény mesél arról is, hogy miként építette fel - egymás után uralkodva, de az elődök gazdag hagyatékára támaszkodva - különleges világát az Alapítót követő Sörkirály, az örökébe lépő Innovátor, és az önhibáján kívül vesztessé lett Egyesítő. Iglódi Csaba gondosan gyűjtötte és gyúrta regényébe az olyan, eddig talán kevésbé ismert tényeket, mint hogy a család nevéhez fűződik a bécsi láger sör kifejlesztése, az első közép-európai gőzgép üzembe helyezése, ugyanitt az automobilizmus felvirágoztatása, az angol mintán alapuló versenylótenyésztés meghonosítása otthon, majd a martonvásári Brunszvik-kastély felújítása, és természetesen a kőbányai Dreher Sörgyár alapítása már itthon. Főszereplőink főzdéből gyárat fejlesztettek, és a termelés mellett az alapanyaggal szolgáló mezőgazdaságban és a fogyasztókat maguk mellé állító kereskedelemben is terjeszkedni tudtak. Négy mai országban is jelen voltak, hiszen Bécs mellett Triesztben, a csehországi Michelobban és a Pest melletti Steinbruchban, azaz Kőbányán is megvetették a lábukat. A tények azonban csak a kiindulópontként szolgálnak a Dreher-szimfóniában. Az üzletet átszövi az élet, az írói fantázia további színeket és ízeket csempész az amúgy is kalandos sorsokba. Iglódi Csaba értő tolmácsolásában megelevenedik a napóleoni háborúk utáni Bécs belvárosa, inasként követve egyik hősünket elutazunk Európa fontos központjaiba, és eljutunk Angliába is, ahol az ipari kémkedéstől sem riadunk vissza. Utunk során feltűnnek a kor hírességei: zeneszerzők, színésznők, különféle hercegek és grófok, valamint úri- és névtelen lányok a félvilágból. Eldönthetetlen, hogy melyik valós alak közülük, s ki csupán az alkotó képzelet szüleménye. Bár történelmi utazáson veszünk részt, a családi kötelékek örömei és keresztjei, a gyász, a szerelem és a hűség ma is, mindannyiunknak a zsigereiben ismert érzelmek, ezért is tudunk a szereplők igazi útitársai lenni olvasóként.

Minden csak játék? Vagy az érzés igaz?

"Ínycsiklandozóan jól oldja meg a kamu randikat. Nyers, karaktervezérelt olvasmány, belesajdul a szív. Imádtam." - Elena Armas, a Spanyol szerelmi átverés című New York Times Bestseller szerzője

Cosmopolitan - az év egyik legjobb könyve

Grey Brooks próbál életet lehelni a karrierjébe, most, hogy véget ért a hosszú ideje futó tini tévéshow, amiben ő volt a főszereplő. Nem egyszerű. De felbukkan egy szerep, ami megváltoztathatja az életét, ezért Grey végül csak beadja a derekát: a sajtósa azt akarja, keveredjen kamu szerelmi viszonyba egy hollywoodi szívtipróval, akinek ugyancsak pozitív sajtóra van szüksége, mert több okból is kiesett a pikszisből.

Ethan Atkinsnek rendbe kell szednie az imidzsét, és újra ki kell lépnie a reflektorfénybe. Affér egy gyönyörű színésznővel, amitől beindul a pletyka - nyilván ez a tökéletes megoldás, még akkor is, ha Ethan a háta közepére se kívánja az egészet.

Grey és Ethan csak a pletykalapok kedvéért adják elő, hogy párt alkotnak, vagy mégsem? Sikerül megnyílniuk, ha valami igazi történik velük? Vagy már túlzottan megszokták, hogy napi huszonnégy órában vetíteniük kell?

"Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani"
G. B. Shaw.

Hidd el nekem, tényleg van élet a negyven után! Elmúltam hatvan, szóval csak tudom. Persze nem mondom, hogy az elmúlt két évtized sétagalopp lett volna. És a következők is bőven tartogathatnak nehézségeket, mégis azt mondom, a B oldal igenis lehet napos.

Hőhullámok, váratlanul felszaladó kilók, pánikroham a próbafülkében, helló helyett csókolom, egyre több fiatalabb és egyre kevesebb idősebb kolléganő a munkahelyen. Ugye ismerős?

Sok a kérdőjel, és a legtöbb épp önmagaddal kapcsolatos. Ez a könyv azért született, mert azt hiszem, tudom, mit érzel, tudom, min mész keresztül. És bár varázsló én sem vagyok, mégis szerettem volna melléd állni, és elmesélni, hogy mik az én személyes tapasztalataim a változókorról és a fiatalság talán mégsem annyira fájó elmúlásáról.

Segítségemre volt több nagyszerű szakember, akik fontos gondolatokat, tanácsokat fogalmaznak meg többek között a párkapcsolat, a karrier,
az egészségmegőrzés, szépség és öltözködés témájában.

Velük együtt szeretném megmutatni: igenis tudsz teljes és tartalmas életet élni ötven-, hatvan-, hetven-évesen is, sőt. Támogatlak benne, hogy találd meg a szépséget a mindennapokban és magadban is.

Gondolkodjunk közösen az életstratégiádon, hogy el tudd fogadni, mi több, hasznodra tudd fordítani az évek múlását. Mindehhez legyen a mottónk, amely sok mindenen átsegít: Önismeret és derű! Tarts velem a
napos B oldalra!

Szeretettel várlak,

Jakupcsek Gabriella

A Harry Potter sorozat hatodik kötete 2006. február 10-én jelenik meg magyar nyelven az Animus Kiadó gondozásában. A szerző nem árulja el előre, hogy ki a címben szereplő félvér herceg, csak annyit közölt, hogy nem az immár hatodéves varázslótanonc, de nem is Lord Voldemort, a gonosz varázsló. A regény egyik szereplője meghal - egyelőre titok, hogy ki.

A romantikus komédia műfajának koronázatlan királynője harmadik regényében könyvrajongókról írt - könyvrajongóknak!

Egy nyár, két ellenlábas és egy cselekményfordulat, amit egyikük sem látott előre.

Nora Stephens élete a könyvek körül forog. Elolvasott mindent, ami elolvasható, ő maga viszont egyáltalán nem egy tipikus regényhős. Azaz nem hetyke, pimasz, merész csaj, nem laza, nyugis álomnő, és a legkevésbé sem cukorfalat. Hanem kőkemény irodalmi ügynök, aki legfeljebb az ügyfelei szemében hősnő.
És akinek a vadvirágos réten piknikezés, a jóképű vidéki doki, a deltás pultos vagy más hasonló figurák helyett Charlie Lastrát, a mogorva New York-i könyvszerkesztőt dobta a gép. Igazi cuki találkozás lehetne ez hős és hősnő között, ha nem futottak volna már össze többször New Yorkban, és a megismerkedésük nem lett volna híján mindennemű cukiságnak.
Nora jól tudja, hogy korántsem ideális regényhősnő, és Charlie is tisztában van vele, hogy nem ő a nagybetűs álomférfi. De miután újra és újra egymásba botlanak - a véletlenek olyan összjátéka folytán, amely cselekményszálat minden valamirevaló szerkesztő kukázna -, felfedeznek valamit, ami alapjaiban rengeti meg az önmagukról írt, gondosan megkomponált sztorijukat.

"A tökéletes nyári romkom." - Parade

"Az egyik kedvenc szerzőm." - Colleen Hoover, New York Times-bestsellerszerző

"Emily Henry könyvei igazi ajándékok az olvasóknak: tökéletes bennük a szenvedély és a kedves évődés aránya. A szövegük könnyed, a karaktereik bűbájosak. Az egyetlen rossz bennük, hogy véget érnek." - V.E. Schwab, az Addie LaRue láthatatlan élete New York Times-bestseller szerzője

"Furcsa, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban."
Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenkettedmagával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. "Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén." A történet ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokk-terápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve - ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. A regény önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében Sylvia Plath öngyilkos lett.

"A legjobb regény, amit Auster valaha írt." - New York Times

1967, New York City. Adam Walker húszéves, költő szeretne lenni, és a Columbia Egyetemre jár. Találkozik egy titokzatos franciával, Rudolf Bornnal, és Born csábos, hallgatag barátnőjével. Walker csakhamar egy perverz háromszögben találja magát. Amikor váratlanul történik valami erőszakos, Walker élete megváltozik.

A Láthatatlan az amerikai irodalom élő klasszikusának tizenötödik regénye, amely négy összekapcsolódó egységből áll. 1967 és 2007 között mozgunk az időben, a szerzőség, önazonosság és emlékezet árnyékos határvidékére vezető történet három elbeszélő szavaiból bontakozik ki. Egy távoli sziget a Karib-tengeren, Párizs, Brooklyn - a Láthatatlan tereit fiatalság, düh és túlfűtött szexualitás tölti be. Az olvasó sokadjára meggyőződhet róla, hogy Paul Auster korunk egyik leglátványosabb képzelőerővel megáldott tehetsége.

"Amint kiolvastad, egyből újra akarod kezdeni. A legjobb regény, amit Auster valaha írt." - New York Times

"Auster még nem írt ennél jobbat." - Seattle Times

"Megrázó... Elsőrangú stílus, pszichológiai mélység, lebilincselő történet, amely már-már példázattá válik: mesteri." - Sunday Times

"Van az a regény, amelyet olvasván az ember még levegőt is elfelejt venni. A Láthatatlan ilyen regény." - The Boston Globe

"Káprázatos. Bámulatos teljesítmény." - Houston Chronicle

"Dolly Alderton toppon van: naprakész, empatikus és leleményes." Red

"Dolly Alderton minden esetet úgy tud elénk tárni, hogy igazán felkeltse az érdeklődésünket." Marian Keyes

Dolly Alderton 2020 óta írja tanácsadó rovatát a Sunday Timesban. Egyes kérdésekkel - akár felvidulunk tőlük, akár elszontyolodunk - mindannyian tudunk azonosulni, néha viszont érkezik egy-egy bizarr felvetés. Szakítások, testkép, család, baráti kapcsolatok, randizás, válás, a közösségi média útvesztői, szex, magány, szerelem, és minden, ami összeköti ezeket a témákat.

A Kedves Dolly! ítélkezés nélkül válaszol meg minden kérdést. Dollynak van honnan merítenie: saját nehézségei kellő alapot teremtettek ahhoz, hogy józan megoldásokat javasoljon. Amit el tudunk mondani valakinek, az már jóval kevésbé nyomaszt bennünket - ez a könyv is látványos bizonyítéka annak, hogy e tétel igaz.