Irodalom

Hosszú nyári vakáció vár a tízéves a fiúra, aki élete első nagy kalandjára készül: Norvégiába repül a nagyszüleihez. A hetvenes években járunk, abban az időben, amikor "Izlandról legfeljebb stewardessek és politikusok utaztak külföldre". A "forró" délen, ahol - ellentétben Izlanddal - magas fák nőnek, és rövidnadrágos férfiak élnek, csupa új élmény és új tapasztalat várja, és egyúttal a gyerekkor végének és mulandóságának a megsejtése. A felismerést, hogy nem maradhatunk örökké gyerekek, és képzeletbeli barátaink, a kedvenc regényhőseink sem maradnak mindig velünk, a Beatles zenéje festi alá. A belátást a kamasz mostohanővérrel elmélyülő viszony, a szünidő alatt a szigorú nagymamával szemben a fiú szövetségesévé vált nagypapa halála pedig tapasztalattá mélyíti. A "felnőttek halott gyerekek", állapítja meg Jón Kalman Stefánsson 2001-es regényének főhőse, mi olvasók pedig vele együtt eredhetünk az idő mulandóságát firtató, a fájdalmat melegszívű humorral oldó kérdések nyomába.

Narine Abgarjan korábbi kötetéből, az Égből hullott három almából megismert falu földi másában, az azerbajdzsáni határ menti örmény faluban, Berdben élők közül szinte mindenki elveszítette valamelyik családtagját a háborúban. De még azokat a kivételesen szerencséseket is súlyos megpróbáltatások érték, akiket nem sújtott ekkora csapás. Mennyi fájdalmat képes elviselni az ember? Mennyi szenvedést bír ki összeroppanás nélkül? Lehetséges-e egyáltalán tovább élni a szörnyű tragédiák után, el lehet-e viselni a szeretteink elvesztését, lehet-e kezdeni valamit a testet-lelket nyomorító traumákkal? A kötet novellafüzérében a túlélők törékeny és tünékeny világát veszélyeztető tragédiákat a finom leírásokkal megjelenített hétköznapi kis örömök ellensúlyozzák, a továbbélés mindennapi feladata pedig nem kérdéses, mert „az élet igazságosabb a halálnál”, és „ebben feltétlenül hinni kell, hogy lehessen – élni tovább”.

A nyári nappalokat követő végtelen téli éjszakákon különös dolgok történnek egy átlagosnak mondható nyugat-izlandi falucskában: a Kötöttárugyár igazgatója, miután egy éjszaka latinul álmodik, az örökkévalóságra szegezi tekintetét, és lemond a földi boldogságról, egy politikust elnyel a sötétség, a helyi gazdabolt raktárában pedig, amely egy régi bűntett helyszínén épült, mintha kísértet járna. Az egymáshoz lazán kapcsolódó történetek füzérében a szürke hétköznapok izgalmai az emberi esendőség iránti költői érzékenységgel, fülledt erotikával, könyörtelen humorral és szívszorító tragikummal tárulnak fel az olvasó előtt, miközben a vágy sötét sikátoraiban tévelygő helyiek olyan örök kérdésekkel szembesülnek, mint az emberiség sorsa vagy az élet értelme.

Nicolas Mathieu (1978) számára második regénye, a Gyermekeik is utánuk hozta meg a megérdemelt világhírt. Írásai a francia realizmus hagyományán nevelkedtek, de a noir műfaja és az amerikai dél irodalma iránti vonzódását is tükrözik. Két sötét tónusú elbeszélésének hőseit látszólag nem sok köti össze egymással azon kívül, hogy mindketten revolvert hordanak maguknál. Rose vonzó, mégis magára maradt, a férfiakból kiábrándult nő, aki estéit kedvenc presszójában tölti a barátnőjével iszogatva és legfeljebb futó kalandokat keresve. Wagner, a terrorelhárítás egykor magas rangú, ám félreállított vizsgálóbírója emlékein merengve unatkozza végig egyhangú nyugdíjas napjait. Egy napon mindkettejük élete váratlan fordulatot vesz. Rose-t egy drámai baleset hozza össze a szintén magányos Luckel, aki talán a szerelem utolsó esélyét jelenti a számára, Wagnert pedig egy karácsony estén két robogós suhanc rabolja ki, ami furcsa módon visszahozza az életkedvét, és arra indítja, hogy összeismerkedjen az egyik kamasz elkövetővel, a vagány külső mögött gyámoltalan és kiutat kereső Johannal. Ám a levegőtlen világból, amelyben a Goncourt-díjas szerző történetei játszódnak, nem nyílik valódi kiút.

Az életben maradásért, a boldogságért és a szerelemért küzdenek egy grúz család tagjai a polgárháború, forradalom, világháborúk és önkényuralmi terror alakította orosz-grúz és szovjet 20. századi történelem viharaiban, hol egymásba kapaszkodva, hol messze elszakítva és eltaszítva egymástól. A rendkívüli tragédiák és a rettegés évszázadában - Tbilisziben, Szentpétervárott, Moszkvában, Londonban, Berlinben és Bécsben - a csokoládégyáros ükapa titkos receptje alapján sorsfordító forró csokoládék készülnek, annak reményében, hogy megváltoztassák mind a történelem, mind az egyéni sorsok menetét... beteljesítve az álmokat.
A nyolcadik élet (Brilkának) lenyűgöző, líraian megírt, eposznak is beillő, felkavaró és megindító családregény sűrű szövésű, történelmi léptékű, nagyszabású mű, tele félelmetes, ugyanakkor lélekmelengető történetekkel - igazi nagyepikai alkotás, évezredfordulós Háború és béke.

Túlnőtt-e ​Elvis önmagán, meg tudja-e állítani a költészet a halált, ildomos-e egy idegen férfi után loholni a fagyos hegyoldalban, hűtlenség-e, ha az ember egyszerre két nőt szeret, hatalmasabb-e az éjszaka, mint a világ összes napja, lehet-e egy nagyapának szerelmi bánata és ha igen, érdekelne-e egyáltalán valakit? Meg lehet-e békélni a múlttal?
A halaknak nincs lábuk folytatása a következő nap története. A behavazott Keflavikban teljes a szélcsend. Ari, a középkorú, elvált, hosszú évek távolléte után Dániából Izlandra hazatért könyvkiadó, bár nincs hozzá valami sok kedve, elindul, hogy meglátogassa haldokló apját. Margrét a múltban tekintetét a csillagokba fúrja, Oddur pedig kihajózott délre, legnagyobb fiával a fedélzeten. A hatvanas években egy fiatal pár felzaklatja a szomszédokat, aztán önmagát. Az izlandi nyár egyik legcsodálatosabb napján egy kisfiú elbújik a függöny mögé. Egy hal, egy ököl, egy tenyér csattan a járomcsonton, a jóképű Carl Sagan pedig a világűrről beszél.
A mindenséghez mérhető költői lezárása a Jón Kalman Stefánsson egy évszázadon átívelő, egy kelet-izlandi halászfalutól egészen napjainkig tartó családregény-ciklusának.

De mesélj magadról. Megnősültél, emlékszem, valamikor régen. Paley Sinsan hallotta városi barátaitól és mást azután nem is hallottunk rólad. Most már fiaid is bizonyára majdnem felnőttek. Felnőhettek volna, ha lennének.
Eszébe jutott Holdszirom és a rég elfelejtett fájdalom.
- Az asszony már meghalt - mondta kissé nyersen. - És azóta... - Elhallgatott. Azóta annyi minden történt, nem sok értelme volna, hogy mind elmondja. Nem azért jött, hogy magáról beszéljen. - Azóta újra megnősültem, és most Hongkongban lakunk. Feleségemnek két kislánya van.
- Ó - Mau-li hangja akarata ellenére is részvétteljes volt. - Mi, keresztények úgy hisszük, hogy lányokra éppolyan szükség van, mint fiúkra - állította határozottan.
- Gyöngynek és Jádének hívják őket. - Felix nem beszélt többet róluk, mert nem illik leánygyermekekkel dicsekedni, még ha öt- és hatéves korukban már négyszáz betűt tudnak is. Egy pillanatra maga előtt látta a két kerek fekete fejet, a két ártatlan arcocskát. Behozták őket elbúcsúzni, elutazása előtt való nap.
- Nem szükséges, hogy ajándékot hozz Kantonból - mondta Gyöngy.
- De ha mégis szeretnénk valamit - mondta Jáde -, akkor olyan külföldi sakkfigurákat, mint amilyenek neked vannak, igazi kis embereket, igazi lovakon.
- De hiszen lányok nem sakkoznak.
A két kislány egymásra nézett, majd elfordultak, igen szigorú és komoly arccal.
- Ezek az alázatos nők szívesen megpróbálnák, ha lenne sakkfigurájuk.

2019. Kate az éj leple alatt menekül el Londonból családja düledező vidéki házikójába. A borostyánnal beszőtt ház és a körülötte burjánzó kert mintha teljesen más világba tartozna, mint ahonnan idemenekült erőszakos partnere elől. A lány azonban arra is rájön, hogy a rég meghalt nagy-nagynénje, Violet által ráhagyott hely titkokat rejteget, amelyek egészen a 17. századi boszorkányperekig nyúlnak vissza.
1942. A társadalmi konvenciók és elnyomó apja által gúzsba kötött Violet a világ megismerésére vágyik, ám ehelyett családja düledező kúriájában kell töltenie napjait. A magányos lány megpróbálja megfejteni fiatalon elhunyt anyja titkait, aki halála előtt állítólag megtébolyodott, és nem hagyott rá mást, mint egy V betűt mintázó medált, a hálószobájának padlójába vésett Vészlény feliratot és megválaszolatlan kérdések seregét.
1619. Althára anyja hagyta rá a növények titkát, ami nemzedékek hosszú sora óta öröklődik a Vészlény családban. A falusiak gyakran fordulnak hozzá segítségért, ám a különleges nőket mindig gyanakvás övezi, és miután egy helyi földművest saját nyája tapos halálra, Althát gyilkosság és boszorkányság vádjával állítják az ítélőszék elé.

Emilia Hart három, évszázadok által elválasztott nőről szóló debütáló regénye varázslatos, felkavaró olvasmány a megtörhetetlen női akaraterőről és a természet gyógyító erejéről.

"Noha Joyce megszállottja a reklám-közhelyekből, handlékból és szirupos érzelgésből összeragadt Dublin városának, érdeklődése mégis egyetemes: az egész világ, az egész és örök ember érdekli, nem egyetlen osztály vagy egyetlen korszak. Teljesen különbözik a századforduló naturalizmusától abban is, hogy műve tele van forma-játékkal: minden fejezet más és más kompozíciós ötlettel dolgozik: van dráma és van egy szuszra leírt belső monológ, van viktoriánus-érzelmes stílus-paródia, és van egy óriás katekizmus - műve realitás-tartalma így sokkal, de sokkal inkább érvényesül, mintha egyenletes regényformába öntötte volna.
(Szentkuthy Miklós, 1947)"

"Az Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma.
(Hamvas Béla, 1930)"

Jelen kiadás Joyce megkerülhetetlen klasszikusának először 2012-ben megjelent új fordítását tartalmazza: Szentkuthy Miklós fordítását a Magyar James Joyce Műhely tagjai, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, és Szolláth Dávid dolgozták át.

Lélegzetelállító nyomozós thriller - hihetetlen fordulattal
Mikor a helyi katedrálisban egy nő holttestét találják, majd néhány órával később egy férfiét, amint a saját udvarának fájáról lóg, Lottie Parker nyomozót hívják az ügyhöz. Mindkét áldozat combján elmosódott, de határozottan hasonló tetoválást találnak. Nyilvánvaló, hogy a két áldozat közt van kapcsolat. De mi?
A nyomok a Szent Angélába, egy régi gyermekotthonba vezetnek, mely intézethez Lottie múltja is kapcsolódik. Az eset hirtelen személyessé válik...
Úgy tűnik, hogy a gyilkosságok egy több évtizedes, megfejtetlen bűntényhez kapcsolódnak. Két kamaszfiú is eltűnik. Lottie-nak meg kell találnia a gyilkost, mielőtt az újra lecsaphatna, de hogy tehetné, ha ezzel a saját gyermekeit is veszélybe sodorja?
A gyilkosnak meglehetősen torz véleménye van az igazságszolgáltatásról...
Rachel Abbott, Karin Slaughter és Robert Dugoni rajongói különösen izgalmasnak találják majd ezt a borzongtató, hosszú éjjeleket ígérő thrillert.

Európai Unió Irodalmi Különdíj, 2022

Élvezetes, szórakoztató, pimasz és remekül megírt kisregény. Jacobo nagy csodálója Faulknernek és útvesztőinek. Ebben a szerelmi történetben archív levelek segítségével, humorral és szárnyaló fantáziával eleveníti fel a Vad pálmák szerzőjének szerelmi viszonyát. Az austini történet írása közben Bergareche éppolyan jól szórakozhatott, mint mi, olvasók.
Mario Vargas Llosa Nobel-díjas író

Luis, az újságíró, aki unja már a munkáját is, a házasságát is, a texasi Austinba készül egy konferenciára. Az utazás csupán ürügy, igazából Camilával szeretne találkozni, ő az egyetlen, aki az utóbbi időben számít valamit az életében. Éppen indulás előtt azonban kap tőle egy üzenetet: "Hagyjuk ennyiben a dolgot, őrizzük meg az emlékét." A lesújtott és dologtalan Luis egy austini egyetemi archívumban keres menedéket, ahol véletlenül ráakad azokra a levelekre, amelyeket William Faulkner írt a szeretőjének, Meta Carpenternek. E levelezés segít Luisnak abban, hogy felidézze saját szerelmi viszonyának emlékét, hogy elgondolkodjon unalmas házasságán, de abban is, hogy eltűnődjön, miképp lehetne úgy élni az életet, hogy minden nap fontos legyen.
Jacobo Bergareche őszintén, sok humorral és remek elbeszélőkészséggel vonja be az olvasót páratlan és elragadó regényébe, amely feltárja mind az elsöprő szerelmi szenvedély, mind a kiüresedő hosszú távú kapcsolatok természetét. Elgondolkodtatja olvasóját, miért olyan nehéz néha éppen azokkal összhangba kerülni, akik a legjobban ismernek bennünket, és miért keresünk inkább menedéket egy ismeretlen karjában, aki nem támaszt elvárásokat velünk szemben.


Mikor megérkeztél, úgy éreztem, az életem egy hatalmas, konténerekkel teli teherhajó, egyik mérgező hulladékokkal, a másik lejárt szavatosságú ábrándokkal van megpakolva, a többi meg csordultig tele felelősséggel, aggodalommal, elnyomott vágyakkal. Egy elviselhetetlenül lomha hajó a túlságosan széles óceán közepén.
Luis levele Camilának

Tudom, a ránk váró napok nagy része nem áll majd másból, mint a házi feladatok átnézéséből, a reggeli gyümölcsjoghurtból, suliválasztásból, munkahelyekből, egy kis tévénézésből vagy olvasásból, amibe még éjfél előtt belealszunk; de az ajtót akkor is nyitva kell hagynunk, nem azért, hogy átéljünk egy jó napot, hanem hogy képesek legyünk együtt elképzelni, mi várhat ránk.
Luis levele Paulának



Jacobo Bergareche (1976) író, producer, sorozat-forgatókönyvíró. Megjelent egy verseskötete, egy színdarabja, egy gyerekkönyvsorozata és egy memoárja. Tökéletes napok című regénye annak a négy évig tartó kutatómunkának a gyümölcse, amelyet az austini Harry Ransom Centerben folytatott írók magánlevelezését tanulmányozva. A regény 2022-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Különdíját.

,,Mimi, mint egy tógát, magára terít egy fehér lepedőt, talán érzi, hogy nem illik meztelenül filozofálni."

,,- Kértek vişinatát? - áll fel Karola néni. - Különben -- mindegy, hogy kértek-e, töltök, aki iszik, iszik, aki nem, az nem. Paula, neked feltétlenül innod kell, rossz a kisugárzásod.
Kiteszi az apró kristálypoharakat egy kicsorbult fémtálcára, teletölti őket meggylikőrrel, elvesz egyet magának, és visszaül a fotelébe. Én is felállok, odanyújtok nagymamának egy poharat, majd elveszek még kettőt, anyunak és magamnak.
- Szóval, Violeta dragă - nyilvánvaló, hogy anyu bosszantására, direkt mondja románul a nevemet. - Szóval, ha azt mondod egy férfira, hogy nem tudod, szeret-e, akkor nem tudsz te semmit. Mert egy igazi nő százszázalékos pontossággal tudja, hogy a férfi szereti, vagy sem.
Rágyújt egy másik cigarettára. Ő is füstszűrő nélkülit szív, szertartásosan tette bele a szipkájába.
- És még valami: nincs olyan, hogy nagy szerelem, Violeta. - Arca elkomolyodik, tényleg azt akarja, hogy megjegyezzem, amit mond. - Szóval nem létezik az egyetlen, a megismételhetetlen. Férfiak vannak és korszakok vannak. Te pedig használd okosan, amit az élet kínál.
- Karola! - Anyu majdnem sikít a felháborodástól. Szerencsére már üres a pohara, mert azzal hadonászik.
Én sem hiszem el Karola néni kinyilatkoztatását."

,,- A haza az a hely, ahol nincsen honvágyad - vitatkozom vele. - És apu, nekem még mindig van."


Havas Juli regényének hősei Kelet-Európa huszadik századának sűrű és sötét világából indulnak megtalálni a boldogságot, és értelmet adni az életüknek. A regény pontos látleletet ad a múlt század végének Erdélyéről és Magyarországáról, a történelmi tudatalattiban kavargó indulatokról, amelybe hősei beleszületnek.
Ki lehet-e törni a kelet-európai lét szorításából, a nacionalizmusok, a diktatúrák embert nyomorító örökségéből, az árulások, a titkok és az elhallgatások körforgásából?
Elegendő-e az emberség és a szeretet, hogy megváltsa az egyént?
A regényben határozott válaszokat talál az olvasó.

Péterfy Gergely

Havas Juli Székelyudvarhelyen született 1962-ben. Civilben orvos, az irodalmi életben nem a saját nevét használja A Nincs Hold, ha nem nézed című regénye, amely a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díj tízes listájára is felkerült, a Kalligram kiadónál jelent meg 2022-ben.

A szeplős Allegra Bird maga mögött hagyja imádott apját, barátait és gyerekkora helyszínét, a mesés, írországi Valentia-szigetet. Dublinba tart, hogy felkutassa sosem látott anyját, a családi elbeszélésekből felelőtlennek és szívtelennek ismert Carmencita Casanovát. Minden a terv szerint halad egészen addig, amíg Allegra bele nem botlik egy idegenbe, akinek különös elmélete magával ragadja: mindenki arra az öt emberre hasonlít a leginkább, akikkel a legtöbb időt tölti. De mi van akkor, ha valakinek nincs öt állandó személy az életében? Kik csatlakoznak az út során Szeplőshöz, és kiktől kell elbúcsúznia? Képes lesz-e Carmencitával mindent elölről kezdeni? Mennyit ér meg a szeretet - és van-e esély a megbocsátásra? "Ez a gyönyörű regény rávilágít, hogy az élet megy tovább, még a veszteségeink után is." - Nicholas Sparks, a Szerelmünk lapjainak írója Cecelia Ahern (1981), a volt ír kormányfő lánya ünnepelt írónő szerte a világon. 2004-ben, alig huszonhárom éves korában jelent meg első regénye, az Utóirat: Szerelek!, amely nyomban világsiker lett. Több mint negyven országban adták ki, és Sunday Times-bestseller volt. A könyv alapján készült film nézők millióit vonzotta a mozikba.

Örök szerelem, évszázadokon át

"Egy történet, amelyben a múlt a jelennel kéz a kézben jár." - Palotás Petra

Ha Párizs, akkor szerelem. Ez evidens. De vajon akkor is, ha a nő magyar és a férfi francia?

Julien Morelle, párizsi irodalomprofesszor és dr. Varga Júlia, orvos egy francia kávézó teraszán pillantják meg egymást először - így indul a történetük, ami lehetne egy szokványos love story is, ám nem az... A férfi titkai évekkel, évszázadokkal ezelőtti eseményekig nyúlnak vissza, felvillannak az ír burgonyavész, az amerikai polgárháború és a varsói gettó jelenetei is. De vajon mi köze ehhez a XXI. századi irodalmárnak?

Julien cseppet sem szokványos és nyitott gondolkodást igénylő múltja nem riasztja-e el Júliát, a földhözragadt gyermekgyógyászt? Vajon van esélyük ebben az életben együtt a boldogságra? Vajon a szerelem minden esetben elegendő?

Papp Csilla legújabb regénye túlmutat a hétköznapi történéseken, elkalauzol bennünket egy olyan lelki utazásra, amely átlépi a megszokott életünk konvencióit. A regény más, mint azt korábban az írónőtől megszokhattuk, de a stílus, a komoly tartalom mellett felvillanó humor és a főhősöket érzelmi túlélőtúrára utaztató történetmenet most sem hiányozhat.