Az Aranylétrás Könyvek indulásakor azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a kiválasztott klasszikus szövegeket – legyenek azok népszerűek vagy kevésbé ismertek – méltó kiadásban vehessék kezükbe az olvasók. A sorozat legújabb darabja kapcsán ez a cél új megvilágításba kerül – az új kiadással több mint 100 év után talán a Színek és évek szerzőjét is sikerülne meggyőzni arról, hogy remekművet alkotott.
Ha manapság egy pszichológus kezébe kerülnének az alábbi sorok, máris érkezhetne a diagnózis: aki ezt írta, az nincs tisztában a saját értékeivel, meglehet, hogy túlzottan maximalista, talán imposztorszindrómával is küzd. „Ha egy teljes éves nyugodt évem van rá, dosztojevszkiji arányú dolgot lehetett volna csinálni abból az anyagból – így csupa léhaság, vaskos elírások” – így hivatkozik ugyanis a Színek és évek megszületésének körülményeire Kaffka Margit egy 1911-es, Hatvany Lajosnak címzett levelében. „Írom szakmányban azt a rossz regényt” – teszi hozzá, utalva arra is, hogy a szöveg először részletekben jelent meg a Vasárnapi Újság hasábjain 1911-ben, ez pedig vélhetően a kívántnál gyorsabb és zaklatottabb munkatempót követelt meg.
Pedig a regénynek már a saját a korában is kedvező volt a fogadtatása, igaz, a szerző személye – pontosabban a neme – némiképp háttérbe szorította a szöveg tartalmának, komplexitásának, mondanivalójának méltatását. Kaffka Margitot ugyanis többek között Móricz Zsigmond vagy Schöpflin Aladár is mintegy első „komolyan vehető” női szerzőként ünnepelte, Móricz szerint például a kötet „legfőbb érdekessége” egyenesen az, hogy „asszony írta”. Pedig Pórtelky Magda története túlmutat azon, hogy ki és mikor jegyezte le, a benne felmerülő jelenségek és problémák ugyanis éppolyan időszerűek ma, mint száz évvel ezelőtt.
A Színek és évek egy – ma már középkorúnak mondanánk, akkoriban idősnek számító – asszony visszaemlékezése és számvetése az életéről. Pórtelky Magda századfordulós sorsa érzékeny látlelet a korabeli társadalmi viszonyok alakulásáról és azokról a változásokról, amelyek abban az időszakban kezdtek jelentkezni a nők megítélése és életpályamodellje kapcsán. Magda még egy régebbi kor szülötte, akinek legfontosabb célja fiatal lányként, hogy jól menjen férjhez.
Miután ez megtörténik, hatalmába keríti a vágy, hogy egyre magasabbra jusson a társadalmi ranglétrán – nőként erre önállóan nem, csak a férje oldalán, az ő folyamatos ambicionálásával volt lehetősége. Vajon mi volt a viselkedése mozgatórugója? Vajon boldogabb lehetett volna-e, ha lejjebb ad az igényeiből, ha nem hajszolja a férjét újabb és újabb vállalásokba? Ezen is elmereng, sorra véve élete meghatározó eseményeit.
Amikor egyedül marad, még inkább kiütközik, hogy a századfordulón egy nő aligha tudott egyedül megállni a lábán. Ez Magdát is kellemetlen, olykor méltatlan helyzetekbe sodorja, így – bár utólag talán felismeri, hogyan és hol hibázott – ismét házasságot köt, amely merőben más, mint az előző. Ebből azonban már nincs kiút, ahogyan talán a nőknek rendelt sorsból sem, tűnődik Magda, aki abban bízik, hogy három leányának, „az újabb kor gyermekeinek” már más, szabadabb, több önrendelkezéssel teli sors jut majd.
A Színek és évek emlékezés, merengés, visszarévedés – meglepően modern elbeszélői technikával keverve a jelent és a múltat, bemutatva az emlékezés működését, az apró jeleneteket, amelyekre élesen emlékezünk, és a nagyobb eseményeket, amelyeket bárhogy is szeretnénk, alig tudunk felidézni. Az olvasó is együtt tűnődhet Magdával: vajon mekkora része van neki abban, hogy úgy alakult a sorsa, ahogy? Hol dönthetett, dönthetett volna-e másként?
„Részletek? Összefüggés? Az előzőt éljük, az utóbbit mi magunk alkotjuk” – írja Jón Kalman Stefánsson a Hiányod maga a sötétség című regényében. A Színek és évek a részletek és az összefüggések regénye, egyszerre tisztán sorsleírás és a sors magasabb szintű értelmezése – és ettől olyan zseniális. „Ahogy így újra meg újra végigélem, végigcsinálom gondolatban a rég elmúlt dolgokat, néha össze is fut a szemem előtt sok összefüggés” – mondja Pórtelky Magda, aki azonban nem mond ítéletet a saját élete felett – és önmaga felett sem. Ezt is megtanulhatnánk tőle.
A Színek és évek a NIOK áprilisi közös könyve, amely Nyáry Krisztián értelmező, irodalomtörténeti kontextus teremtő levelével kapható a Libertine Könyvesboltokban és a Libertine webshopján.
