Pont két éve jelent meg a Libertine Könyvkiadó különleges olvasónaplója, amely mankót jelenthet a 9–12 éves korosztálynak, egyben segítő kezet nyújthat a szülőknek is. A KÖNYVnyERŐ névre keresztelt kötet 22 fantasztikus művel foglalkozik, amelyek elolvasása után a gyerekek jó eséllyel akár könyvmolyokká is válhatnak. Országszerte jártam az iskolálat, hogy a kiadvány segítségével ismertessem meg a gyerekekkel a könyvek varázsát és az olvasás örömét. Tökéletes ajándék a közelgő nyári szünetre, így a születésnapos KÖNYVnyERŐ akciósan kapható!
A legtöbb könyvre igaz, de a most mindössze 2999 forintért beszerezhető KÖNYVnyERŐ-re különösen, hogy igazi csapatmunkára volt szükség a megszületéséhez, hiszen nem jöhetett volna létre anélkül a kilenc tanár nélkül, akik a Nincs időm olvasni kihívás tagjai közül kerültek ki, és akikkel egy éven át dolgoztunk azon, hogy ez a kötet – a saját mércénk szerint – tökéletes legyen. Mindannyian a 9–12 éves korosztályt tanítják, tanították, elkötelezetteségük megkérdőjelezhetetlen, és nem múló lelkesedéssel dolgoznak azon, hogy különféle módszereket és ötleteket kipróbálva megszerettessék az olvasást a gyerekekkel.
Közösen választottuk ki azt a 22 művet, amelyeket bemutatunk a KÖNYVnyERŐben. A lista természetesen szubjektív, és biztosan van olyan olvasmány, amely még helyet kaphatott volna benne, de ezúttal a megérzéseinkre hagyatkoztunk. Így kerültek be a gyűjteménybe olyan kortárs és díjnyertes gyerekkönyvek, mint Berg Judit Őrzőkje, Zágoni Balázs A gömb című ifjúsági regénye vagy olyan, mára már klasszikusnak számító művek, mint Eric Kästner A két Lottija vagy Eleanor H. Porter Az élet játéka című kötete.
A kiválasztott címek sokszínűsége mellett azt is fontosnak tartom, hogy a KÖNYVnyERŐ elsősorban nem kérdésekkel, fejezetről fejezetre vezet végig a olvasmányokon, hanem játékos feladatok, rejtvények, kézműves tevékenységek nyomán bomlanak ki a történetek, ezzel is támogatva – és a gyakorlatban is bemutatva – hitvallásunkat, miszerint olvasni olyan élmény, amellyel önmagunkat is építjük, hiszen okosabbak, bölcsebbek, tájékozottabbak és empatikusabbak lehetünk általa.
Egy ilyen műfajú kiadványnál, persze, nem maradt el az állandóan felmerülő kérdés: mi legyen a kötelező olvasmányokkal? És ha már a kulisszák mögé pillantunk, elárulom, hogy a kérdés elhangzását nem kis vita övezte a szerkesztőségben. Mivel szerettük volna, ha ez a különleges kötet túlmutat az iskolai foglalkoztató könyveken, erős volt a csábítás, hogy hagyjuk a csudába a kötelező irodalmakat, hiszen én magam azt gondolom, hogy már a „kötelező” szóval is elég nagy baj van. Meggyőződésem, hogy ezt a melléknevet minél messzebb kellene tartanunk a könyvektől, pláne ritkán kellene emlegetnünk az olvasás kapcsán. Ellenben azt is látjuk, hogy a rendszer még jó darabig biztosan nem változik, és mivel fontos feladatunknak érzem, hogy segítő kezet nyújtsunk a kiskamaszoknak – ha kell, a kötelező irodalmak játékos feldolgozásában is –, így a kompromisszumos megoldás mellett döntöttünk: két, gyerekeket érintő és népszerűsége okán is befogadhatóbb kötelező olvasmányt választottunk és dolgoztunk fel, A Pál utcai fiúkat és Az egri csillagokat.
És hogy miért KÖNYVnyERŐ lett a címe? Természetesen Libériusz és az ő szuperereje miatt. Libériusz egy 12 éves, piros tornacipős kamasz, aki a könyvekből nyeri a különleges képességeit, és az a küldetése, hogy megszerettesse a gyerekekkel az olvasást. A saját nyelvükön szól a kisebbekhez, barátként viszi végig a kamaszokat az olvasmányokon. De hogy valójában ki ő? Te meg én, és mindazok, akik már felnőttek, és szeretnek olvasni. Mi, akik már tudjuk a titkot, hogy mennyit és mit ad hozzá egy ember életéhez, ha szereti és rendszeresen forgatja a könyveket. És hogy miért tartom mindezt fontosnak? Mert mindannyian felelősséggel tartozunk a soron következő generációért. Hatalmas öngólt lövünk, ha engedjük, hogy a jövőbeni felnőttek elhiggyék, hogy az olvasás titka a TikTok-ra cserélhető.
Annak érdekében, hogy ezt a könyvet minél több kisiskolás megismerhesse, országjáró turnéra indultam. Nagy boldogsággal töltött el, hogy sok kisgyerek már megérkezésemkor ismerte Libériuszt, és lelkesen töltögette a KÖNYVnyERŐ feladatait. Jártam Egerben, Zalaegerszegen, Szegeden, Mórahalmon, Budapest több kerületében, Cegléden és Szombathelyen is. Abban bízom, és minden iskolai délelőttről ezzel a hittel távozom, hogy elültethetjük a gyerekekben azt a magot, ami egyszer, ha majd egy nehéz kötelező olvasmánnyal szembesülnek, kicsírázik, és a nehézségek ellenére is megmaradnak olvasóknak, nem fordulnak el a könyvektől.
