NIOK közös könyvek

"Ferrante fever - így nevezték a jelenséget, amely pár éve a Nápolyi regények megjelenésekor végigsöpört a világon. A híradások szinte mindegyike megemlítette a szerző személyét körüllengő homályt, ugyanis az Elena Ferrante írói álnév. A mai napig nem tudni, hogy kit takar, bár a tetralógia sikerének köszönhetően a találgatások megszaporodtak. Olyannyira, hogy 2016 október elején bejárta a nemzetközi és a hazai sajtót Claudio Gatti oknyomozó újságíró cikke, amelyben számos adattal alátámasztv...

"Álldogál, és az egyik piros kabátos lányról én jutok az eszébe. Vagy egy francia bulldogról, hogy odafutok, megsimogatom. Vagy egy illatról, utánafordul. Álldogál, és valamiről az eszébe jutok, de nem vagyok ott. Ha az eszébe jutok, sosem vagyok ott. Ha az eszembe jut, sosincs itt. Olyan meg nincs, hogy ne jusson az eszembe."

Harag Anita történetei ismerős helyzeteket mutatnak meg váratlan szempontokból. Valaki nyelvismeret nélkül próbál helytállni egy multicégnél, valaki a h...

1946 ​januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert pró...

2020 egyik legnagyobb szenzációja!
Több mint 1 millió eladott példány Angliában!
Steven Spielberg vette meg a filmjogokat!

Egy békés nyugdíjasotthonban négy valószínűtlen barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkosságokról beszélgessenek.

Amikor kegyetlen gyilkosság történik a saját otthonukban, a csütörtöki nyomozóklub hirtelen egy aktív nyomozás középpontjában találja magát.

S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már a nyolcvanhoz közelítenek...

Két dologgal nem lőhet mellé az ember, ha békebeli karácsonyi hangulatra vágyik: egy hamisítatlan, angliai kisváros miliőjével és egy kis könyvesbolttal, amelynek kirakatából hívogat a fény és az elolvasásra váró könyvek. Mire lehet még szükség? Esetleg egy új szerelemre…

Rachel Burton regénye, a decemberi NIOK közös könyve mindezt egyszerre kínálja, hogy ez az év vége ne a stresszről és a rohanásról, hanem a lelassulásról, a jó érzésekről és a meghittségről szóljon. Ezt szolgálja a Köszi, jól című könyvünk szerzőjének, Kovács Eszternek a levele is, amelyet ajándékba adunk a decemberi közös könyvhöz, és amely megmutatja, hogy ünnepelni bármikor, bármit lehet – akár egy új élet kezdetét is…

A fiatalon megözvegyült, továbblépését pedig fel-feltörő bűntudattal kezelő Megan Taylor nemrég költözött Yorkba, ahol egy könyvesboltot vezet. Az új kapcsolat mégsem itt, hanem egy élelmiszerboltban toppan az életébe – illetve egészen konkrétan a lábára. A díjnyertes író, Xander Stone ugyanis nem elég, hogy a nő lábára tolja a bevásárlókocsiját, de még a könyves ízlését is kritizálja. Nem csoda, hogy Megan felemás érzésekkel fogadja, amikor kiderül, hogy a férfi éppen az ő könyvesboltjában tartja majd az új kötete bemutatóját. Az új könyve mellett Xander egy új élet lehetőségét is megmutatja neki, ám hamar kiderül, hogy a valóságban nem minden történik úgy, mint a karácsonyi mesékben.

Van egy város valahol az erdő közepén, ahol a tél hosszú, az emberek pedig kemények, mint a jég. Nincs se turizmus, se ipar, se munka, de a remény még pislákol. Van ugyanis valami, ami mindenkit érdekel. Amihez kivétel nélkül mindenki ért. Ez pedig a hoki. Aki azt hiszi, hogy az csak egy játék, nagyon téved. A hoki itt maga a remény.
Ebben a szezonban mindenki a Björnstad Hockey juniorcsapatába veti minden bizodalmát. Egy maroknyi tizenévesbe, akikre hatalmas felelősség neh...

Két gyerek, egy kisfiú és egy kislány találkozik egy kórházban 1987-ben. A lány a leukémiában szenvedő nővérét látogatja meg, a fiú egy autóbalesetből épül fel. Közös témájuk, a videójátékok iránti rajongás - a bennük található lebilincselő világok, az izgalmas versenyek és a mindennapi élet bajai elől nyíló menekülési lehetőség - különös barátságot eredményez köztük. Mégis nyolc év telik el, mire ismét találkoznak, ám sorsuk innentől végleg összefonódik.

Sam és Sadie az egyetemi éveik alatt futnak össze újra egy zsúfolt metróállomáson. A lány a fiú kezébe nyom egy floppy lemezt, amin a legújabb játéka található, amit az MIT haladó játékfejlesztés szemináriumára készített. Samet lenyűgözi a program, és meggyőzi Sadie-t, hogy alapítsanak egy játékfejlesztő céget, hogy megvalósítsák az álmaikat: tervezzenek játékokat, amelyek világai megigézik és beszippantják a kor egyre népszerűbb szórakozási formájának szerelmeseit.

Hamarosan szupersztárok lesznek a területükön. A siker és a csillogás azonban nem várt kihívások elé állítja mindkettejüket.
Gabrielle Zevin varázslatos és meghitt regénye egyrészt óda a videójátékok aranykorához; másrészt két ember története, akik a kreativitásukon keresztül keresik önmagukat, és introvertált személyiségük korlátait leküzdve igyekeznek felfedezni a szerelem és a szeretet különböző formáit.

A könyvről mondták:

"Döbbenetes erejű regény, az egyik legjobb, amit valaha olvastam. Zevin gyönyörű története az emberi szeretet és kreativitás szépségét, törékenységét és kitartását mutatja be lenyűgöző módon."
John Green, a Csillagainkban a hiba szerzője

"A Világépítők felejthetetlen könyv az emberi kapcsolatokról, az alkotás szépségéről, valamint a szerelem és a szeretet bonyolult szintjeiről. Ritka gyöngyszem: meghitt hangvételű, de elsöprő erejű; modern szemléletű, de kortalan üzenettel bíró."
Erin Morgenstern, az Éjszakai cirkusz szerzője

"Zevin új könyve szerelmeslevél az élethez, annak minden édenkertjével és aknamezejével. A Világépítők és emlékezetes szereplői nem ismernek határokat. Megnevettetik, tanítják, jobb emberré teszik az olvasót."
Tayari Jones, az Egy amerikai házasság szerzője

"Szenzációs... mintha Zevin ennek a könyvnek a megírására született volna. Egy szerelmeslevél a videójátékokhoz... El fogja varázsolni azokat, akik még sosem játszottak, és örök klasszikus lesz azoknak, akiknek a mindennapi életük része."
Kirkus Reviews

Ljudmila Ulickaját a Szonyecska tette ismert íróvá hazájában (egy 2006-os felmérés szerint ma ő a legnépszerűbb kortárs szerző Oroszországban), és ez a könyv volt az, amelynek külföldi megjelenésével először Franciaországban, majd szerte a világon a legnevesebb kortárs orosz íróvá vált. A Szonyecska Chilétől Japánig több mint húsz nyelven jelent meg, s ez nem véletlen, hiszen a kritikusok szerint nem kisebb elődök, mint Csehov és Turgenyev szerelmes történeteit idézi meg a nálunk is népszerű írónő nagyszerű regénye. A Szonyecska egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is. Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a saját nővére fájdalmát. Regénybe illő módon találja meg élete párját is, akiért hajlandó visszajönni az irodalom színes mezejéről a szürke, nyomorúságos valóságba, s regénybe illő az is, ahogyan csalatkoznia kell... 

Azt hiszem, bátran kijelenthető, hogy Sara Nisha Adams és az ő első regénye, A könyvlista a NIOK és a Libertine emblematikus szerzőjévé és könyvévé vált tavaly. Sarát az őszi NIOK-napon is vendégül láttuk, és azóta is figyelem a munkásságát, így nagyon örültem neki, amikor az Instagramján láttam, hogy írja az új regényét. Nem kellett csalódnom: A lélekkert csodás lett, most pedig a nagy-britanniai kiadás után Magyarországon jelenik meg először, ráadásul igazán gyönyörű kivitelben! Ez az augusztusi közös könyvünk a NIOK-ban.

 

Szóval, mielőtt a könyvről írnék, javaslom, vess rá egy pillantást: A lélekkert a színpompás, buja kertet idéző borító mellett csodaszép élfestést is kapott, így igazán szemet gyönyörködtető darab lett, ha pedig olvasni kezded, ugyanarra a varázslatra számíthatsz, mint A könyvlistában. Sara ugyanis az új regényében is azt teszi, amihez a legjobban ért: megmutatja, hogy az olyan apró, mindennapos dolgok, mint akár a kertészkedés, hogyan hozhatnak létre új barátságokat, fonhatnak szorosabbra emberi kapcsolatokat, alakíthatnak ki új közösségeket, tehetik szebbé mindannyiunk életét. Aki pedig figyelmesen olvas, néhány, A könyvlistából ismerős szereplő felbukkanására is számíthat!

 

A lélekkert cselekménye is több szálon fut, egyszerre figyelhetjük a veszekedő londoni szomszédok, Winston és Bernice életének alakulását, illetve repülhetünk vissza a 70-es évekbe, a Kenyából érkezett Maya és szomszédja, Alma barátságának kivirágzását megismerve. A szereplők és az idősíkok közti kapocs egy gyönyörű, nagy, közös kert, amely korábban közösségi kertként szolgálta a környék lakóit, ám mostanra elhanyagolttá vált, az állandó harcban álló Winston és Bernice pedig csekély jelét adja annak, hogy együtt szeretnék gondozni.

 

Mindketten titokzatos leveleket, szórólapokat, régi fényképeket kapnak, amelyek az egykori közösségi kert életét mutatják be, illetve két nő barátságát, amely talán több is volt egyszerű barátságnál. Vajon Winston és Bernice megbékél egymással, és újjá tudják varázsolni a kertet? Lehet, hogy az elmélyült kertészkedés, a növények gondozása és szeretete gyógyír lesz a magánéleti gondjaikra? Kiderül, ki küldte a titokzatos üzeneteket?

 

"Egy pillanatig tétovázik, aztán a törülközőket ledobja az ajtó mellé a földre, és a vállával belöki a lengőajtót, aztán belép. Megtorpan. Mögötte fémes, rekedt, ütemes nyikorgás, aztán az ajtó lassan végre megáll. De valami nem oké. Nincs sötét. Pedig sötétnek kellene lennie.

A szag, ami odakint beleveszett a klórba, most jóval erősebb. Rozsdaszag. Vagy valami ahhoz hasonló.

Az előtérben narancsvörös fény dereng. A sófürdő felé fordul, és az ajtót bámulja. A gyomra görcsbe rándul. A szemmagasságban vágott kémlelőablak üvege betört, a cserepek a padlón hevernek. És a szag. Az a szag.

Aztán mégis odaviszi a lába, és a keretben maradt éles szilánkok között benéz a helyiségbe. Narancsfény a hátulról megvilágított sótéglafalból. Vérszag. És valami másé. Elfelejt félni. Az ajtó résnyire nyitva, ösztönösen csak a könyökét teszi a nyílásba, úgy tárja ki annyira, hogy beléphessen. A fadézsa közvetlenül a sótéglafal előtt áll, oldalán lépcső, csupán három lépcsőfok, amin keresztül a nyakig érő merülőmedencébe lehet jutni. Az agya gépiesen rögzíti, amit lát: a fél pár khaki színű hasítottbőr mokaszint a lépcső tövében és az ősz férfiparókát mellette.

Odalép, belenéz a dézsába, és tudja, hogy mások ilyenkor ordítanának."



Egy esküvő - hány temetés?

Egy idős nő áll zavartan egy eldugott tihanyi utca utolsó háza előtt vasárnap reggel, és a biztonsági kamerába bámul. Fogalma sincs, ki ő, és hogy került oda - és csak angolul beszél.

A helyi járőr hirtelen ötlettől vezérelve Kardos Júliát, a négy éve visszavonult gyilkossági nyomozót hívja, hogy tolmácsoljon, míg megérkeznek a mentők. Kardos úgy dönt, hogy segít, de ekkor még fogalma sincs, mibe csöppent.

A helyzet Tihanyban ugyanis kezd eldurvulni. Egy hotel recepciójáról pánikszerű telefon érkezik a helyi rendőrőrsre: az előző napi esküvő egyik illusztris vendégét meggyilkolták. Mégpedig brutális kegyetlenséggel. Mire azonban a rendőrök megérkeznek, rádöbbennek, hogy ez csak a kezdet.

Kardos kapja meg az ügyet, amíg az életellenes osztály vezetője haza nem ér a nászútjáról. Négy napja van, hogy kiderítse, a vendégek közül ki hazudik. Vagy hogy egyáltalán mond-e valaki igazat. Közben azonban szembe kell néznie a saját démonaival is, pedig már azt hitte, legyőzte őket...