Március 8-án minden évben megtelik a levegő a tulipánok és tavaszi csokrok illatával, hiszen az egész világ a nőket ünnepli! Mi most virág helyett egy csokor idézetet hoztunk nektek csodás női szerzőktől, amelyek inspirálnak, elgondolkodtatnak, vagy erőt adhatnak, ha épp úgy érzed, elakadtál. Nőnek lenni egyszerre felemelő és fantasztikus, ugyanakkor sokszor embert próbáló is, de egy valami biztos: minden nő egyedi és különleges.
Nőnapi akciónk keretében válassz 2 könyvet ebből a listából, és a második 30% kedvezménnyel lehet a tiéd!
Boldog nőnapot kívánunk minden női olvasónknak!
“Ahogy nekem, mondjuk, nem releváns információ rólam, pszichológusként, hogy hogy nézek ki, a testemről, miért az lenne a fontos információ, hogy hogy néz ki? A testem azért van, hogy nekem otthont adjon, hogy segítsen funkcionálni, minden sejtjével értem küzd minden pillanatban. Tudok vele úszni, tudok vele jókat sétálni, tudok vele érintést adni és érintést fogadni. Annyi mindent tesz értem a testem, annyi minden módon tud nekem kellemes élményeket szerezni, hogy az is tud segíteni, hogy ha erre átirányítom a figyelmemet.”
„Nem véletlen vállalta a lelked ezt a szerepet éppen most. Mindig csupán akkora terhet kapunk és egyben választunk egy fizikai életre, amekkorát elbírunk. Hiába érezhetjük úgy, hogy ez túl sok, vagy ezt biztosan nem én akartam. A helyzet az, hogy a lélek önként választja a sorsát, hogy kihívás elé állítsa magát. Azon keresztül fejlődik.”
„Csodálom a nőket, a női testet, ami már egészen magzati kortól magába hordozza az összes petesejtjét, lehetőséget adva arra, hogy egyszer majd anyává válhasson, így örökítve tovább az életet. Ezért minden nagymama, aki kislány magzattal várandós, már a kezdetektől kapcsolódik születendő unokája egy részéhez.”
Senkit sem hibáztathatok azért, hogy az életem olyan lett, amilyen. Egy sor szerencsétlen történés összeját- szásának eredménye, hogy mostanra az lettem, aki, nem beszélve a génjeimnek, a gondolataimnak és mindannak az elegyéről, amit életemben megtanultam, és nem ta- nultam meg, és ami meghatározza, hogyan reagálok arra, amit felém hajít az élet.
„Az életben mindig ott vannak a csodák, csak az ember nem látja meg őket a nagy kapkodásban. De voltaképp mindenben ott a varázslat.”
„Anyám azt mondta, az élet igazsága az ismétlődésben rejlik. A történetek nemzetségről nemzetségre öröklődnek, és csak rajtunk áll, hogy tanulunk belőlük, vagy változatlanul visszük tovább. Átadjuk-e. De miután minden gyermek, aki kibújt anyja óvó öleléséből, tápláló méhéből, azért érkezett, hogy a boldogságot keresse, mindnyájunkat a szeretet keltett életre, és mind azért jöttünk, hogy az élet más legyen, mint addig volt. Hiszen születésünkkel kelt életre a változás.”
„Az önismereted időt és bátorságot követel. Nem fog megtörténni csak attól, hogy vágtázol át önmagaddal a mindennapokon. Meg kell állni, hátrébb lépni, esetleg megkérdezni másokat, hogy szerinted ez most mi? Igen, az önismeretünkhöz hozzátehetnek mások is.”
„Ahogy együtt sírunk a lelki szemeink előtt megjelent kisgyerekkel, érezzük a fájdalmát, az akkori tehetetlenségét, de a „belső anya” aktivitását, megnyugtató energiáját is. Ilyenkor felerősödik bennünk egy mélyről jövő, anyai (ön)elfogadás: minden rendben van. Így, ahogy van. Így vagyunk jók, ahogy vagyunk…”
„Ha az ember milliószor csinál valamit, attól az a dolog csak gazdagabb lesz, jelentőségteljesebb; hiába mondják, hogy a felszíne megkopik. A múlt gazdagít, nemkülönben a tapasztalatok; valamint az is, hogy van egy-két ember, aki számít, aki fontos nekünk, s kialakul bennünk az a képesség, amely fiatalkorunkban nem volt meg: hogy elhagyjunk ezt-azt, azt tegyük, amihez kedvünk van: hogy fütyüljünk arra, mit mond a világ, jártunk-keltünkben ne várjunk túl sokat…”
Szaszkó Gabriella – Végtelen
„– Az embernek szüksége van az álmokra. A leglehetetlenebbekre is. Azt hiszem, az álmok tartanak minket életben. Akinek már nincsenek, az lassan elenyészik.
– Mi van azokkal akiknek lehetetlen álmai vannak?
– Szerintem nincsenek lehetetlen álmok, csak olyan emberek, akik lehetetlennek tartják őket.”
