Ebben az örökzöld regényben egy árva kislány kalandjait követhetjük végig. Egy idős testvérpár, Marilla és Matthew Cuthbert fiút szeretett volna, aki segít a ház körül elvégzendő munkálatokban, ám úgy alakul, hogy egy szeleburdi leányt vesznek magukhoz. Anne Shirley – nehéz sorsa ellenére – mindig vidám, ábrándos és kreatív, ezen tulajdonságok azonban sok galibát okoznak Avonlea-ben.
Az Anne-sorozat egyaránt felnövéstörténet, családregény, barátságokat, romantikát és sok-sok szeretetet bemutató klasszikus. Tökéletes választás őszre, hiszen az első részben Anne épp az iskolát kezdi el a Prince Edward-szigeten.
Kedvcsináló idézet:
„– Jaj, Marilla – kiáltott fel egy szombat reggel, amikor karjában szépséges virágokkal, szinte tánclépésekben perdült be a házba –, úgy örülök, hogy olyan világban élek, ahol vannak októberek! Szörnyű lenne, ha a szeptemberből egyszerre csak átugranánk a novemberre, nem igaz? Nézze ezeket a juharágakat! Hát nem borzong bele a gyönyörűségbe, akár többször is, ha rájuk néz?”
Donatella Di Pietrantonio rövid családregénye nem egyszerű olvasmány, mégis megéri elolvasni. Esperia, a főszereplő édesanyja Alzheimer-kórban szenved, ami alaposan megnehezíti életüket. Lánya – aki egyben a könyv elbeszélője is – fejezetről fejezetre mesél édesanyjának arról, ki ő pontosan és milyen élete volt a szörnyű betegség előtt.
Gyönyörű stílusban beszéli el az élet nehézségeit, szépségeit és jelenít meg egyben egy ambivalens anya-lánya kapcsolatot is.
A történetben időugrások is vannak, az olvasónak kell tehát összerakni, kihez vagy kiről beszél a narrátor. Ne tévesszen meg tehát a rövid terjedelem; bár viszonylag gyorsan olvasható regény, sokáig velünk maradnak a felvetett kérdések, érzelmek, gondolatok.
Kedvcsináló idézet:
„Esperina Viola vagy, az anyám. Mint egy tavaszi virág, ezerkilencszáznegyvenkettő március huszonötödikén születtél a Colledara és Tossicia határán fekvő házban. Egy katonai eltávozás szülötte vagy, mint ahogy némelyik húgod is.”
Nem titok, hogy A könyvlista a valaha volt egyik kedvenc könyvem, ezért sosem unom meg, hogy ezt ajánljam! Meggyőződésem, hogy bármilyen olvasót képes megszólítani, annyi fontos témáról beszél.
Sara Nisha Adams regényében egy különös barátság kibontakozásának lehetünk tanúi: Aleisha, egy meg nem értett, sok otthoni problémával küszködő kamasz és Mukesh, egy gyászoló idős úr kezdenek el könyveken keresztül kapcsolódni. És melyik könyvmoly ne akarna könyvekről olvasni?
A könyvlista nemcsak a szívmelengető stílus miatt ideális bekuckózós olvasmány, hanem azért is, mert új kötetekhez hozza meg a kedvünket: olvashatjuk a könyvben megjelenő regényeket a szereplőkkel együtt, vagy megírhatjuk saját könyves listánkat.
Kedvcsináló idézet:
„El akarta mondani a feleségének, hogy az olvasás segített neki abban, hogy könnyebbnek érezze az idő múlását, hogy kapcsolatot teremtsen másokkal, és megmutatta neki, hogy érdemes kikelni az ágyból, és kimerészkedni otthonról.”
Japán egyik kávézója különleges képességgel bír: ha egyik székére ráülsz, időutazásban lesz részed. Szigorú szabályok vonatkoznak azonban a varázslatos élményre: csak olyan emberrel találkozhatsz például, aki valamikor járt már a kávézóban, illetve csak addig tart az utazás, amíg az előtted lévő kávé ki nem hűl. És ez még nem minden.
A méltán híres kávés könyv felépítése egészen különleges; négy novella, amik összekapcsolódnak, és ezeken keresztül fokozatosan ismerjük meg a kávézó állandó szereplőit, miközben egészen sokáig nem is tudjuk, kinek az időutazását követhetjük nyomon az adott fejezetben.
A kávérajongóknak mindenképpen ajánlom őszre, de azoknak is ideális olvasmány lehet, akik novellákkal szeretnének kísérletezni, hiszen összekapcsolódnak a történetek (azonos helyszín, ismerős szereplők), mégis lezárást kapnak. A mágikus realizmus kedvelőinek meg egyenesen kötelező!
Kedvcsináló idézet:
„A kávézó neve Funiculi Funicula. Valamikor hosszú sorokban álltak előtte azok, akik utazni szerettek volna az időben. Ennek ellenére egyetlen szerencsés embert sem tudtak találni, akinek ez sikerült. Ez pedig azért van, mert fölöttébb bosszantó szabályok kötik meg a leendő időutazókat.”
Magyar szerző nélkül nincs könyvajánló, ezért a végére tartogattam (szerintem) sokak nagy kedvencét: Szabó Magdát. A Freskó esetében egy családregényről van szó, és bár a történet 1953-ban íródott, a mai napig bármelyikünk családjáról szólhatna. Buta titkok, intrikák, pletykák és tökéletlenségek – ezeknek lehetünk olvasói a huszadik századi Debrecenben, ahol a rokonok éppen temetésre készülnek.
Erre a búcsúztatásra tér haza a könyv központi karaktere, a tékozló leány. Annuska úgy ment el otthonról évekkel ezelőtt, hogy azóta senki nem beszél róla, még a nevét sem ejtik ki, a történetben pedig fejezetenként mást és mást ismerünk meg a család és a közeli barátok közül. Ahogy pedig az Szabó Magda történeteire jellemző, fokozatosan tisztul ki, hogy ki kicsoda, illetve mi köze van az elhunythoz vagy éppen Annuskához.
Nagyon ajánlom mindazoknak, akik nosztalgiázni szeretnének, akik a családregények szerelmesei, vagy akik eddig nem tudták, Szabó Magda melyik könyvével kísérletezzenek.
Kedvcsináló idézet:
„Ládd, faragtam neked angyalt, hadd zenéljen a füledbe, míg odalenn leszel. Bolond voltál, lelkem, de ki nem bolond ezen a földön. Itt a lányod is, felneveltem, aztán nem haragszik rád, pedig be rossz anyja voltál szegénynek. Csak velem tettél jót, mert hogy mégis volt nékem gyermekem, látod. Hát ezért faragtam neked az angyalokat, meg ezért vittem árpacukrot is mindig.”
A könyveket keressétek a Libertine Könyvesboltokban (Budapesten, Szegeden vagy Debrecenben), illetve webáruházunkban is megrendelhetők.
