A Rejtő-rajongó olvasóktól máris szeretnék bocsánatot kérni, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerült. Hogy mégis érdemes vele foglalkozni, azt az a számos NIOK-os visszajelzés mutatja, miszerint sokan most találkoznak először a magyar irodalomnak ezzel a kivételesen izgalmas és gazdag életművel rendelkező figurájával. Aki még habozik, akár az áprilisi közös könyv, a Vesztegzár a Grand Hotelben, akár más Rejtő-szöveg kapcsán, annak, íme, öt érv arra, miért érdemes Rejtőt olvasni!
- „Annyira vicces!”
Lehet, hogy az egyik legerősebb érvet ellőjük már az elején, de hát mégis ez hangzik el leggyakrabban Rejtő kapcsán – legutóbb például a Vesztegzár és a Tigrisvér Aranylétrás Könyvek-kiadásáról szólva is. Aki nem olvasott még Rejtő-regényt, talán az is hallotta már, hogy a szerző a humor, közelebbről az abszurd humor mestere. Ahogy Hegedüs Géza írja A magyar irodalom arcképcsarnokában: „[a]nnak a groteszk, nemegyszer abszurd humornak, ami nálunk Sipulusszal kezdődött, Heltai Jaguárjával folytatódott, véleményem szerint ő volt a legszélsőségesebb változata […].”
Miközben pedig a jellegzetes rejtői helyzet-, illetve nyelvi komikumon mulatunk, azt se felejtsük el, mikor és milyen körülmények között született a szerző életműve – a 20. századi történelem egyik legsötétebb időszakában, a 30-as, 40-es években. „Mindaz a szörnyűség, amit nevetségessé tett, a maga igaz veszélyében ott kínálkozott a világot elnyelni készülő fasizmusban. Egy rettegő világ kellős közepén nevettetett a borzalmakon” – írja Hegedüs.
- Kikapcsol a mindennapokból
A nevetés és a nevettetés agykikapcsoló funkciójára nem kevésbé van szükségünk ma is, mint közel száz esztendővel ezelőtt – noha a helyzet kevésbé drámai, mint volt akkoriban, a szórakozás, a hétköznapok gondjaiból való, olvasás általi kiszakadás a mai kor emberének is alapvető igénye. Erre pedig Rejtő szinte bármelyik regénye kitűnően alkalmas. „Azért születtek ezek a művek, hogy kikapcsolják az olvasót a szürke hétköznapokból” – írja a Smoking Barrels blog, és csak egyetérteni tudunk vele.
- Megoldás az olvasási válságra
Tegyük fel, hogy valaki nem annyira a hétköznapokból való menekülésre vágyna, inkább csak arra, hogy olvasson valamit. Olvasna, de nem tudja, mit, az ideje is kevés, az olvasási kedve is hullámzó, és amúgy is, ki olvas manapság? Igen, ezt a kedélyállapotot szokta Szabados Ági olvasási válságként emlegetni.
A jó hír, hogy Rejtő is számontartható az olvasási válság instant ellenszereként, és ezt bizony az irodalomtörténészek is megerősítik. Veres András például az egyik, Rejtő recepcióját is érintő tanulmányában megjegyzi, hogy „napjainkban, az olvasás katasztrofális visszaszorulásának idején ellenszerként próbálnak számolni vele” – az Aranylétrás Könyvek harmadik darabjának sikere is azt mutatja, hogy talán nem is alaptalanul.
- Mindenkihez szól
Érdekes jelenség figyelhető meg Rejtő rajongóinak kapcsán: a szövegei összekapcsolják a legkülönfélébb irodalmi ízléssel rendelkező embereket is. Már csak a nagy számok törvénye alapján is kijelenthető ez, hiszen a regényei szinte a kezdetektől fogva óriási tömegeket szórakoztatnak, köztük a kifejezetten lektűröket vagy „ponyvát” kedvelő olvasók épp úgy megtalálhatók, mint a magas irodalmi igényűek.
A tömegessé válás egyik oka, persze, a Rejtő-könyvek olcsósága és könnyű hozzáférhetősége volt – mégis érdemes e mellé a tény mellé odatenni, hogy beszélgetőfüzetei tanúsága szerint még Babits Mihály is olvasott Rejtőt.
A széles olvasótábor megszólításában (is) rejlik tehát a szerző zsenialitása; a ponyva bevált kliséinek egyidejű használatában és megsemmisítésében, a kalandvágyó olvasók igényeinek kielégítésében és a gondolatmenetet is megdolgoztató, intellektuális paradoxonok jó ütemérzékkel való alkalmazásában.
- Az életünk része
Mérget nem veszünk rá, de azért meglehető bizonyosággal állítható, hogy aki beleveti magát a Rejtő-univerzumba, az számos olyan bevett mondattal, félmondattal, megjegyzéssel találkozik majd, amelyre rácsodálkozhat, hiszen családi-baráti közegben akár évek, évtizedek óta bevett fordulatról van szó – egyben éppenséggel egy Rejtő-idézetről is. „Wendriner Piroska, sakál és balerina, hat és fél éves” – ez A tizennégy karátos autóból való Rejtő-poén például Szécsi Noémiék családjában gyakran fordul elő sokoldalú emberekre való utalásként, de e sorok írójának édesanyja is több ízben lépett már be úgy a konyhába, hogy „Uram! A késemért jöttem”. (A Piszkos Fred, a kapitány nyitó mondata ez – és hogy miért is vicces, annak megfejtéséhez ajánlom a regény elolvasását.)
Ahogy Rudolf Péter is írja a Libertine Könyvkiadó Rejtő-kötetéhez járó levelében, Rejtő olvasása, az általa képviselt humor és világlátás nagyobb léptékben is összekötő erő lehet: „Ez a fajta világlátás itt, Közép-Európában, ez a fajta, humorból táplálkozó túlélési technika része kell hogy legyen az életünknek. Ha ezt elveszítjük, akkor valami nagyon fontos dolgot veszítünk el.”
