„Egy közös kert hidat képezhet teljesen eltérő személyiségek között” – interjú Sara Nisha Adamsszel
Papós Tamás, Németh Luca
2023.08.0100:01
Lehull a lepel egy közönségkedvenc író újdonságáról: a NIOK augusztusi közös könyve a nagy sikert arató A könyvlista szerzőjének, Sara Nisha Adamsnek a második regénye, A lélekkert. Az írónak ezúttal is London adta az ihletet, de ezúttal nem egy könyvtár, hanem egy közösségi kert a központja egy nem mindennapi módon alakuló barátságnak. Sara exkluzív interjút adott nekünk az indiai kultúrával ismét átszőtt történetről, illetve a sztori alapjául szolgáló álmokról és tapasztalatokról.
A lélekkert történetének központja a londoni Stoke Newington Road egyik háza, ahol két, egymást ki nem álló szomszéd, Winston és Bernice közös kertet gondoz. Egy nap különös küldeményt kap Winston: régi fotók, szórólapok és újságkivágások tanúskodnak arról, hogy ez a kert valaha tele volt emberekkel és élettel. Egy másik szálon a ház 70-es évekbeli lakóit is megismerjük, de a nagy kérdés az, hogy a váratlan ajándék milyen folyamatokat indít el a jelenben.
Sara az új regényében is azt teszi, amihez a legjobban ért: megmutatja, hogy az olyan apró, mindennapos dolgok, mint akár a kertészkedés, hogyan hozhatnak létre új barátságokat, fonhatnak szorosabbra emberi kapcsolatokat, alakíthatnak ki új közösségeket, tehetik szebbé mindannyiunk életét.
Rengeteg embernek ajánlható A lélekkert: akiknek tetszett A könyvlista, akik szeretnek vagy szeretnének kertészkedni, akik magányosnak érzik magukat egy nagyvárosban, akik nincsenek jóban a szomszéddal, akik hisznek az emberi kapcsolatok erejében, vagy vissza akarják kapni ezt a hitet.
A könyvlista volt a 2022-es Év Könyve-díj egyik jelöltje külföldi szépirodalom kategóriában. Mit jelent számodra ez az elismerés?
Megtisztelő volt a jelölés! A magyar olvasók visszajelzései csodálatosak, fantasztikus volt velük találkozni Budapesten. A tavaly őszi NIOK-nap volt írói karrierem eddigi egyik fénypontja, ezért az élményért hálás vagyok a Libertine Könyvkiadó csodás csapatának.
Milyen tapasztalatok inspiráltak A lélekkert megírására? Mi volt a történet ötletének forrása?
Négy évig egy legfelső emeleti lakásban éltem Stoke Newingtonban, és arról álmodoztam, hogy lesz egy kertem. Az egyik szomszédom már évtizedek óta ott élt, tőle tudtam meg, hogy ez a környék régen egy nyüzsgő közösség központja volt. A kertészkedés egy csodás hobbi, így többször elképzeltem, milyen lehetett ott egy közösségi kert, amely összehozza az embereket. Londonban egyébként luxusnak számít, ha valakinek van egy kertje, itt a közösségi kertek jelentőséggel bírnak, így különösen megmozgatta a fantáziám a gondolat. Írás közben imádtam elmerülni A lélekkert világában, remélem, az olvasók is így éreznek majd.
A könyvlista és A lélekkert alapján úgy tűnik, az egyik legfőbb témád az emberi kapcsolatok, az, hogy, manapság már mennyire nem foglalkoznak egymással az emberek, mégis, vannak olyan apróságok (könyvolvasás, kertészkedés), amelyek ismét közel hozhatnak minket egymáshoz. Ez lenne írói munkásságod legfőbb üzenete?
Mindig élveztem, amikor egy fikciós történetben barátság kialakulásáról olvashattam. Szerintem szívmelengető üzenete van, ha két teljesen más élettörténettel rendelkező ember barátságot sző, főként, ha ezt olyan értékes tevékenységek közben teszik, mint a kertészkedés vagy az olvasás. Ilyenkor olyan emberek sorsa fonódik össze, akik egyébként valószínűleg sosem találkoztak vagy beszéltek volna egymással – különösen egy olyan metropoliszban, mint London.
Mintha A könyvlista köré egész kis univerzum kezdene épülni, A lélekkertben is olvashatunk utalást a történetre, felbukkannak ott megismert szereplők. Tervezed, hogy ezeket a kis easter eggeket végigviszed a további könyveidben is?
Valóban, a figyelmesebb olvasók észrevehetnek easter eggeket! Imádtam A könyvlista és A lélekkert karaktereit, így ki tudja, talán később máshol is megjelennek majd.
Származásodnak is köszönhetően A könyvlistát és A lélekkertet is meghatározza az indiai miliő, A lélekkertben azonban még hangsúlyosabb a bevándorlási kérdés, hogy mivel kellett szembenézniük a Londonba érkezőknek a 70-es években (Maya családja, a kisfiúk konfliktusa a rendőrséggel, Prem megjegyzései), és milyen most indiai gyökerűként élni Londonban (Winston története). Hogy látod ezt a kérdést, akár saját magadra vetítve?
Hertfordshire-ben nőttem fel, ahol nagyon kevés indiai származású embert élt, így amikor Londonban meglátogattam a rokonaimat, a gazdag indiai kultúra miatt olyan érzésem volt, mintha hazamennék. Ebben a városban nem tűntem ki annyira, mint otthon, és ezt imádtam, felszabadító volt. Úgy éreztem, ide tartozom. Amikor a 70-es években édesanyám családja Kenyából Londonba költözött, sok kihívással szembesültek, mint például a rasszizmus és a kirekesztés. Szerettem volna érinteni ezt a témát is a könyvben, hiszen a családom beilleszkedésében óriási segítséget nyújtottak a helyi közösségek és barátságok.
Instagramon láttuk, hogy miközben a könyvet írtad, a saját kerted (és benne a rókákat) is figyelted. Mennyire meghatározó élmény a kert, mit jelent számodra a kertészkedés?
Imádom a kerteket és a természetet, de nem vagyok a téma szakértője, viszont az élettársam csodás kertész. Számomra így nem marad más, mint hogy élvezzem a munkája gyümölcsét, azt a hihetetlen békét, amit teremt. Inspiráló környezetet alakít ki, ahol a magok ültetésétől kezdve látom a virágok és zöldségek fejlődését. Az a legcsodásabb érzés, amikor ezt megoszthatom a barátaimmal is.
Mit gondolsz a nagyvárosi elidegenedésről? Egy könyvklub, egy közös kert valóban összehozhatja az embereket, van ilyen konkrét tapasztalatod?
Londonban gyakran éreztem magam magányosnak, különösen, amikor ideköltöztem. Igen, egy közös kert vagy egy könyvklub valóban összehozhatja, közösségé formálhatja az embereket, hidat képezhet teljesen eltérő személyiségek között. Egy nagyvárosban élve létfontosságúak az ilyen kapcsolatok!
Azt hiszem, bátran kijelenthető, hogy Sara Nisha Adams és az ő első regénye, A könyvlista a NIOK és a Libertine emblematikus szerzőjévé és könyvévé vált tavaly. Sarát az őszi NIOK-napon is vendégül láttuk, és azóta is figyelem a munkásságát, így nagyon örültem neki, amikor az Instagramján láttam, hogy írja az új regényét. Nem kellett csalódnom: A lélekkert csodás lett, most pedig a nagy-britanniai kiadás után Magyarországon jelenik meg először, ráadásul igazán gyönyörű kivitelben! Ez az augusztusi közös könyvünk a NIOK-ban.
Szóval, mielőtt a könyvről írnék, javaslom, vess rá egy pillantást: A lélekkert a színpompás, buja kertet idéző borító mellett csodaszép élfestést is kapott, így igazán szemet gyönyörködtető darab lett, ha pedig olvasni kezded, ugyanarra a varázslatra számíthatsz, mint A könyvlistában. Sara ugyanis az új regényében is azt teszi, amihez a legjobban ért: megmutatja, hogy az olyan apró, mindennapos dolgok, mint akár a kertészkedés, hogyan hozhatnak létre új barátságokat, fonhatnak szorosabbra emberi kapcsolatokat, alakíthatnak ki új közösségeket, tehetik szebbé mindannyiunk életét. Aki pedig figyelmesen olvas, néhány, A könyvlistából ismerős szereplő felbukkanására is számíthat!
A lélekkert cselekménye is több szálon fut, egyszerre figyelhetjük a veszekedő londoni szomszédok, Winston és Bernice életének alakulását, illetve repülhetünk vissza a 70-es évekbe, a Kenyából érkezett Maya és szomszédja, Alma barátságának kivirágzását megismerve. A szereplők és az idősíkok közti kapocs egy gyönyörű, nagy, közös kert, amely korábban közösségi kertként szolgálta a környék lakóit, ám mostanra elhanyagolttá vált, az állandó harcban álló Winston és Bernice pedig csekély jelét adja annak, hogy együtt szeretnék gondozni.
Mindketten titokzatos leveleket, szórólapokat, régi fényképeket kapnak, amelyek az egykori közösségi kert életét mutatják be, illetve két nő barátságát, amely talán több is volt egyszerű barátságnál. Vajon Winston és Bernice megbékél egymással, és újjá tudják varázsolni a kertet? Lehet, hogy az elmélyült kertészkedés, a növények gondozása és szeretete gyógyír lesz a magánéleti gondjaikra? Kiderül, ki küldte a titokzatos üzeneteket?
Violette egy francia kisváros temetőgondnoka. Férje tizenkilenc éve eltűnt az életéből, de a nő nem kerestette, hiszen már rég nem volt mit mondaniuk egymásnak. A férfi minden nap felpattant a motorjára, és mogorván, idegen nők illatát árasztva jött haza - ha egyáltalán hazajött. Violette békében és nyugalomban él a temetőben: ápolja a veteményesét, feljegyzést készít minden temetésről, a gyászbeszédekről, gondozza a sírokat és a temetőkertet éppúgy, mint a hozzá betérő ...
Anne Gallagher fájdalmas kötelességének tesz eleget. Írországba tart, hogy imádott nagyapja hamvait ott helyezze végső nyugalomra. Anne-t kislányként elbűvölték a nagypapa történetei az óhazáról, ahol most szinte beszippantják az emlékek, és visszarepítik az időben.
1921-ben Írország véres testvérháború felé sodródik. Amikor Anne feleszmél, sérült, zavart, és nem tudja, hol van, mégis biztonságban érzi magát dr. Thomas Smith védőszárnyai alatt, aki egy furcsamód ismerős fiú gyámja. Összetévesztik a fiú rég eltűnt anyjával, és Anne elfogadja új személyiségét, mert meggyőződése, hogy az asszony eltűnése összefügg vele. Ahogy egyre nő az országban a feszültség, Thomas csatlakozik a függetlenségért vívott harchoz, és Anne-t is magával sodorja a történelem vihara. Válaszút előtt áll: lemondjon-e korábbi életéről a szerelemért, amelyről nem hitte, hogy valaha is rátalál?
Amy Harmon regényében az ír történelem tragikus történelmi korszaka és egy különleges szerelem története elevenedik meg magával ragadó módon. A kötetet 2019-ben a Goodreads olvasói a legjobb történelmi regények közé szavazták.
"Kettétörtem a szívem, ütöttem vadul. Milyen anyag? Úgy hittem, kőből alakult, s hogy e sötét és elhagyott terem mélyéből előlépsz, Szerelem."
Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ. Szélesebb körű funkcionalitáshoz (marketing, statisztika, személyre szabás) egyéb cookie-kat engedélyezhet. Részletesebb információkat az Adatkezelési tájékoztatóban talál.
