Legyél büszke arra, hogy igazi könyvmoly vagy és viseld Te is a NIOK feliratot!
KERESÉS:póló
Legyél büszke arra, hogy igazi könyvmoly vagy és viseld Te is a NIOK feliratot!
Legyél büszke arra, hogy igazi könyvmoly vagy és viseld Te is a NIOK feliratot!
Legyél büszke arra, hogy igazi könyvmoly vagy és viseld Te is a NIOK feliratot!
Anne Frank naplója
Ari Folman és David Polonsky arra vállalkoztak, hogy a képregény műfajának eszközeivel egészen új formába, amolyan grafikus naplóba öntik Anne Frank gondolatait, úgy, hogy szellemisége sértetlen maradjon. Egy eddig ismeretlen és érzelemdús nézőponton keresztül, már-már filmszerűen közvetítik egy kedves és nagyszájú kamaszlány hangját, aki - akárcsak kortársai a múltban, a jelenben és mindenkor - megértésre, törődésre, szerelemre és szabadságra vágyik, arra, hogy felfedezhesse a világot, ahelyett hogy börtönéből lopva körbepillantson.
Anne Frank 1942. június 12-én, a tizenharmadik születésnapjára kapta a naplóját. Kezdetben csak a mindennapi eseményeket rögzíti, de később elhatározza, hogy naplójegyzetei alapján regényt ír a megszállásról. Terve sajnos nem valósul meg, mert alig tizenhat éves, amikor meghal a bergen-belseni koncentrációs táborban. Ám naplója, mely egy érzékeny lány bezártságában is szenvedélyes életszeretetéről tanúskodik, a világirodalom egyik gyöngyszeme. Milliók olvassák a világ számos nyelvén, színházban is bemutatták, és filmet is forgattak belőle.
Ari Folman 1962-ben született Haifában, szülei holokauszt-túlélők. 2008-ban rendezte meg a Libanoni keringő című animációs filmet, melyet számos nemzetközi fesztiválon díjaztak, és Oscar-díjra is jelöltek. A film egy, az 1982-es libanoni háború idején az izraeli hadseregben szolgáló katona emlékei alapján készült. A futurológiai
kongresszus című filmjét 2013-ban mutatták be Cannes-ban, és az Európai Filmdíjra is jelölték.
David Polonksy izraeli illusztrátor 1973-ban született Kijevben. A Libanoni keringő című animációs film művészeti vezetője. Jeruzsálemben és Tel-Avivban tanít.
Minden, ami utána jött
A fény, amit elvesztettünk című New York Times bestseller szerzőjétől
Két szerelem. Két választás. Egy esély, hogy kövesse az álmait.
"Szívügyekben Santopolo a megkerülhetetlen tekintély."
Taylor Jenkins Reid
Emilyvel sok minden történt, amióta tizenöt évvel ezelőtt elvesztette két nagy szenvedélyét: a zenélést és szerelmét, Robot. Most pszichológus egy New York-i egyetemen, olyan válságba került diákoknak segít, mint amilyen annak idején ő maga volt. A férje, Ezra orvos, nagyon szereti Emilyt, szépen élnek. Boldogok. Remélik, hogy hamarosan gyerekük születik. De amikor egy tragikus eset túl élénken idézi fel Emily számára a múltat, és olyan múltbeli eseményeket, amelyekről remélte, már soha többé nem kerülnek felszínre, a nő tökéletes élete hirtelen a feje tetejére áll. Aztán Emily hall egy dalt a rádióban - a dal egy nőről szól, aki faképnél hagyta az énekest. A dallam és a hang is kísértetiesen ismerős. Lehetséges volna?
Emily két régi szenvedélye dübörögve tér vissza. Muszáj feltennie magának a kérdést: ki is ő valójában? És kihez fűzi sorsszerű szerelem?
A rítus eltűnése - A jelen topológiája
Szimbolikus cselekvések a rítusok, amelyek egymáshoz vezetnek minket, és kötődést teremtenek: a közösség e szimbolikus közege azonban ma szemünk láttára tűnik el - állítja Byung-Chul Han. Az ismétlésen alapuló rítusok eltűnése a termelésre optimalizált modern ipari társadalmakban erodálja a közösségeket, és ez otthontalansághoz, a tartás és stabilitás elvesztéséhez vezet. A rítusok eltűnése azonban csak tünet, amely mögött korszakunk patológiái húzódnak meg. Han ennek a folyamatnak az illusztrálására Nádas Péter A helyszín óvatos meghatározása című esszéjét idézi, amelyben az öreg vadkörtefa a még helyhez kötött kultúra jelképe. Habár korunk nyilvánosságkultusza vakká tesz a szimbólumok erejére, Han szerint mégis elgondolható egy rituális fordulat, amelyben ismét a formák elsőbbsége érvényesül. A rituális társadalom a szabályok társadalma: egy japán teaceremóniában a mozdulatok teljes önfeledtséget hoznak létre. A materializmus mennyiségi és additív világát, az információáradatot az intenzitás minőségi világával szembesíti.