KERESÉS:Virginia Woolf

"A létezés költészetének általános érzése" - ez hatja át Virginia Woolf 1925-ben megjelent regényét, amelyet azóta szép lassan a huszadik századi világirodalom legnagyobb remekműveinek sorába emelt az idő - és persze az olvasók, akik mindig valami újat fedezhetnek fel a középkorú asszony csapongó gondolataiban, a férfiak (és a nők) iránti vonzalmainak csipkefinom leírásaiban. A varázsos tudatfolyamból azonban kikerekedik egy megejtő történet is: nemcsak Mrs. Dallowayé, hanem egy volt első vil...

Virginia Woolf's singular technique in Mrs Dalloway heralds a break with the traditional novel form and reflects a genuine humanity and a concern with the experiences that both enrich and stultify existence.






Society hostess, Clarissa Dalloway is giving a party. Her thoughts and sensations on that one day, and the interior monologues of others whose lives are interwoven with hers gradually reveal the characters of the central protagonists. Clarissa's life is touched by tragedy as the events in her day run parallel to those of Septimus Warren Smith, whose madness escalates as his life draws toward inevitable suicide.

Virginia Woolf (1882-1941) a modern angol próza, a lélektani regény, a tudatfolyam-technika egyik megteremtője és legnagyobb hatású művelője. Ő alapította a Bloomsbury-kör nevű irodalmi csoportot, amelyben a XX. század első felének legjelesebb angol művészei és tudósai (T. S. Eliot, E. M. Forster, Lytton Strachey, J. M. Keynes) tevékenykedtek.


A világítótorony című regényében egy népes angol polgárcsalád valamelyik skóciai szigeten tölti a nyarakat. Mr. Ramsay, a zsarnoki apa pihenés közben is a karrierjén rágódik, a környezetét terrorizálja. Kisfiának, Jamesnek egyetlen vágya, hogy kivitorlázhassanak a közeli világítótoronyhoz, az út azonban rendre elmarad, mert apja kinyilvánítja: nincs és nem is lesz ahhoz való időjárás. Mrs. Ramsay, a konvencionális feleség és anya, a hétköznapi élet zavartalanságára ügyelő asszony, a férj, a gyerekek, a barátok érzékenységének villámhárítója, úgy tetszik, hiába próbál harmóniát teremteni. A világítorony elérhetetlen álomként ködlik a tengeren. Múlik az idő. Felnőnek a gyerekek, megfogyatkozik a társaság. S amikor hosszú évek után ismét visszatérnek, már minden más.

Újra lehet-e vajon élni elszállt reményeket, meg lehet-e valósítani hamvukba holt becsvágyakat? Teremthető-e kapocs az elsodort régi világ és az új között?