Milyen könyvek csábították a krimi világába?
Agatha Christie regényei, még általános iskolásként. Egy időben minden magyar nyelven elérhető könyvét megvettem, akár irreális összeget is fizettem értük az antikváriumokban. Gondolkodtam már rajta, hogy miért időtlenek a művei, hiszen a nyomozási technikái elavultnak számítanak, legalábbis a mai rendőrségi módszerekhez képest. Mégis olvassuk, sőt, faljuk a történeteit.
Szerintem az a titka, hogy sűrű fogalmazással, pár szóval vagy mondattal olyan atmoszférát és jellemrajzot tudott írni, amilyet azóta is nagyon kevesen. Már az első oldal rövid dialógusa után olyan, mintha a szemünk előtt zajlanának az események.
Más szerzőket és regényeket ajánl a krimi műfajában?
Amikor a szakdolgozatomban vizsgáltam, hogy a szépirodalom képviselői miként kísérleteznek a krimivel, akkor Szerb Antaltól A Pendragon-legenda és Babits Mihálytól a Gólyakalifa is fontos szerepet kapott, illetve Umberto Eco klasszikusa, A rózsa neve. Patricia Highsmith történeteit is nehéz letenni, ő az a szerző, akit szerintem egy lapon lehet említeni Agatha Christievel.
A modernebb krimik közül Gillian Flynntől az Éles tárgyak és a Holtodiglan fogott meg leginkább, illetve Paula Hawkinstől A lány a vonaton. Nem véletlen, hogy az elsőből minisorozat, utóbbi kettőből film is készült. Ezekből a regényekből egyébként minden nap olvasok egy kicsit, amikor írok. Amolyan skálázásként használom, hogy hangulatba kerüljek.
Ezek alapján jól sejtem, hogy falja a modern krimiket és követi a trendeket?
Meglepő lehet, de egyáltalán nem. Az imént felsoroltakon kívül kevés 21. századi krimit olvastam. Tudatos döntés ez, nem szeretném, hogy a kortárs trendek befolyásoljanak.
Szokták mondani, hogy a világon már minden történetet megírtak egyszer, csak a történetmesélés formája változik. Van benne valami, hiszen minden történet ugyanabból a valóságból merítkezik. A zenében is minden hangot ismerünk, csak mindig másként variálják őket. A krimi különösen ilyen, kötött műfaj, sok kötelező elemmel. Szükségszerű, hogy lesznek átfedések más karakterekkel és történetekkel. Épp elég ennyi hasonlóság más könyvekkel, ezért többnyire távol tartom magam a kortárs művektől.
Az elmúlt évek sikerei közül egyedül Sarah Pearse bestsellere, A szanatórium került a kezembe, de ott sem a történetre voltam kíváncsi, hanem az írás stílusára.
A trendek követésétől függetlenül a csavaros krimik írásához bizonyára ki kell alakítani egy precíz munkamódszert, hogy mindig hiánytalanul összeálljanak a puzzle darabkák. Milyen trükkök segítik ebben?
A krimiírás komoly intellektuális munka, olyan precizitással, mint a forgatókönyveknél. A cselekmény összerakása több időt vesz igénybe, mint maga az írás.
Az amerikai filmes dramaturgia bevett technikáját használom, amely egyébként nem számít titoknak, hiszen a módszer alapjait Robert McKee megírta a Story című könyvében. Pontról pontra leírta, hogy mi kell egy jó filmes forgatókönyvhöz. A klasszikus drámai feszültségív eléréséhez a bevett, háromfelvonásos, ezen belül tizenegy részre tagolt felépítést követem.
Ezek a módszerek segítenek abban, hogy a legfeszültebb pillanatokat a lélektanilag fontos jelenetekben generáljam. Tudatos munka van azokban a pillanatokban, amikor az olvasó nem bírja ki, hogy ne olvassa el a következő fejezetet is. Ezekhez a főbb etapokhoz van egy táblázatom, ezen belül kell jól elosztani a jeleneteket.
Így érjük el, hogy az olvasó azt érezze: ez a krimi letehetetlen. Spontán írással ezt képtelenség megvalósítani. Ebből adódóan ezt tanítani is lehet, a Péterfy Akadémia fel is keresett a lehetőséggel, de sajnos még nem jutott időm erre.
Ha már itt tartunk: Péterfy-Novák Éva és férje, Péterfy Gergely a mentorai. Korábban kreatív írásra tanították, és írói karrierje kezdetén támogatták. Ez a szakmai kötelék azóta is töretlen?
Igen, ha szakmai tanácsra van szükségem, hozzájuk fordulok. Például amikor a Viharcsapda írásával elakadtam, felajánlották az olaszországi nyaralójukat, hogy töltsek el ott néhány napot, mert átlendíthet a holtponton. Így is lett, nyolc napig voltam ott, ez az időszak újra hangulatba és lendületbe hozott, amiért azóta is hálás vagyok.
Sokszor öt-tíz perc beszélgetés elég velük, hogy egy kihívás esetén pontosan tudjam, mit kell tennem. Mindig hallgatni fogok rájuk, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy két ilyen emberrel kerültem jó kapcsolatba.
Van egy másik szakmai támasza, amely jól jön a krimi írásakor: a jogi végzettsége és tapasztalata. Azt már nyilatkozta, hogy így könnyebb utánanéznie érdekes ügyeknek és nyomozási módszereknek, de az az érzésem, hogy másban is segíthet, hiszen az ügyvédeknek az átlagostól eltérő gondolkodásmódot kell elsajátítaniuk.
Valóban, hiszen a krimi is ugyanolyan, mint a jogi érvelések felépítése: ha kiveszek belőle vagy beteszek valamit, rögtön kártyavárként borulhat minden. Feszesnek kell lennie, szoros logikai ívvel, ebben sokat segít a jogi tapasztalatom.
Talán ennek köszönhetem azt is, hogy rám gondoltak, amikor Doszpot Péterről akartak egy krimit. A Magnólia Kiadó azzal keresett meg, hogy a híres ex-nyomozóról szeretnének egy könyvet, de nem életrajzit, hanem egy fiktív nyomozást, amely létező főszereplőt és valós eseményeket használ fel. Összesen ötven órát beszélgettem Doszpot Péterrel, és ezen felül is akadt kutatómunkám, most is izgatottan dolgozom a projekten.
A balatoni krimikben viszont már megvan a főszereplője, Kardos Júlia három könyvében is nyomozott. Mennyi regény lehet még ebben a karakterben?
El lehet fáradni egy állandó karakterben, Jo Nesbo is néha pihenteti a regényei híres főszereplőjét. Az olvasóknak is jól jöhet a szünet, ezért is döntöttem úgy, hogy a Viharcsapda esetében Kardos Júlia nem kap szerepet.
A könyv dedikálásákor kérdeztem az olvasókat, hogy szeretnének-e még Kardos-sztorikat. A válasz döntő többségében igen volt, hiszen elkezdtek kötődni hozzá. Szakmai szemmel is érthető ez, hiszen egy negyvenes éveiben járó, gyermektelen, egyedülálló, kötődési problémákkal küzdő, értelmiségi nővel sokat el lehet mondani a mai magyar valóságról. Az olvasók többször el is játszottak már a gondolattal, hogy Kardos Júlia hogyan nézne ki, vagy melyik színésznő alakíthatná. A jellemzői alapján a mesterséges intelligencia – a macskájával együtt – meg is jelenítette.
Sherlock Holmes, vagy éppen Agatha Christie nyomozói statikus figurák, nem öregszenek. Ezzel szemben Kardos Júlia öregszik, így előbb-utóbb eljön a “nyugdíjazása”. Addig írom a karakterét, amíg engem és az olvasókat is érdekli. Sok ikonikus balatoni helyszín van még, ahol nyomozhat.
Ezek szerint annyira ragaszkodik a Balatonhoz, mint az Ötvös Csöpi-filmek?
Igen. Érdekes, hogy ezt a példát említi, ugyanis Kardos Júlia vezetékneve nem véletlen választás. A Bujtor István alakította karakter állandó társa – akit Kern András alakított – szintén Kardos volt.
Júlia pont olyan idős, hogy a Pogány Madonna című film idején is foganhatott volna. Az én Kardosom nem ismeri az apját, így az olvasók viccelődve kérdezgetik is, hogy lehet-e köze Kern András legendás karakteréhez.
A Balaton mellett a zene is fontos szerepet kap új regényében, ugyanis a Halál Tihanyban lapjain QR-kódokkal lehet találkozni, amelyek Spotify lejátszási listákra vezetnek. Miért tartotta ezt fontosnak?
Ahogy már utaltam rá korábban: úgy írom a krimiket, mintha egy film forgatókönyvei lennének. A filmes élményhez pedig elengedhetetlen a zene, amely rám komoly hatással van, a történetet is képes befolyásolni az a hangulat, amit a zenétől kapok. Ezért döntöttem úgy, hogy egy másik ingerrel kiegészítem az olvasói élményt. Illenek a cselekményhez, így tényleg olyan lehet az olvasóknak, mintha filmmé válna a történet.
