A Béke volt és a Férfiidők lányregénye közös pontját a főszereplő, Klára jelenti, de egy teljesen más korszakban, mint amit az Akik maradtak című film is megidézett. Milyen közegre és történetre számíthatnak az olvasók?
A könyv címe is árulkodó, hiszen egy nyugodalmasabb korszakban játszódik a történet. Nagy társadalmi drámák helyett sokak által megélt pszichológiai jelenségről van szó, például arról, hogy mit jelent egy szerető partner elfogadása, vagy hogy milyen mély nyomot hagy a személyiségen egy el nem fogadó anya. A történet békés természetű férfi főszereplői sokáig nem is értik, hogyan szerezték be a házi sárkányaikat, és hogy miként vonzhatják be az életükbe a jó embereket, a szerető kapcsolatokat.
Korábban már elárulta, hogy Klárával vannak rokon vonásaik. Mit ért ezen?
Ahogy kapcsolódunk más emberekhez, ahogy gondolkodunk a világról. A sorsunk nem ugyanaz, de az a családi szerep, amit Klára háttérként ad meg a szeretteinek, rokonítható azzal, amit a családomban én is igyekeztem megteremteni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Hogyan lehet ilyen biztos érzelmi hátteret teremteni?
Értve a másikat és együtt érezve vele. Így lehet tökéletesíteni emberi kapcsolatokat a traumák ismétlése helyett. Ha meg tudjuk érteni, más miért viselkedik úgy, ahogy, és segíteni tudjuk, pláne, ha kölcsönösen érezzük egymás gyengeségeit, akkor lesz szép a közös életünk. Ezért érdemes családban élni.
A Férfiidők lányregénye kapcsán azt mondta, hogy a „szép emberit” akarta megírni, mert az „ocsmány emberit” már annyian megírták. Ezek szerint itt is ez a cél vezérelte.
Igen. A mai pénzközpontú, materialista társadalomban kevés magasabb rendű dolog befolyásolja az értékrendünket. Ateistaként nevelkedtem, de így is azt mondom: érdemes hinni egy olyan magasabb rendű közös értékben, mint a jóság, a lelkiismeret, a szépség, amit lehet akár Istentől, akár a természettől eredeztetni. Manapság mindenki a kezében akar tartani valamit, amit pedig hiába szerez meg, többnyire nem lesz tőle boldogabb. Értékszegény civilizációban élünk, ezért is fontos arról gondolkodni, hogyan lehet mégis valami maradandó szépet teremteni.
A Béke volt történetében Klára és Zoltán véletlennek köszönheti a megismerkedésüket, de azonnal „beszippantja” őket. Az ilyen karmikus találkozásokra mindig hallgatni kell?
Pszichológusként nem mondok olyat, hogy kell, de a saját élettörténetemből is tudom, hogy érdemes odafigyelni az ilyen sorsszerű, váratlanul ránk törő érzésekre. A férjemet egyetemistaként egy házibuliban láttam először, és ahogy ránéztem, teljes nyugalommal mondtam ki magamban: ő az. Fontos figyelni az ilyen megmagyarázhatatlan megérzésekre, de ki-ki maga dönt arról, hogy miként szeretné befolyásolni ezzel a sorsát. A könyvem főhőse, Klára valami hasonlót érzett a Zoltánnal való találkozásuk első percétől, nem is tudott ennek ellenállni, de a befejezésről hozott döntését négy szerelmes év után a korábbi veszteségei diktálták.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az ilyen történetek hatására és a szakmai utat látva – pszichológusból vált regényíróvá – hajlik rá az ember, hogy azt mondja: F. Várkonyi Zsuzsa a magyar Irvin D. Yalom. Mit szól az összehasonlításhoz?
Hízelgő, ha valaki így érzi. A regényeim és szakkönyveim minőségével nagyjából elégedett vagyok, de sokszínűségben eltörpülök Yalomhoz képest, akinek nagyon szeretem a könyveit.
A Férfiidők lányregénye alapján készült film, az Akik maradtak az Oscar-esélyes nemzetközi filmek tízes, szűkített listájára került, így nagy médiafigyelmet kapott a film és a könyv is. Hogyan élte meg azt az időszakot?
Nagyon szeretem ezt a filmet, amelynek azt is köszönhetem, hogy a regényt egy amerikai kiadó angolul, majd héberül is kiadta, így már a némettel és a magyarral együtt négy nyelven olvasható. Büszke vagyok erre, és azt is kívánom minden írónak, hogy tudjon olyan elégedett lenni a könyvéből készült filmmel, mint amilyen én vagyok.
