Az 53 éves amerikai író, Beatriz Williams Seattle városában született és töltötte gyermekkorát. Meg akart felelni a szüleinek, így a Stanfordra, majd a Columbia Business Schoolra járt. „Nagyon stréber családom volt. Gyerekkoromban Shakespeare-előadásokra és operába jártunk. Az üzleti életben könnyebbnek tűnt sikeresnek lenni, és így lenyűgözni a szüleimet. Rengeteg bátorság kellett ahhoz, hogy kimondjam: bár vélhetően sikeres pénzügyi és vezetői tanácsadó lennék, igazából csak könyveket szeretnék írni” – nyilatkozta a pályaválasztásról.
Történelmi és irodalmi tanulmányai után jöhetett is a könyvírás, azon belül is a történelmi fikciós regények világa – ezen a téren Beatriz Williams művei mára már etalonnak számítanak. Regényei alapos történelmi kutatásra épülnek, mégsem válnak „leckeszerűvé”. A múlt nála sosem pusztán díszlet, hanem izgalmas, élő közeg, amelyben a szereplők mozognak.
Termékeny író, álnéven is publikál, illetve több könyv társszerzője is volt. Mindez még nagyobb szó, ha hozzátesszük: a könyvek történelmi körítése miatt nagyszabású kutatómunka előzi meg a történetszál kibontását. Beatriz Williams korábban kifejtette, hogy a történelmi eseményeket könnyű kutatni és ábrázolni, de a mindennapi élet részletei – más szóval azok a részletek, amelyek meggyőzővé teszik a történelmi világunkat – már egész más történet, rendkívüli alaposságot igényel, ráadásul ezzel a munkafolyamattal modern énünk alapjait fedezi fel.
„Minden generáció hajlamos arra, hogy a világegyetem középpontjának tekintse magát – a készterméknek, nem pedig egy folyamatban lévő műnek –, és a történelmi fikció megtapasztalása az alázat és a megértés gyakorlása” – válaszolta Beatriz Williams, amikor a történelmi fikcióhoz való vonzódásának okáról kérdezték.
A szerző tehát az elmúlt évtized egyik legmeghatározóbb női hangja az angolszász történelmi és női irodalomban. Regényei rendszeresen szerepelnek a New York Times bestsellerlistáján, és olvasók százezrei keresik bennük azt, amiről Williams kivételes érzékenységgel ír: hogyan élnek, szeretnek és döntenek a nők akkor, amikor a történelem, a társadalmi elvárások és a személyes vágyak egymásnak feszülnek. Jellemző rá a több idősíkon futó történetmesélés, a Férjek és szeretőkben például több emberöltőnyi szakadék van a két történetszál között.
Beatriz Williams regényeiben visszatérő motívum a női önrendelkezés, az anyaság és önfeláldozás, illetve a múlt öröksége. Különösen érzékenyen ír azokról a nőkről, akik „helyesen” cselekszenek – mégis egész életükben viselik a döntéseik árát, és a “mi lett volna ha” dilemmáját. Nála a szerelem nem mindig végződik boldogan, gyakran jár veszteséggel és sokszor épp az a kérdés, hogy megéri-e egyáltalán feláldozni érte mindent. Ez az ambivalencia teszi történeteit rendkívül emberivé – és sokszor fájdalmassá.
A NIOK közös könyv sem más, ezt Babiczky Tibor szerkesztő is megerősíti: „Ez a könyv nehéz olvasmány. Nem szövegileg, hanem lelkileg. Egymásra torlódnak benne különféle generációk megküzdései. És egyúttal a mi megküzdéseink is – akár elszenvedőként, akár cselekvőként veszünk benne részt. A Férjek és szeretők gyógyulni segít. Ne utasítsuk el a felénk kinyújtott kezet” – fogalmazott tökéletesen Babiczky az ajánlójában.
A Férjek és szeretők egy nagyívű, érzelmileg mély regény nőkről, döntésekről és második esélyekről. Két nő története fonódik össze időn, kontinenseken és generációkon át, miközben ugyanazt a kérdést teszik fel újra és újra: mi történik, ha az életünk legfontosabb döntéseit nem akkor hozzuk meg, amikor még lenne választásunk, és mi van, ha rossz döntést hoztunk, de már késő? Mekkora áldozatokat érdemes hozni?
A regény egyik szála a kortárs Új-Angliában játszódik, ahol Mallory, egyedülálló anya mindennapjait fia betegsége határozza meg. Miközben kétségbeesetten keresi azt a donorvesét, amely esélyt adhatna gyermekének a normális életre, kénytelen szembenézni múltjának két nyugtalanító titkával is: édesanyja 1952-es örökbeadásával egy hírhedt ír árvaházból, valamint saját, tizennégy évvel korábbi, mindent felemésztő nyári szerelmével. A kapcsolat gyerekkori legjobb barátjával, Monk Adamsszel – a világ egyik legkedveltebb dalszerző-énekesével – tündérmesének indult, ám egy pusztító árulás vetett véget neki.
A másik idősík az 1950-es évek Kairójába vezet, ahol Hannah, a háború traumáit túlélő magyar menekült új életet próbál kezdeni egy biztonságot ígérő házasságban. Feleségül ment egy vagyonos brit diplomatához, és férje előkelő állást kapott a pezsgő, egzotikus Kairóban. Egy végzetes találkozás azonban mindent megváltoztat. Egy titokzatos szállodamenedzserrel folytatott szenvedélyes viszony újraébreszti Hannah-ban mindazt, amit elveszettnek hitt. Miközben Egyiptom utcáin forradalmi feszültség vibrál, a várandós nő két férfi közé szorul – és olyan áldozatra kényszerül, amely generációkon át visszhangzik majd.
A két történet látszólag távol esik egymástól, ám lassan, finoman összekapcsolódnak: egy családi örökség, egy elhallgatott múlt és a női sorsok ismétlődő mintázatai révén. A regény bemutatja, hogy mit vagyunk képesek megtenni a gyerekeinkért, és hol van ennek a határa, de illusztrálja azokat a kapcsolatokat is, amelyek sosem értek véget igazán, illetve azt a témát is feszegeti, hogy mit öröklünk, és mit hordozunk tovább a felmenőinktől.
Mindkét főszereplő kapcsán mesélt érdekességeket a szerző. Egy interjúban például az újságíró rávilágított, hogy az olvasónak az utolsó fejezetig fogalma sincs arról, hogy Mallory hogy néz ki. „Könyveim középpontjában a személyiségünk – vagyis az, amit a világnak mutatunk – és a valódi énünk közötti szakadék áll. Hajlamosak vagyunk nem úgy látni magunkat, ahogyan mások látnak minket. Ezért éreztem jó ötletnek, hogy az utolsó fejezetben Monk szemén keresztül lássuk Malloryt, és így jöjjünk rá, miért szereti őt annyira” – reagált a szerző a felvetésre.
A magyar menekült, Hannah karakteréről Beatriz Williams úgy fogalmazott: őt volt a legnehezebb megírni. „Sok gondom volt vele, részben azért, mert annyira elrejti a fájdalmát. Nem akarja, hogy más szereplők közel kerüljenek igazi önmagához, ahogy én sem akartam, hogy közel kerüljek hozzá. Első szerelme Magyarországon volt, aztán átélte a második világháborút, és elég nehéz dolgokon ment keresztül. A szerkesztőm arra kért, hogy hagyjak ki néhány dolgot ezzel kapcsolatban, hiszen nyári könyvnek szántuk. Szóval a háború végén pár dolgot kimondatlanul hagytam. Csak akkor vált könnyűvé az írás, miután lehámoztam az összes védőréteget, ami körülvette” – mesélte az író.
A Férjek és szeretők szívszorító és felemelő utazás női sorsokról, választásokról és újrakezdésekről. Több idősíkon mesél el történeteket az örökségről, az elengedésről, a megbocsátásról és arról, hogyan formál bennünket a múltunk, akár akarjuk, akár nem. Ha olyan olvasmányra vágysz, ami magával visz, rétegről rétegre nyílik meg, és még napokkal később is veled marad, akkor ez a könyv nagyon jó helyen fog landolni nálad.
Szabados Ágiról tudjátok, hogy nem riad vissza attól, hogy rizikós, megosztó könyveket válasszon, de a Férjek és szeretőkkel egy igazi komfortolvasmányt hozunk el nektek, amelyet a Libertine-csapat minden tagja imádott. Különösen büszkék vagyunk a borítóra, amely – szerény véleményünk szerint – felülmúlja az eredetit. Przibislawszky Renáta munkáját dicséri a gyönyörű borító, amely tökéletesen harmonizál a belbeccsel: egyszerre elegáns, különleges, játékos, izgalmas és elvarázsol.
Az e havi témánk: egy regény, amelyben a múlt és a jelen keveredik. A NIOK közös könyv tehát Férjek és szeretők. További nagyszerű könyveket is válogattunk a havi témában, itt megnézheted a Libertine csapatának összes ajánlatát. Olvass velünk, majd beszéljük ki a könyvet Szabados Ágival február végén élőben a Nincs időm olvasni kihívás Facebook-csoportban!
