A 19. század első felében a magyar politikai elit egyre határozottabban és sürgetőbben fogalmazta meg a modern állam működéséhez szükséges reformok igényét, illetve feltételeit. Ebbe tartozott a polgári jogegyenlőség, a közteherviselés, valamint a felelős kormányzat megteremtése. Ezek mind a politikai gondolkodás központi kérdéseivé váltak. A forradalom eseményei így egy hosszabb alkotmányos és politikai fejlődési folyamat részeként értelmezhetők, amelyben a rendi keretek fokozatos átalakulása vezetett el a polgári átalakulás követeléséhez.
Március 15. ezért nem csupán egy történelmi esemény dátuma, hanem annak a politikai és társadalmi átalakulásnak a szimbóluma, amely a 19. század közepén alapvetően formálta át a magyar állam működését és politikai kultúráját.
1990 óta hivatalos munkaszüneti nap, amelyen a márciusi ifjakra, a sajtószabadság kivívására és a nemzeti függetlenségre emlékezünk, kokárdát viselve.
Könyvajánló március 15-re
Nemzeti ünnepünk apropóján most olyan fantasztikus magyar írók regényeit ajánljuk nektek, akikre joggal lehetünk büszkék!
Krasznahorkai László: Sátántangó
Valamikor a nyolcvanas évek elején, valahol Délkelet-Magyarországon, egy egykor volt mezőgazdasági telep eleven romjain bontakozik ki a Sátántangó különleges, mai napig páratlan koreográfiája. Ebbe a zárt és mozdulatlan világba érkezik meg Irimiás, az oldalán Petrinával, hogy új reményekkel és illúziókkal kápráztassa el a telepen élő, leginkább túlélni próbáló helyieket.
A freskó egy lenvászon lepedő alatt rejtőzik a falon, a tarbai református pap kiszolgált, vén mindenese, Anzsu vályogházában. Annak idején családját festette meg rajta az esperes lánya, a gyerekkorától a színek és formák bűvöletében élő Annuska. E festmény alakjai elevenednek meg a regényben, s velük együtt több nemzedék sorsa és története, egy letűnt világ emberi viszonyai, társadalma és erkölcsei. A család tagjai az évtizedekig elmegyógyintézetben ápolt papné temetésére gyűlnek össze. Ezért tér haza a városba Annuska, aki kilenc évvel korábban világra szóló botrányt kavarva szökött meg a szülői házból, hogy gyermekkori álmát valóra váltva festő lehessen. Megkeseredett, zsarnoki apja, aki egyik kezében a Bibliával, a másikban nadrágszíjjal nevelte gyermekeit, azonnal kitagadta. Azóta Annuskának a nevét se szabad kiejteni a tarbai parókián. Már a tékozló lány visszatérésének híre felbolydítja a várost és a családot, amelynek tagjai magányban, szeretetlenül, a gyanakvás és gyűlölködés fojtó légkörében élnek. Az örök lázadó, a távollétében szinte mitikus figurává nőtt és most a nyári vihar hirtelenségével és frissességével érkező Annuska jelenléte óhatatlanul arra készteti őket, hogy számot vessenek addigi életükkel és önmagukkal. A reggeli és esti harangszó között eltelő tizenhárom órában elevenek és holtak hazugságai, álszentsége, képmutatása és önzése kerül mérlegre. Előbb-utóbb senki sem kerülheti el, hogy lehulljon róla az álarc.
Gárdos Péter: Semmelweis Ignác rövid boldogsága
A 19. század egyik legnagyobb hatású orvosa volt. Felfedezése anyák millióit mentette meg szerte a világon az értelmetlen haláltól. Élete és tragikus bukása mégis tele van titkokkal és ellentmondásokkal.
Karrierje legfontosabb pillanatában képtelen volt megszólalni. Amikor pedig végre küzdeni kezdett, maga ellen fordította Európa szinte teljes orvostársadalmát. Semmelweis dühe egyszerre bizonyult felszabadítónak és halálosnak.
Talán túl korán érkezett.
Talán túlontúl izgatottan, erőszakosan hirdette az igazát.
Sokan szerették volna semmissé tenni a felfedezését, és elpusztítani őt magát is. Végül ez utóbbi sikerült.
Mi ölte meg Semmelweist?
Ki ölte meg Semmelweist?
Egy fiatal diósgyőri lánynak a múlt század nyolcvanas éveiben orvosi gondatlanság miatt mozgás- és értelmi sérült gyermeke született. Fiatal anyukaként bántalmazó férje oldalán kitartóan küzdött a családja boldogságáért és a lánya egészségéért, de harca kudarcra volt ítélve… Aztán eltelt több mint harminc év, de Évának nem sikerült feldolgoznia a történteket. Ezért kezdett blogot írni, amelyet rövid időn belül százezrek olvastak. Péterfy-Novák Éva története a veszteség utáni továbblépésről és az elfogadás folyamatáról szól – egy olyan korban és közegben, amely sem a hibát elismerni, sem a mássággal együtt élni nem akar.
Dragomán György: A pusztítás könyve
Hiperrealista noir western, igazi tudatmódosító. Felfokozza az érzékelést, kiélesíti a látást: az olvasó azzá válik, amit átél. Ebből a világból nem lehet könnyen kiszakadni: mindenki sebez és sebződik, büntet és bűnhődik, szabadulni akar, mintha volna szabadulás. Fábián, a világvégi városba vezényelt fiatal mérnök hatalmas ellenfélre talál, szerelmes lesz és életet ment, próbál ellentmondani a rossznak - követi a pusztítás nyomait, miközben maga is pusztít. A küzdelem tétje: lehetséges-e kívül kerülni a történelmen.
+1: Fábián Janka: Márciusi napló
A Cholera-naplóból megismert Gruber Georgina lánya és az Árvízi napló főszereplőjének, Gruber Vilmának az unokahúga, Mosonyi Karolina 1848 tavaszán egy tipikus tizenéves lány életét éli. Iskolába jár, rajong a színházért, az irodalomért, pletykál a barátnőivel, és olykor emiatt bajba is kerül.
Karolina naplót is ír, akárcsak annak idején édesanyja és nagynénje. Az első szerelem is megérinti ezekben a mozgalmas, lázas napokban, amikor a nagyvilágban és hazánkban sorra érkeznek a hihetetlen és egy fiatal lány számára rendkívül izgalmas hírek. Mindenki az újabb párizsi revolúcióról, a pozsonyi diétáról, majd az addig elképzelhetetlen bécsi forradalomról beszél, és egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a Pest-Budán sem kell sok a forradalmi szikra kipattanásához.
Márpedig ebből Mosonyi Karolina sem akar kimaradni! Ezért hallatlan dologra szánja el magát; megszökik otthonról, és elindul a Pilvax kávéházba, mert tudja, hogy a forradalmi ifjúság ott gyülekezik, és a szerelmét is megtalálhatja ott. Ami ezután következik, az a fiatal lány életének legnagyobb kalandja és egyúttal az ország történelmének egyik legjelentősebb napja lesz. Ahogyan főszereplőnk fogalmaz: "Vannak olyan események, amelyekben sűrűbbé válik az idő, és visszatekintve hosszabbnak érezzük, mint valójában voltak. Igen, ez a másfél nap egészen biztosan ilyen volt: évek sűrűsödtek bele."
Szakirodalom:
Deák Ágnes: Polgári átalakulás és neoabszolutizmus (1849-1867), Budapest, Kossuth Kiadó,
2012.
