1. „Lánynak lenni annyit jelentett, mint óvatosnak lenni. Sírni, de nem ordítani, csinosnak és vékonynak lenni, fényes hangon énekelni és kedvesnek lenni.” – Linn Strømsborg: Baszki, baszki, baszki
Linn Strømsborg a Soha, soha, soha című könyvében már megmutatta, hogy milyen szókimondó narrátort képes alkotni, a második regénye azonban talán még csípősebb lett. Főszereplője, Britt úgy olvas be a családjának és barátainak, hogy közben azokat az érzéseket közvetíti, amelyeknek nagy részét talán mindannyian éreztük már. Egyedül van a gyereknevelésben, a házimunkában, de tulajdonképpen a házasságában is. Ezért aztán egy napon fogja magát, és elindul otthonról. Mindegy, hogy hova, csak mindenki hagyja békén.
Őszinte, szabadszájú monológokat olvashatunk ebben a rövid kötetben, amit talán minden nőnek – és férfinak is – érdemes kézbe venni.
2. „Túl sokan élnek közöttünk olyanok, akiknek már elegük van. Nincs ebben semmi új. Az érdekes az, hogy mit csinál az ember, amikor már elege van.” – Helen Zahavi: Mocskos hétvége
Azzal kell kezdenem, hogy a szóban forgó történet egész biztosan nem való mindenkinek. Helen Zahavi egy kifejezetten provokatív, éles társadalomkritikát megfogalmazó kötetet alkotott, amelyben Bella kilép az áldozat szerepéből, és miután betelt nála a pohár,
maga kezdi el keresni a kétes szituációkat, kétes férfiakkal. Csakhogy nem áll meg itt; minden egyes atrocitás után bosszút áll.
Nagyon nyers, naturalista és szándékosan egyszerű nyelvezetű regény ez, amelyben fordul a kocka, és az áldozat válik végrehajtóvá.
3. „Isten áldja azokat, akik képesek elviselni ezt a rengeteg bizonytalanságot az életükben, de nekem már nem megy.” – Jennette McCurdy: Örülök, hogy meghalt az anyám
Jennette McCurdy neve nemcsak azért kivételes ebben a listában, mert az ő könyve egy memoár, hanem azért is, mert talán az ő „karaktere” (vagyis ő maga) viselte el a legtöbb megrázkódtatást, ő ugyanis többnyire a saját anyjától kapta ezeket. Az Örülök, hogy
meghalt az anyám bemutat egy teljesen egészségtelen anya-lánya kapcsolatot, de ezen kívül beszél Hollywood sötét oldaláról, a színészetről, a tévés válogatókrók és celeb viszonyokról is.
Bár Jennette-nek jó pár évre volt szüksége, míg felismerte ezeket a traumákat, elképesztő őszinteséggel beszél róluk ebben a néhány száz oldalban, ami sok felismerést hozhat az olvasónak is.
4. „Egy nőt még mindig a párkapcsolata tesz teljes értékű személlyé, ez a szemlélet még mindig létezik, és komoly belső harc túllépni rajta, ha épp úgy adódik, hogy egyedül maradtál. A világ a pároké. Legyenek akár boldogtalanok.” – Sheena Patel: Megőrülök érted
Nem tudom, mikor volt utoljára Libertine-kiadás, amely ennyire szélsőséges véleményeket kapott. Én azonban IMÁDTAM Sheena Patel könyvét, ugyanis megtestesített számomra mindent, amit egy igazi huszonegyedik századi sztoritól elvárok. A Megőrülök érted című kötetet viszont nem úgy kell olvasni, mint egy átlagos regényt. Kusza gondolatok ezek, amelyben az elbeszélő talán még kicsit keresi önmagát is, elveszett a situationshipek, a társadalmi problémák és elvárások világában, de pont így érezheti az olvasó autentikusnak.
Nem lényeges, hogy kik a szereplők, olyannyira nem, hogy a szerző meg sem nevezi őket, ugyanis elég sokan beleláthatják magukat vagy egy barátjukat, ismerősüket ezekbe a leírásokba. Toxikus kapcsolatok, obszesszív csekkolás a közösségi médiában, és kendőzetlen őszinteség várja az olvasókat ebben a komplex irományban.
5. „Húszéves koromban két dologra volt szükségem: szerelemre és arra, hogy komolyan vegyenek.” – Caroline O’Donoghue: A Rachel-eset
Rachel korántsem tökéletes, még azt is megkockáztatom, hogy a legtöbbeknek egyáltalán nem is lesz szimpatikus, de pont ezért maradt meg bennem ilyen erősen ennek a regénynek az olvasása. Talán épp ilyen a legtöbb huszonéves, ahogy azt a könyv szemléltetni kívánja. Buta döntéseket hoznak, fejlődnek, aztán visszaesnek, célorientáltak, majd elveszettek.
Caroline O’Donoghue karakterei szabadon hibáznak, mennek fejjel a falnak, és mindezt igazán szókimondó stílusban teszik. Rachel mer nyíltan önmaga lenni még akkor is, ha ezzel sokak dolgát megnehezíti – sokszor leginkább éppen a sajátját. Minden olyan
nőnek ajánlom ezt a könyvet, aki érezte már azt, hogy fogalma sincs, mit csinál. Ez a történet ugyanis szépen megfogja a kezüket, és végigvezeti őket az összes létező ballépésen, amit el lehet követni.
