Dickens művét „…alighanem szeretet járja át, méghozzá valódi szeretet” – mondja Ottlik Géza, és ezzel meg is fogalmazza, miért ragaszkodunk több mint százötven éve ehhez a meséből és valóságból ösztönös arányérzékkel összegyúrt históriához, és miért ragaszkodott hozzá maga Dickens is annyira, hogy élete végéig felolvasó körútjai repertoárján tartotta.
Pedig a mű születéséhez nagyon is hétköznapi okok vezettek. Dickens pályája kezdetétől számos jótékonysági tevékenységben vett részt, sokat foglakozott a kizsákmányolt gyerekek helyzetével, akiknek az érdekeit semmiféle törvény nem védte a 19. századi Angliában. London hírhedt intézményében, a Rongyos Iskolában tett látogatása során közvetlenül szembesült a gyermekmunka jelentette nyomorúságos helyzettel és az ínséges körülmények között élő gyerekek kiszolgáltatottságával. Az ott tapasztalt igazságtalanság miatt érzett düh volt az egyik ihletője a történetének.
A másik ok ennél sokkal prózaibb: a Martin Chuzzlewit élete és kalandjai című regényének újságban megjelent folytatásai nem hozták meg számára a várt anyagi sikert, viszont a családja eltartásához, számlái kifizetéséhez pénzre volt szüksége. Gyorsan írnia kellett tehát valamit, ami közérdeklődésre tarthatott számot. Kézenfekvő volt, hogy legfrissebb élményeiből merít, így kerülhetett születendő írásába a szegénység-gazdagság ellentétének bemutatása, a hivatalok világa (maga is dolgozott gyakornokként egy ügyvédi irodában) és a karácsony, amelynek megünneplése egyre népszerűbb volt a viktoriánus Angliában.
A kísértetek ábrázolásának is van életrajzhoz köthető eleme, Dickens ugyanis egy kísértet-klub tagja volt, amely a feltételezett természetfölötti találkozásokat, kísértetjárásokat vizsgálta ki. Mindig szkeptikus maradt a misztikus jelenségekkel kapcsolatban, de foglalkoztatta a téma, így már a Pickwick Klub 28. fejezetét is a rosszlelkeknek szentelte, a Karácsonyi énekben meg egyenesen főszereplőnek tette meg a házsártos uzsorást kísértő szellemeket.
A Karácsonyi ének 1843. december 19-én jelent meg, és szentestéig hatezer példány fogyott el belőle. A könyv kiadását az író maga finanszírozta, és pontról pontra megtervezte a könyv arculatát is. Ragaszkodott a szép, színes borítóhoz, a díszes előzéklaphoz, az arany betűkhöz a címlapon és a gerincen, valamint a történetet kísérő rajzokhoz is. A könyvet John Leech illusztrálta.
1844 végéig a kötet tizenhárom kiadást élt meg. Az olvasók imádták, és a kritika is jól fogadta, viszont a kötési költség, a különleges papír, a színes oldalak és a könyv reklámozása szinte az összes hasznot felemésztette. A népszerűsége azonban töretlen volt. Dickens érezte és értette ezt a sikert, és mindent megtett, hogy erősítse a kapcsolatát a közönségével, szinte értük élt. Kitűnő előadó volt, szívesen rendezett színielőadásokat, felolvasóesteket, műveit turnékon, körutakon népszerűsítette.
A Karácsonyi ének köré komplett kampányt épített fel. Megtervezte az előadásokat: a könyv lapjait egy másik, nagyobb kötet oldalaira ragasztotta, az így nyert széles, üres margókra jegyzeteket készített. Soha nem adta elő kétszer ugyanúgy a történetet.
A Karácsonyi ének páratlan sikerén felbuzdulva a következő években további négy karácsonyi témájú kisregényt adott ki, de ezek népszerűsége elmaradt Scrooge, Bob és Pöttöm Tim történetétől.
„A szív írója – írta róla Szerb Antal –, sem előtte, sem utána nem akadt író, aki annyira fenntartás nélkül szavakba tudta volna önteni szeretetét és gyűlöletét, örömét és bánatát, szélsőséges és gazdagon emberi érzésvilágát.”
És kevés olyan művész, illusztrátor van, aki az érzéseknek ezt az ambivalenciáját olyan pontosan ábrázolná, mint Lisa Aisato. A magyar olvasók számára Maja Lunde Hónővér és Linn Skåber műveiből (A szívem egy bezárt bódé, Ma négykézláb akarok járni, A szél most a legigazabb) ismertek árnyalt, finom rajzai. Kevesen tudják, hogy hét saját könyvet adott ki, az általa illusztrált műveket pedig már több mint negyven nyelvre fordították le. Lisa Aisato egyedi stílusban, a tőle megszokott érzékenységgel ábrázolja Scrooge átalakulását és a mindent átható misztériumot, amely felett ott lebeg az elmúlt, a mostani és az eljövendő karácsonyok szelleme.
Az eredeti cikk a NIOK Magazin 2023. évf. II. számában jelent meg.
