Könyvek, hogy túléljük a szürke hétköznapokat

Vigh Szilvia Ágnes
Könyvek, hogy túléljük a szürke hétköznapokat
Bárkivel beszélgetek, egyetért velem abban, hogy mennyire extrán hosszúnak érződik a január-február. Az ünnepi időszaknak vége, ráadásul megérkezik a nyomás, hogy egy új év kezdetével újult erővel kellene belevetnünk magunkat a munkába, az önmegvalósításba, az élményszerzésbe. Szóval ez a cikk most neked szól, ha úgy érzed, semmilyen motiváció nem kapott el, eleged van a korai sötétedésből, a hosszú napokból, a hidegből, és legszívesebben csak határozatlan ideig begubózva maradnál egy jó könyvvel.

Elif Shafak: A szerelem 40 szabálya

Az az egyik szuper dolog Elif Shafak történeteiben, hogy elkalauzolnak minket egy teljesen más kultúrába, tökéletesen szakítanak ki a megszokottból. A szerelem 40 szabályában pedig Ella egyébként pontosan önmegvalósít, a negyvenes éveiben döbben rá, hogy nem boldog. Távmunkát vállal egy neves könyvkiadónál, és közben megismerkedik vallással, szerelemmel, az élet megannyi különleges aspektusával, amiről szürke mindennapjaiban talán már le is mondott.

 

Fern Brady: Erős női karakter

Egy kedves barátnőm azt mondta, néha segít, ha az ember nem a saját problémáival foglalkozik. Fernnek pedig egészen specifikus problémái vannak, az biztos. A könyv szerzője – aki egyben narrátora is – ugyanis autista, viszont már csak felnőttként kapta meg a diagnózist. Ezért aztán eddigi élete minden, csak nem átlagos: többször kirakják otthonról, rászokik a nyugtatóra, illetve a sztriptíztáncos karriert is kipróbálja. Tökéletes választás tehát ez a memoár arra az esetre, ha bármi olyannal foglalkoznál, ami nem körülötted zajlik éppen. (Ezen kívül nem mellesleg pedig empátiára, nyitottságra is tanít).

 

Silvia Avallone: Fekete szív

Szintén egy olyan kötet a Fekete szív, amely megmutatja, hogy sosincs késő, legfőképpen elkezdeni élni. Emiliának és Brunónak korántsem volt egyszerű sorsa, részben ezért is választották életük helyszínéül Sassaiát, a hegyek között megbúvó kis falut. A mindenkitől távol lévő kuckók ideális lehetőséget nyújtanak az elbújásra, a magányra – itt szól azonban közbe az élet. Megismerkednek, szépen lassan megosztják egymással a fájdalmukat, és megmutatják, hogy bármikor választhatjuk az életet.

 

Cristina Henriquez: Panama – Átjáró a végtelenbe

Volt már olyan veled, hogy annyira elég volt a mindennapokból, hogy a szöges ellentétét szeretted volna olvasni annak, ami éppen körülötted zajlik? Nos, a Panama erre most tökéletes! Cristina Henriquez ugyanis a forró Barbados környékére repít minket, a XIX. és XX. század fordulójára. A lassú lefolyású történetben a munkásokról folyik a víz, miközben küzdenek a megélhetésükért, a szerelmükért, az érvényesülésért. Szóval ha jól befűtöttél a lakásba, akkor ideje elképzelni, hogy egy távoli táj és korszak kalandjait éled át éppen!


Tartalomhoz tartozó címkék: Könyvajánló