Ha a kosztümös romantikus könyvekre gondolunk, szerintem mindenkinek a Büszkeség és balítélet ugrik be, ha nem is elsőként, de a TOP3-ban biztosan benne van. Jane Austen történetei és szereplői a mai napig hatással vannak ránk, tudunk velük azonosulni, klasszikussá váltak. A Büszkeség és balítélet, az Emma, az Értelem és érzelem, a Meggyőző érvek, A mansfieldi kastély, A klastrom titka – aki olvasta már valamelyiket, az most bizonyára bólogat, hogy igen, ez tényleg egy remek regény. Elizabeth Bennett, Emma Woodhouse, Anne Elliot, a Dashwood nővérek – az ő sorsukat nemcsak az írónő, de a különböző filmes feldolgozások, adaptációk is közelebb hozták hozzánk. Szinte minden kornak megvan a maga feldolgozása belőlük. Ennél jobban mi sem mutatja Jane Austen erejét és hatását. Hiszen az ő regényeinél pontosabb, autentikusabb képet senki nem tud adni az 1800-as évek Angliájáról, az úri körökben zajló szerelmi életről, a házassági piac résztvevőiről. Mindezt a korát meghaladó feminista gondolatok teszik teljessé, amelyekkel szintén nagyon tudunk azonosulni. Regényei elengedhetetlen velejárója a jól adagolt cinizmus, a finom humor, és a férfi főhős, akiért rajongani lehet: olyannyira, hogy minden lány életében van egy Mr. Darcy-korszak. Vele egy olyan férfi archetípust teremtett az írónő (természetesen nem elhanyagolható ebben a folyamatban az adaptációban Mr. Darcyt alakító Colin Firth színészi játéka, karizmája), aki mai napig mintaként szolgál.
Itt kerül a képbe Julia Quinn, a Bridgerton-történetek írója, aki Anthony Bridgerton személyében megteremtette nekünk az új Mr. Darcy-t. Mogorva, elegáns, jóképű, gazdag, társadalmilag elismert, zárkózott ugyan, de óvja a testvéreit, és nagyon magasra teszi a lécet, ami a jövendőbelijét illeti.
Napjainkban viszont már nem elég egy erős karakter, minél több szálat mozgatnak az írók, annál inkább függővé teszik az olvasókat. Szerintünk Julia Quinn zsenije abban rejlik, hogy visszahozta Jane Austen csipkelődő, odaszúró stílusát, teremtett nekünk új férfiideálokat, bemutatja a házassági piacot női oldalról, mindezt egy univerzumba építve, egy család életén keresztül. A karakterei kifejezetten változatosak annak ellenére, hogy minden könyv és minden évad ugyanarra épít: az adott kötet főszereplője párt talál.
A főhősök sorsa nem is különbözik olyan sokban a napjainkban élő emberek sorsától – tragédiák, anyagi nehézségek, büszkeség, családi korlátok, előítéletek, társadalmi elvárások, női és férfi szerepek, az adott kornak megfelelő viselkedés szövevényes szálai tárulnak fel a regények lapjain. A feminizmus már Austen-nél is érződött, ezt Quinn is megerősíti, főleg Eloise Bridgerton karakterével teszi egyértelművé, mit is gondol a nőiség kérdéséről.
A sorozattal, biztosak vagyunk benne, hogy már mindenki találkozott, de szeretnénk rávilágítani arra, hogy miért érdemes elolvasni a könyveket is! Julia Quinn nagyon egyedit alkotott azzal, hogy egy nyolc gyerekből álló családot tett meg a történeteinek főszereplőjévé. Anthony, Benedict, Colin, Daphne, Eloise, Francesca, Gregory és Hyacinth próbálják megtalálni a helyüket a 19. századi Angliában, miközben a szerelmet is keresik. Minden könyv egy testvér történetét mutatja be, miközben a többiek is folyamatosan feltűnnek, illetve született egy 9. epilógus kötet, amely segítségével bepillantást nyerhetünk a testvérek happy end utáni életébe is. Mindegyik testvér eléggé eltérő történetet és személyiséget kapott, így nehéz megunni a Bridgerton-okat. Van itt kamukapcsolat, ellenségekből szerelmesek, egy cseppnyi Hamupipőke, a titokzatos Lady Whistledown, előző házasságból származó gyerekek, gyászfeldolgozás, gyerekvállalási nehézségek, nyomozás és rejtvények, menyasszonyszöktetés. Julia Quinn elképesztően jó humorral ír, az izgalmas karakterekkel, no meg persze rengeteg romantikával eléri, hogy letehetetlenek legyenek a könyvei.
Violet Bridgertonról is mindenképpen szólnunk kell, aki egy olyan anyatípust jelenít meg, akiről a nevelés terén példát lehet venni. Végre nem egy mostoha, nem egy önző, önsajnáltató anyafigura, aki másra sem vágyik, mint hogy gazdag férjet találjon a lányainak. Nem, ő a megtestesült ANYA. Megkockáztatjuk, hogy még Mrs. Weasley-nél is jobban szeretjük a karakterét. Ahogy kiáll a gyermekei és a választottjaik mellett, és mint egy anyatigris védelmezi őket, minden dicséretet megérdemel, és őszintén reméljük, hogy kap egy saját évadot. Violet karaktere a könyvekben is szerethető, de a tévésorozatban még inkább előbújik a csipkelődő, szeretetteljes, féltő anyai én.
A Bridgerton-regényekből a Netflix készített sorozatot, amely egyértelműen a streaming platform egyik legnagyobb sikere lett. A sorozat készítői a korunk elvárásainak megfelelően színesítették a történetet: a szereplők sokfélesége, a feminista vonal erősítése, új karakterek megalkotása, kiemelése mind hozzátettek a sikerhez. A királynő személye külön említést érdemel: a könyvekben nem szerepel, mégis szerintünk az egyik legzseniálisabb húzás volt az alkotók részéről alakjának megformálása olyannyira, hogy külön évadot is kapott a György királlyal való szerelmük. Lady Danbury karaktere pedig sokkal hangsúlyosabb lett, mint a könyvekben. A sorozat sok szempontból más, mint a könyvek, mi mégis szeretjük, mert alapvetően jól nyúltak a történetekhez, és nagyon jó színészekkel dolgoznak. A hangulathoz abszolút hozzá tartozik a modern dalok instrumentális feldolgozása, így hallhattunk már Madonna-, Pitbull- vagy éppen Billie Eilish-dalokat is a sorozatban.
Nem maradhat ki az ismertetőből a személyes véleményünk sem. A kedvenc Bridgerton testvérünk egyértelműen Anthony. Az ő története tele van humorral, intelligenciával, pajkossággal. Férfiként, családfőként Anthony az, aki minden terhet cipel magával, ebben szerintem tökéletes társat talál magának, hiszen Kate is családcentrikus, tele veszteséggel, ami miatt még inkább értékeli, amije van, a megtartásában pedig rengeteget segíthet a vikomtnak.
Francesca története a másik, amely nagyon közel áll a szívünkhöz. A hatodik Bridgerton testvér élete közelről sem olyan idilli, mint a többieké. Mindig is kilógott a sorból, kicsit különc volt, így nagyon kíváncsiak voltunk az ő történetére, amelyben nagyon fontos szerepe van a gyásznak és a gyermekvállalási nehézségeknek egy olyan korban, amikor egy nőtől az örökösök biztosítása volt az elsődleges elvárás. Nagyon szerettük, hogy az első férj elvesztése után kibontakozó második kapcsolatot látunk, ahol a főhős nem egy szende kislány, hanem egy erős, okos és bátor nő.
Miért pont a Bridgerton? – tettük fel a kérdést a cikk elején. Végső konklúziót sajnos nem tudunk adni, nincs megfejtés, hogy miért szeretjük ennyire ezt a sorozatot, vagy úgy általában a romantikus regények világát. Talán azért vágynak romantikára a nők, mert az az élet, ami a könyvek lapjain jelenik meg, tökéletes: a férfiak megszelídíthetők, a nők gyönyörűek és kedvesek, mint a mesékben. A valóság mindig szürkébb ennél, emiatt könnyebb elmenekülni ezekbe a vágyott helyzetekbe. Ha emellett habos-babos ruhák is a történet részei, akkor különösen kedvünkre valók lesznek. Valószínűleg a nosztalgia is belejátszik ebbe a klasszikus romantikusok iránt érzett szeretetbe. Az adott kor vidám oldalát látjuk: a bálokat, a szép ruhákat, a készülődést, az udvarlást, ami a rohanó világunkban már kiveszett. A felgyorsult életünket tökéletesen ellensúlyozzák azok a leírások, amelyek egy nyugalmasabb, lassabb kornak az életét mutatják be, amikor egy-egy találkozásra napokat, heteket, esetleg hónapokat kellett várni, hiszen a távolság akkor még akadályt jelentett fizikai és társadalmi értelemben is.
Mindenesetre a romantika semmiképp sem halott. Ha másképp nem is, de a regények lapjain még mindig szeretettel fogyasztjuk ezeket a történeteket. Lehetnek tragikusak vagy egyszerűek, szépek és bántók, a lényeg, hogy a végén ott legyen: És boldogan éltek…
