A mai rohanó világban, ha jut is időnk a kezünkbe venni egy könyvet (vagy akár egy e-book olvasót), általában egy felkapott, „Tiktok-szenzáció” művet választunk. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen fantasztikus könyvek jönnek ki manapság, és az összeset el szeretnénk olvasni. De mi történik akkor, ha leveszünk a polcról egy több mint 200 éves történetet? Idén volt szerencsénk mindkettőnknek az évforduló alkalmából kezünkbe venni Jane Austen mind a hat megjelent regényét (az újonnan megjelent, három novellát tartalmazó kötetet már jövőre be is terveztük). Hiába olvastuk mindketten a könyveket, pár évvel és sok tapasztalattal később ugyanolyan – ha nem jobb – élmény volt visszatérni a szeretett karakterek világába.
De akkor nézzük is, hogy miért jó ma is ezeket a könyveket olvasni?
Elsőként, ha végignézünk az austeni női karaktereken, minden lánynak meg kell küzdenie a családi és a társadalmi elvárásokkal. Nem mehetnének úgy férjhez, ahogy ők szeretnének (már ha egyáltalán erre vágynának), nem tehetnének semmit magukért, a saját boldogságukért. De minden szereplő ki tud lépni ezekből a béklyókból, és saját magát tudja választani. Nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk, hogy végül minden lány férjhez megy, de ezek sosem társadalmi nyomásra történnek, hanem mert tényleg erre vágynak, így a mi romantikus szívünk is meg tud nyugodni, hogy minden jó, ha a vége jó. De a mai nőknek nem hasonló elvárásokkal kell megküzdenie? Miért nem ment még férjhez, miért nem a családalapítás az elsődleges életcélja? Vagy ha már igen, biztosan jót választott, ha esetleg a férj nem azon a ranglétrán áll, ahol „kéne”? Egészen hasonló kérdések ezek. Csak azt kell végiggondolnunk, hogy vajon mi tényleg azért hozzuk meg ezeket a döntéseket, mert szívből ezt szeretnénk, vagy mert a társadalmunk ezt várja el tőlünk. Azért nem annyira szörnyű a helyzetünk, mint az 1800-as évek nőinek, de még mindig kaphatunk ezekre vonatkozó kérdéseket, ha nem is a szemünkbe, a hátunk mögött biztosan. Egy-egy elmerengőbb pillanatunkban pedig mi magunknak is fel szoktuk tenni ezeket. Vajon akkor miért szeretünk erről olvasni, ha már az életünk is erről szól? Mert megnyugtató a tudat, hogy nem vagyunk egyedül ezekkel a problémákkal és kérdésekkel? A nőknek több száz éven keresztül feltették ugyanezeket, és ők is képesek voltak meghozni számukra a legtöbb döntést és a saját útjukon járni, akkor nekünk is menni fog! Így válnak 200 évvel később is példaképpé a Dashwood nővérek, Elizabeth Bennett, Fanny Price, Emma Woodhouse, Anne Elliott vagy éppen az “antihősből” lett hős, Catherine Morland.
Másodsorban pedig, hogy bele tudunk lassulni a könyvbe és az olvasásába. Ahogy a kezedbe veszed bármelyik kötetet, tudattalanul is lassabban fogod olvasni. És valljuk be őszintén, néha másra sem vágyunk, mint egy kis lelassulásra, hogy tényleg abban az adott pillanatban legyünk, és beletemetkezhessünk egy könyvbe, egy új vagy ismerős világba. Végül is, ezért az élményért (is) olvasunk. De teljesen más élményt fogunk kapni, ha ezt egy olyan történetben éljük át, ami a szó legszorosabb értelmében nem szól viszonylag sok mindenről. Minden könyve a szerelemről (az igazi udvarlásról), a házasságról és a társadalmi életről szól, de nem egy nyüzsgő életet mutat be. Ez mégis olyan megnyugtatólag hat a felgyorsult életünkre, amire nem is számítottunk. Néha nincs is másra szükségünk, se sárkányokra, se gyilkossági ügyekre, csak egy kis szarkazmusra és szerethető karakterekre.
Ha még mindig nem győztünk meg teljesen, itt van néhány plusz érv Austen mellett:
- női barátságok és testvéri kapcsolatok bemutatása és fontossága
- önálló, vagány és szókimondó karakterek
- fantasztikus humor
- a mai legnépszerűbb trope-ok: barátságból szerelmesek, gyermekkori szerelem, fake dating, slow burning szerelem, mogorva férfi főhős
- az írónő saját stílusa, amivel meghaladta korát
- reális korrajz az angol vidékről
Szóval, ha még nem olvastál az írónőtől, ne hagyd ki a hideg téli estéken, amikor néha nem vágyunk másra, csak bekuckózni egy bögre finom teával (nincs is jobb választás egy gőzölgő teánál az angliai vidéken játszódó történethez), és elmerülni valamelyik méltán híres műben.
A mi kedvenceink:
Rita – Meggyőző érvek
Ha kedvencet kellene választani, egyértelműen a Meggyőző érvekre esne a választásom. Számomra mind Anne, mind Wentworth kapitány személyisége, és az út, amelyen keresztül eljutottak ehhez a fejlődéshez, a legkedvesebb főhősökké tették őket számomra. Ebben a regényben szembesülünk azzal, mi történik, amikor hagyjuk, hogy meggyőzzenek minket valaki értéktelenségéről, miközben szeretjük azt a bizonyos embert. Valamint, a második esélyről alkotott véleményemet is képes volt megváltoztatni, azóta sokkal jobban el tudom fogadni ennek lehetőségét. Ahogy Anne él és viselkedik, az pedig igazán példaértékű lehet, az a fejlődés, elfogadás, amellyel viseltetik a körülötte élők, a családja, barátai iránt, szintén jó példa lehet az embereknek.
Evi – Büszkeség és balítélet
A Büszkeség és balítélet talán a leghíresebb a könyvei közül. Nagyjából 14-15 éves lehetettem, amikor először elolvastam ezt a könyvet, és egyből a szívembe zártam a történetet és a karaktereket. Most, 15 évvel később, amikor újra elolvastam, ugyanaz a szívmelengető érzés járt át, mint első alkalommal. A történet öt lánytestvérről szól, akiknek a család érdekében minél jobban férjhez kell menniük. Ekkor jelenik meg Mr. Bingley és Mr. Darcy és a család élete fenekestül felfordul… Van benne minden, humor, szarkazmus, szívbe markoló vallomások és természetesen büszkeség és balítélet. Az ultimate ellenségből szerelmesek történet. Ha a könyvvel végeztél, jöhetnek az adaptációk, és a végére el kell döntened, hogy a Colin Firth vagy a Matthew Macfadyen-féle Mr. Darcy lesz számodra az igazi!
Ha van rá lehetőségetek, látogassatok el az írónő szülőházába, ahol ráadásul januárban nyílik egy izgalmas kiállítás is!
