1. Puskás Ágota: Hogy bírod
Még szó sem volt arról, hogy Puskás Ágota a Libertine Könyvkiadó szerzője lesz, amikor beszereztem a kötetét. Először a borító, utána a téma fogott meg nagyon, és tulajdonképpen minden elvárásomat sikeresen felülmúlta. A Hogy bírod Rozi története, de igazából bármelyik elveszett huszonéves lányé is lehetne.
A nem találom a helyem-érzés, a kiábrándító randik (már ha ezeket lehet annak nevezni), a teljesítménykényszer a munkában, a vagyok-e elég jó-problémája mind-mind olyan dolgok, amelyekkel talán sokan foglalkoztak, de Ágota ebben a könyvben nyersen és őszintén ki is mondja őket.
Kifejezetten ajánlom fiatal felnőtteknek, lányoknak-nőknek, de bárkinek, aki szeretné egy kicsit is megérteni, hogy mi is zajlik többünk fejében.
2. Fábián Tamás: Bravúros mutatványok, amiket senki se látott
Fábián Tamás könyvét szerintem elég sokan vártuk, hiszen neve ismerős lehet azoknak, akik újságírói munkásságát valamennyire figyelemmel követték. Én azonban, bevallom őszintén, kissé féltem is tőle, milyen lesz vajon az elbeszélői stílus, mennyire érezhető a szerző szakmája benne, fogom-e én ezt megfelelően érteni és értékelni. Nos, azt kell mondanom, hogy igen a válasz!
A Bravúros mutatványok… fiatal (főként férfi) szereplői csakugyan érdekesek és különlegesek, mégis realisztikusak. Nem az általuk teremtett cselekmény a lényeg a történetben, hanem az az atmoszféra, amiben léteznek, valamint azok a gondolatok és megélések, amikkel rajtuk keresztül találkozunk. Le kell hozzá lassulni, oda kell rá figyelni, de ajánlom mindazoknak, akik erre nyitottak, valamint azoknak is, akik hozzám hasonlóan bölcsészkarra jártak…
3. Biró Kincső: Medúzalány
A Medúzalány a lista talán legkönnyebben olvasható története, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nincsenek mélységei, sőt! Úgy ránt be a könyv nyelvezete, hogy az kezdő olvasónak is élvezhető és érthető legyen, ugyanakkor iszonyatosan fontos dolgokról van
benne szó.
Főszereplője, Leila, a világ legszebb nője, de egy erős csavarral: azért tartja mindenki a legszebbnek, mert mindenki egy általa idealizált, számára leggyönyörűbbnek tartott nő arcát és testét látja Leila valódi külseje helyett. Egészen addig, amíg nem találkozik egy kivétellel. Olivér zárkózott és magának való, de a regény előrehaladtával a két főszereplő szépen lassan megnyílik a másiknak. Mi, olvasók pedig úgy követjük ezt végig, hogy egészen súlyos dolgokat tudunk meg róluk. Az élet nehézségein keresztül a fiatal naivitásból óriási karakterfejlődés lesz, amelyben fontos problematika a felszínesség és a külső fontossága. Akik tehát foglalkoznának ezekkel a témákkal, azoknak mindenképpen ajánlom Bíró Kincső debütáló kötetét.
