2024 októberében a mentális egészség volt fókuszban a Libertine Könyvesboltok életében, amelynek alapja a Barátnők voltunk című regény volt. YouTube-csatornánkon egy háromrészes beszélgetés-sorozatot indítottunk Csirmaz Lucával, Kovács Eszterrel és Peller Mariannal, ahol a mentális jóllét és a nőiesség voltak a fő témák. Emellett a könyv fordítójával, Nyáry Lucával is készült egy beszélgetés, amely a fordítói munka mellett arról is szólt, hogy mit adhatnak nekünk az ehhez hasonló regények.
Röviden a történetről: Fern és Jessica barátságát követhetjük végig, akik tinikorukban lettek legjobb barátnők, majd megszakad a kapcsolatuk, és 10 év után találkoznak újra. A regény felváltva mutatja be nekünk, hogyan alakult ki a barátságuk, illetve a jelenben hogyan próbálnak meg ismét egymáshoz közeledni.
Holly Bourne zsenialitása szerintem többek között abban rejlik, hogy elképesztően sok és ennyire intenzív érzelmet tud kiváltani belőlünk. Nevettem, sírtam, undorodtam, dühöngtem, ítélkeztem. Aki belefog az olvasásba, az igazi érzelmi hullámvasútra készüljön.
Az írónő maga is úgy fogalmaz, hogy a női barátságokat akarta ünnepelni ezzel a regénnyel. Szerintem sikerült is ezt elérnie, mert minden szépségét és nehézségét is megmutatta. A könyv végére érve egyszerre fogsz elgondolkodni a baráti kapcsolataidról, és hálát adni, ha igazi barátaid vannak. Ahogy becsuktam a könyvet, én egyből elmondtam a legjobb barátnőmnek, hogy mennyire szeretem.
Elképesztően sokat tanít ez a könyv magunkról és másokról is. Én nagyon sok mindenben magamra ismertem, hol jobb, hol rosszabb tulajdonságaimra, jó néhányszor felért egy pofonnal az éppen aktuális gondolat.
Ha egyetlen dolgot kellene kiemelnem, hogy mire hívja fel a figyelmet ez a könyv, akkor az az empátia fontossága lenne. A regény olvasása során sokszor akarva-akaratlanul is ítélkezünk, miközben érezzük, hogy bizonyos szereplők tettei mögött bizony komoly problémák állhatnak. Fontos tanulság, hogy sosem tudhatjuk, kinek mi zajlik éppen az életében, még ha a felszínen nem is látjuk ennek nyomát.
Ez a regény egyben egy korrajz is a 2000-es évek elejéről, illetve napjainkról. Mi változott és mi az, ami sajnos ma sem. A feminista gondolatok nagyon betaláltak, mert valóságosan voltak megfogva (ez persze nem véletlen, az írónő ezzel is foglalkozik az írás mellett).
Depresszió, paranoia, féltékenység, önbántalmazás, kirekesztettség, a "nem vagyok elég" érzés bemutatása, csak néhány a tűpontosan bemutatott témákról, melyekhez kellő érzékenységgel, mégis bátran nyúlt az írónő.
Az egyik legemlékezetesebb könyv számomra, engem az utolsó 50 oldal konkrétan földhöz vágott. Viszont nagyon életszagú, ettől (is) üt ekkorát.
