"A jelenben hozott rossz döntéseink hosszú távon tönkreteszik az egészségünket" - interjú Pozsonyi Zsolttal és Csillik Árpáddal

Hogyan emlékeztek vissza, mióta része az életeteknek a sport, az egészséges életmód? És mikor döntöttétek el, hogy a hivatásotok is lesz?

Zsolt:
Általános iskolában sporttagozatra jártam, otthon pedig apukám miatt folyamatosan téma volt a sport, főleg a foci. Gyerekkoromtól „meg voltam mérgezve” a sporttal. :) Atlétikával kezdtem, 400 méteren voltak dobogós eredményeim, végül mégis a foci mellett maradtam. A szombathelyi tanárképző főiskolán testnevelés–biológia szakos tanárként végeztem, majd a TF-en szereztem testnevelő tanári diplomát. Később jött a személyi edző képzés és az edzősködés. A nagy fordulat 2009-ben következett be, amikor megismerkedtem a TRX-szel. Először egyedül kezdtem itthon forgalmazni és oktatni, majd az R-med Kft. csatlakozott hozzám, és elindult a TRX magyarországi hódító útja. Innen vezetett az út az amerikai erőnléti központokba, képzésekre, és kezdtem el élsportolók erőnléti edzéseivel foglalkozni.
Ezt a szemléletet hoztam át lassan 10 éve az „átlagemberek” edzésébe is. A legfontosabb, hogy megtanítsuk őket biztonságosan és hatékonyan edzeni, fenntartható módon. Mi ezt hívjuk longevity edzésnek: tudományos alapokon, lépésről lépésre haladva.

Árpi:
Mindig is örökmozgó voltam, és nagyon érdekelt az emberi test. A családi legendárium szerint már 3 évesen „enzimekről beszélgettem” egy pincérrel, és az óvodában a teljes csoporttal letetettem a libazsíros kenyeret, amikor kiderült, hogy koleszterin van benne. :)
Komolyabban a gimnáziumban jöttem rá, hogy annak az esélye, hogy világklasszis sportoló legyek, jóval kisebb, mint annak, hogy edzőként tudok kiteljesedni. A TF-en testnevelő, gyógytestnevelő–egészségfejlesztő diplomát szereztem, tanítottam egy sportiskolában, közben folyamatosan edzőképzéseket végeztem. Volt szerencsém több csapattal, sportággal és rengeteg „átlagemberrel” dolgozni, és oktatóképzésekben is részt veszek.

Zsolt, te több mint 15 éve dolgozol élsportolókkal, válogatottakkal, olimpikonokkal. Árpád, te jelenleg is a Magyar Férfi Vízilabda-válogatott és a TFSE női kézilabda csapat erőnléti edzője vagy. Mik a szíveteknek legkedvesebb eredmények ebben a munkában?

Zsolt:
Első helyen mindenképp a Fradi vízilabdacsapatát említeném – a fradizmust szó szerint az anyatejjel szívtam magamba. :) Nyolc éve halmozunk sikert sikerre: Bajnokok Ligája-győzelmek, bajnoki és kupa-aranyak, európai szuperkupa-győzelem, amelyeknek erőnléti edzőként részese lehettem. Minden évben elölről kell kezdeni, hihetetlen mennyiségű munkával újra feljutni a csúcsra – ezt csak az látja, aki a csapattal dolgozik.
Egy elképesztően jó közösség áll a sikerek mögött, ennek tagja lenni a munkánk megfizethetetlen része. Emellett a párizsi olimpián a vízilabda-válogatott erőnléti edzőjeként való részvétel életem egyik legnagyobb élménye, és talán a pályafutásom csúcsa.

Árpi:
Nekem a közösség és a közös célért való munka a legfontosabb. Hatalmas élmény nap mint nap ilyen emberek társaságában kihívásokon felülkerekedni. A sportban megjelenő „bajtársiasságnak” van egy ősi, zsigeri hangulata, amit semmi más nem ad meg.
Természetesen a világbajnoki ezüstérem a válogatottal, illetve az egyetemi Európa-bajnoki cím a kézilabdásokkal óriási mérföldkövek – de ezek nem jöhetnének létre erős, tudatosan épített csapatkultúra nélkül.

Zsolt, ma már gyakran mondod: jobban motivál, hogy az átlagembereknek adj egészséges éveket. Miért fordultál a longevity irányába? És mit is jelent ez a kifejezés pontosan?

Zsolt:
Szerintem a segítőkészség alapvetően jellemzi az edzőket, így engem is. A TRX hazai bevezetésekor rengeteg edző jutott lehetőséghez, tudott vállalkozást indítani abból a tudásból, amit átadtam. Az élsportban sportolóknak segíthettem sikeresnek lenni. A „kör” folyamatosan tágult.
A legnagyobb motivációm ma az, hogy minél több embernek adjak egészséges éveket az edzés által. Mindenkinek nyilván nem tudok személyesen edzést tartani, de a könyv a legjobb módja annak, hogy a longevity szemlélet minél több emberhez eljusson.
A longevity számomra a hosszú, egészséges, aktív életet jelenti. A mindennapi tudatos döntéseinken múlik: hogy felelősséget vállalunk-e a 20–30–40 évvel idősebb önmagunkért. Ez nem pénz kérdése, sokkal inkább az egészséget támogató szokások kialakításáról szól. „A 120 éves terv” abban segít, milyen életmódbeli beavatkozásokkal tudjuk kitolni az egészséges életéveink számát.

Mit gondoltok, mi a leggyakoribb hiba, amit a magyar emberek a 20–30–40–50-es éveikben elkövetnek, és ami megrövidítheti a jövőjüket?

Zsolt:
Nem gondolunk bele, hogy a jelenben hozott rossz döntéseink hosszú távon tönkreteszik az egészségünket. A rossz szokásokat nagyon nehéz megtörni. Ha mégis hajlandók vagyunk változtatni, gyakran kampányszerű, gyors eredményt ígérő diétákban gondolkodunk. Ma mindenki azonnali eredményt akar, erre az igényre pedig rá is erősít a marketing – különösen a fitnesziparban. Az öt év alatt felszedett plusz kilóktól pár hónap alatt akarunk megszabadulni, sokszor olyan diétákkal, amelyek hosszú távon nem tarthatók.
A rossz táplálkozás és a stressz mellett kiemelném a mozgáshiányt, amely elképesztően negatív hatással van az egészségünkre. Izmot megtartani longevity szempontból az egyik kulcskérdés.

Árpi:
A 20-as éveikben az emberek még egy viszonylag „rossz” életmóddal is képesek funkcionálni, ezért kevés figyelmet fordítanak erre a területre – a következmények inkább a 30-as évekre kezdenek el látszani.
Alábecsüljük az egyén felelősségét, és azt, hogy apró döntésekkel mekkora hatást lehet elérni. Még mindig előfordul, hogy az egészséges életmódot „hiúsági kérdésként” kezelik, ami megnehezíti azok dolgát, akiknél a változás magja már csírázna.

Gyakori kifogás az egészséges életmóddal szemben, hogy „nincs rá idő”. Szerintetek napi szinten mennyi időt kell invesztálni a jövőbeli, egészségesebb önmagunkba, ami már eredményt hozhat?

Árpi:
Az egyik legnagyobb probléma, hogy nincsenek saját rendszereink, és ódzkodunk attól, hogy ezeket kiépítsük. Ez folyamatos súrlódást, döntési fáradtságot okoz, és hosszú távon kudarcra ítél sok jó szándékú próbálkozást. A jól felépített rendszer viszont időt teremt.
Hogy mennyi idő kell, az attól is függ, ki hol tart a tudatosságban. Aki most kezdi, annak az apró, könnyen fenntartható módszerek ideálisak: például egy meglévő szokáshoz (kávéfőzés) társítani egy másikat (vitaminok bevétele, 15 guggolás), vagy a mindennapokban a gyaloglást, lépcsőzést választani. Erre lehet később újabb szokásokat „ráépíteni”.
Összességében már napi 20–30 perc tudatos ráfordítás is elindíthatja azt a bizonyos „hógolyót”. :)

Zsolt:
A fenntarthatóság és a lépésről lépésre haladás a kulcs. A napi 1,5–2 perces „mikromozgásoknak”, ha többször elvégezzük őket, már mérhető egészségi előnyük van. Napi minimum 7000 lépést mindenkinek el kellene érnie, és jó lenne, ha ebből egy rész tempósabb gyaloglás lenne.
Naponta 2–3-szor érdemes kicsit megemelni a pulzusunkat – ha ez kezdetben egy emelet lépcsőn felmenést jelent, legyen az a cél, hogy idővel már a lépcsőn felfutás hozza ugyanezt a hatást. Ez azt jelentené, hogy javult a fittségünk. Emellett erőfejlesztő gyakorlatokat is fontos végezni – a könyvben egy kihívást is adunk, amelyet biztosan mindenki el tud végezni, és hosszú távon érezni fogja a hatását.

A könyv címe szerint nem lehetetlen ma elérni a 120 évet. Nektek konkrét célotok ez? Illetve mit tartotok ma reális, elérhető élettartamnak tudatos, egészséges életmóddal?

Árpi:
Ha nem is konkrétan a 120 év, de a magyar 70–80 éves átlagot szeretném meghaladni, a szeretteim társaságában, egészségben, aktívan és boldogan. Ezt abszolút reális célnak tartom.

Zsolt:
1997-ben 122 évesen halt meg a világ legidősebb embere, és a tudományos konszenzus szerint a biológiai maximum nagyjából 120 év. A longevity kutatások előretörésével ma már van olyan, mitokondrium-transzplantációval foglalkozó cég, amely 5–10 éven belül 130 évet ígér a kezeléseinek köszönhetően.
A lényeg számomra mégis az egészséges élettartam kinyújtása. A tudatos, egészséges életmód mellett rendkívül fontos, hogy idős korunkban is legyenek céljaink, és hasznosnak érezzük magunkat a környezetünk számára. Amíg van miért, és van hozzá erőnk, addig megéri minél tovább élni – erről is részletesen írunk a könyvben.

Ha valaki holnap szeretné elkezdeni a hosszabb, egészségesebb életet – mi legyen az első három lépése? Az első nyilván a könyv elolvasása, ha megjelenik… :)

Árpi:
Első lépésként érdemes felmérni, hogy milyen közösség vesz körbe minket, és milyen ennek a minősége. Ha hiányzik egy támogató közeg, csatlakozzunk ilyenhez: edzőterem, kirándulóklub, bármilyen közösség, ahol mozgás és kapcsolódás van.
Második lépés a testünk egészsége: konzisztens erő- és kardióedzés, az alvási és stresszkezelési szokásaink feltérképezése, és ha kell, finomhangolása.
Harmadik lépésként nézzünk körül a hűtőnkben!

Zsolt:
A társas kapcsolatok mellett fontos felmérni azt is, hogy az életünk jó irányba halad-e. Azt csináljuk-e, amit szeretünk, amiben jók vagyunk, és ami illeszkedik a céljainkhoz.
A könyvben konkrét tanácsokat adunk, hogyan kezdjünk bele a longevity életmódba – a legfontosabb, hogy az olvasást cselekvés kövesse.

Mi volt az a hiányérzet vagy visszajelzés, ami miatt úgy döntöttetek: ezt a tudást könyvben is rendszerezni kell?

Árpi:
Mindketten több mint tíz éve segítünk a hozzánk fordulóknak. Úgy éreztük, sokkal hatékonyabb, ha a tanácsainkat egy letisztult, rendszerbe szedett formában adjuk át, ami a tényeken túl konkrét gyakorlati segítséget is ad az életmódváltáshoz.
Sokszor azt látjuk, hogy az emberek a „jéghegy csúcsára” koncentrálnak – esztétikum, gyors megoldások –, miközben az alapok hiányoznak. Ez a könyv az alapokban erős.

Zsolt:
Évek óta készültünk a könyvre, gyűjtöttük az anyagokat, csak a „startpisztoly” hiányzott. Szabados Áginak hála – aki meghúzta a ravaszt – az e-book ötletéből végül egy könyv született.
A legfontosabb célunk az volt, hogy olyan tervet adjunk az olvasóknak, amellyel saját kezükbe vehetik az egészségük feletti kontrollt. Közben közérthetően szeretnénk átadni azt a tudást, amely segít megérteni a testük működését – így reméljük, könnyebb lesz az egészséget támogató döntéseket meghozni.
Nemcsak nekünk, hanem a kiadónak is misszió ez a könyv, és nagyon kíváncsian várjuk a visszajelzéseket.

 

 

 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Libertine Könyvesbolt (@libertinekonyvesbolt) által megosztott bejegyzés

Kinek lesz hasznos a kötet? Sportolóknak, „átlagembereknek”, elfoglalt nőknek és férfiaknak egyaránt?

Árpi:
Úgy gondolom, mindenkinek az említettek közül, mert annyi érdekességet, praktikát és konkrét tippet tartalmaz, hogy nincs, aki ne profitálna belőle.

Zsolt:
A klasszikus marketing szerint „ami mindenkinek szól, az senkinek sem szól” – de ez a könyv tényleg mindenkinek szól, aki szeretne egészséges éveket hozzáadni az életéhez.

Ha csak egy dolgot emelhetnétek ki, amit mindenképp érdemes lenne beépíteni a mindennapi rutinba az egészségesebb életért, mi lenne az?

Árpi:
A rendszeres, hosszú távon fenntartható, közösségben végzett edzés.

Zsolt:
Az önzetlenség és szolidaritás. Ez egy klasszikus win–win helyzet: a könyvben kutatásokkal is igazoljuk, miért támogatja az egészséget az, ha másokért is teszünk – és persze az edzés. :)

Mindketten a Wáberer Movement Lab-ban is dolgoztok, ami egy longevity edzőterem. Itt nemcsak edzést kap a vendég, hanem egy egész szemléletet. Miért éreztétek, hogy szükség van egy ilyen helyre, és hogyan kell ezt elképzelni?

Zsolt:
A Movement Labot már tíz éve is úgy hoztuk létre, hogy tudományos alapokon nyugvó erőnléti edzéseket tartsunk hobbi- és élsportolóknak. Ez nem egy szokványos edzőterem: közösséget építünk, és mozgást tanítunk azoknak, akik amúgy nem mennének be egy hagyományos „gyúróterembe”.
Van 73 éves vendégünk, aki három éve edz nálunk csoportos edzéseken a 30–40-es korosztállyal. Őt idézve: „gyógyulni jár hozzánk”. A Wáberer Movement Lab mindenki előtt nyitva áll, aki tenni szeretne az egészségéért – nálunk szakértő, figyelmes támogatást kap.

Árpi:
Nagyszerűnek tartom, hogy a „longevity” égisze alatt olyan társadalmi csoportok is „legitimitást” kaptak a mozgásra, akiknek nem komfortos egy kizárólag esztétikumra épülő, keményebb, versengő edzőtermi közeg.
Akik a mi közösségünket választják (az élsportolók mellett), jó hangulatban változtathatják meg az életüket, olyan „harcostársakkal”, akik ugyanarra törekednek: jobban érezni magukat a bőrükben – egy életen át.

Hogy néz ki a saját longevity-rutinotok? Mennyire vagytok szigorúak magatokkal?

Zsolt:
A legfontosabb, hogy úgy érzem, az utamon vagyok – ez komoly energiákat ad, még akkor is, ha néha alvásdeficitbe kerülök. Igyekszem elérni a napi hét órát, bár a könyvírás és a rengeteg elfoglaltság mellett ez nem mindig sikerült az elmúlt időszakban.
Táplálkozásban a természetességre törekszem, többnyire vizet iszom. Van egy ötperces reggeli mozgásrutinom, a reggelihez zöld teát iszom. Próbálom tartani a heti két erő- és két állóképességi edzést – utóbbi nálam futást jelent, lehetőleg a természetben. Emellett minden lehetőséget megragadok a napközbeni mikromozgásokra, például lépcsőn felfutásra. A kiegyensúlyozott, szerető családi háttér mindebben rengeteget segít; hálás vagyok az élet apró örömeiért. :)

Árpi:
Az alvási rutinom az egyik legszigorúbb: igyekszem nagyjából ugyanakkor lefeküdni és felkelni, és ez éves szinten is elég konzisztens. Táplálkozásban rugalmasan gondolkodom – éttermi ételek is beleférnek –, de javarészt főzök, és tápanyagban gazdag, természetes ételeket részesítem előnyben.
Mozgás tekintetében a heti 2–4 edzést a hetem terheléséhez igazítom, jelenleg dominánsan erőnléti edzéseket végzek. Emellett folyamatosan tesztelek különböző eszközöket és módszereket, és próbálom beilleszteni őket a mindennapjaimba.