Hogyan találtál rá a fordításra, mint hivatásra?
Kicsit kanyargós út vezetett engem a műfordítás felé. Tényleg rá kellett találnom, vagy inkább meg kellett találnunk egymást. Már gimnazista koromban is szerelmes voltam az angol nyelvbe – sőt már az első pillanattól kezdve, ahogy tanulni kezdtem tízévesen –, de aztán végül pszichológia mesterszakon végeztem. Azonban az utolsó egyetemi éveimben ráébredtem, hogy az írás a legnagyobb szerelem az életemben, ekkor írtam meg az első regényeimet, és igyekeztem tudatosan átképezni magam először irodalmi szerkesztőre, miközben kiadót kerestem az első regényemnek. Ez egy jó pár éves átmeneti időszak volt az életemben. Eközben folyamatosan külföldön éltünk a férjemmel, már kilenc éve Angliában vagyunk, így az angol nyelv egyre nagyobb teret hódított az életemben. Az első regényem megjelenése után nem sokkal kezdtem házalni kiadóknál, hogy kipróbálhassam magam fordítóként. Ennek is már hét éve, azóta már majdnem ötven fordításon dolgoztam. És mivel továbbra is hatalmas szerelmem az írás és az angol-magyar nyelv, és természetesen a könyvek, ezért a fordítás számomra a tökéletes hivatás.
Mi vonzott leginkább ebben a szakmában?
Az, hogy könyvekkel dolgozhatok. Tudom, hogy sokan érezzük így a könyvszakmában, de egyszerűen imádok könyvek között lenni, elveszni a történetekben munkaként. Emellett nekem a szabadúszó munka testhezálló. Nagyon szeretek határidőket tartani, mindig jó voltam abban, hogy magamat motiváljam, és az, hogy minden újabb munka során elmerülhetek hónapokra egy-egy jó történetben, annál tökéletesebbet el se tudok képzelni. Ráadásul rengeteget tanulok az írásról fordítás közben, ugyanis mi, fordítók nagyon intim kapcsolatba kerülünk a szövegekkel, rengeteg időt töltünk velük, így jól kiegészíti az író munkásságomat is.
A Libertine Könyvkiadónál több különböző hangulatú, stílusú könyvet is fordítottál, például A mágikus túlgondolás korát, a Borzasztóan örülök neked című regényt vagy a decemberi közös könyvet, A Titkos Mikulás-küldetést. Miben különböztek ezek számodra fordítói szempontból?
Ez a három könyv tényleg három teljesen különböző világot képvisel – még egy olyan dolog, amit imádok a munkámban, hogy sokszor annyira másmilyenek a projektek, annyira egyedi hozzáállást követelnek meg, hogy sosem válik monotonná. A mágikus túlgondolás koránál nagyon jól jött a pszichológiás tanulmányi hátterem, szinte visszarepített az egyetemi évekbe. Elég magas szintű tudományos szövegről van szó, ami igen lassan fordítható, sok háttérkutatást vett igénybe. A Borzasztóan örülök neked végül az egyik kedvenc könyvemmé nőtte ki magát az idén, és narrálás szempontjából négy első szám első személyű elbeszélő jelenik meg, akiknek mind különböző hangjuk van, épp ezért nagyon vitt magával a karakterek szuper megformáltsága a fordítás során. A Titkos Mikulás-küldetés pedig egy egyes szám harmadik személyű, könnyedebb karácsonyi történet fontos témákkal, ami kissé távolibb hangnemet képvisel, de talán mégis ezt volt a legkönnyebb fordítani a három közül. Fordítóként nagyon lehet érezni, melyik író milyen nyelvi eszközkészletet használ a szövegeihez.
Melyiket élvezted a legjobban fordítani, és miért?
A három közül mindenképpen a Borzasztóan örülök neked volt a kedvencem. Nagyon szeretem íróként is a háromdimenziós, jól elkülöníthető hangú karaktereket. Ráadásul különösen élvezem, ha olyan zsánerrel dolgozhatok, amit magam is levennék a polcról – mondjuk nagyon igyekszem sokféle könyvet olvasni. De jó érzés volt, hogy a szereplők szinte a barátnőimmé nőtték ki magukat abban a két és fél hónapban, amíg minden nap foglalkoztam a könyvvel.
Volt olyan fordítói munkád, ami különösen közel került hozzád?
Akad egy pár kedvencem az elmúlt nyolc évből. Nagyon szerettem például Krystal Sutherland könyveivel dolgozni (Hollow lányok és A könyörgések). De az általánosságban elmondható, hogy azok a könyvek kerülnek közel hozzám, ahol a szerző magasabb nyelvi szintet képvisel. Szeretem a szépirodalmibb minőséggel megírt könyveket, még ha szórakoztató irodalomról is van szó. Szeretek gondolkozni és fogalmazni, hogyan adhatom át az eredetileg is gyönyörűen megfogalmazott mondataikat. De ha valamit ki kell emelnem, amikor ide megint hozzácsapnám a Borzasztóan örülök nekedet is, mert ezt biztosan a kedvencemként fogom sokáig emlegetni.
Mi volt az eddigi legnagyobb kihívás fordítói szempontból?
A kedvenceim közé direkt nem tettem be, de az Agave kiadónál dolgoztam a Bálnahullás című könyvvel, ami borzalmasan megizzasztott. Nagyon komoly búvár szakismeretet és az óceánok élővilágával kapcsolatos tudást kellett hozzá felszednem, és emellett egy szépirodalmi igényességgel megírt könyvről beszélünk rengeteg intertextualitással, áthallással más klasszikus irodalmi művekre, például a Moby Dickre. A nehézsége miatt talán ez az egyik olyan fordítás, amire eddig a legbüszkébb vagyok, bár nem mondom, hogy bármikor újra beleugranék :) De bebizonyította nekem a könyv, hogy képes vagyok olyan nehézségeket is meglépni, amiről nem is gondoltam volna, hogy sikerülhet.
Inspirálja az írói tevékenységedet a fordítói munka, esetleg fordítva?
Rengeteget tanulok más írók eszköztárából fordítás közben. Nem is annyira inspirációs tekintetben, inkább technikai nüanszokat lesek el, és azt is észrevettem, hogy a fogalmazási készségem is javult angolul és magyarul is a fordítás miatt.
Hogyan szeretsz dolgozni? Inkább egyedül bekuckózol otthon, vagy inspirál munka közben, ha nyüzsgés van körülötted?
Ó, egyáltalán nem tudok zajban dolgozni. A férjemmel ketten élünk egy csendes kertvárosi házban a cicánkkal, és mind a ketten itthonról dolgozunk. Nekem ez a tökéletes környezet ahhoz, hogy el tudjam végezni a feladataimat. Elég nagy koncentrációt igényel a fordítás, ezért észrevettem magamon, hogyha valami kizökkent, máris nehezebben teljesítem a napi feladataimat, úgyhogy a csend nagyon fontos nekem.
Van olyan külföldi szerző, akinek szívesen fordítanád a műveit a jövőben?
Ez a fordítók álomkérdése :) Számtalan ilyen szerző van, de sokszor előfordul az is, hogy meglátok egy-egy új megjelenést, és legszívesebben azonnal ugranék, hogy mennyire jó lenne vele dolgozni. Idén ilyen volt a Sebzett lelkek Clare Leslie Halltól. De álmaim szerzője egyébként Stephen King, aki az írásra inspirált. De még számos kedvenc szerzőm van, például Gillian Flynn, Taylor Jenkins Reid, vagy akár klasszikusabb szerzők, mint Margaret Atwood vagy Sylvia Plath. Biztos hatalmas kihívást jelentenének, de szeretnék még fordítóként rengeteg hangot megszólaltatni magyarul.
